Szent Ágnes

Szent Ágnes

Legendája

A keresztény nép többféle változatban ismerte Szent Ágnes hősi halálának elbeszélését. Íme az egyik:

„A mély börtön ajtajából néhány nőt lökdöstek elő, akiknek szemében leplezetlen félelem tükröződött, amikor a kínzás színhelyét megpillantották. A kapitány szeme megakadt egy leány arcán. Alig lehetett több, mint 12 éves, és ő volt az egyetlen, akinek arcán a félelemnek nyomát sem lehetett fölfedezni. A kapitány csodálkozott a fogoly fiatalságán, és a nevét kérdezte.
- Ágnesnek hívnak.
- Biztosan tévedés lesz, hogy idehoztak. Nyilván kényszerítettek, hogy részt vegyél a keresztények imáján.
- Nem, kapitány, senki sem kényszerített.
A férfi segíteni szeretett volna Ágnesnek. Egyszerűen semmi kedve sem volt már a véres ügyekhez. Most azonban irtózatos indulatba jött ekkora bátorság láttán. Odakiáltott a katonáknak:
- Kötözzétek a cölöphöz! Ő lesz az első. Gúnyolta az isteneket és a császárt!
Amikor Ágnes a cölöpnél állt, így szólt a kapitányhoz:
- Kapitány, nem akartalak megsérteni. Segíteni akartál rajtam. De majd segít nekem az én Istenem, aki hatalmasabb, mint te és a császárod!
A kapitány dühöngve a korbácsért nyúlt. Az első suhintás süvítve fütyült végig a levegőben.
- Állj meg, kapitány! - hangzott a kiáltás az udvar másik oldaláról.
Egy megtermett katona lépett elő, aki rettenthetetlenségéről volt ismert, és emiatt a császár már többször megjutalmazta.
- Add nekem feleségül! Van neki bátorsága! Éppen hozzám illik. – mondta.
Az volt ugyanis a szokás, hogy egy nő megszabadult minden büntetéstől és kereszténysége megtagadásának számított, ha egy katona feleségül kívánta.
A kapitány odafordult a lányhoz:
- Egyik legjobb katonám kíván feleségül. Ha elhagyod a keresztények őrült hitét, elengedlek.
A katonák szeme a lányra szegeződött. Ágnes hallgatott. Még két másik katona lépett elő:
- Ha ő nem tetszik neki, mi szeretnénk elnyerni.
- Igazán mind megbolondultatok, vagy keresztények lettetek! — kiáltotta a kapitány. Villámló szemmel fordult a lányhoz:
- No, válassz, melyiké akarsz lenni?! Pompás választási lehetőség áll előtted. Ilyen még egy asszonnyal sem történt e falak között!
- Azé akarok lenni, aki engem először választott: Istené!
Erre vége szakadt a kapitány türelmének. Így kiáltott:
- Le kell fejezni, mégpedig azonnal! Rajta!
De senki sem mozdult. A kapitány ekkor a haragtól vörösen adott parancsot azoknak, akik a leányt feleségül kérték:
- Te lefejezed, te segítesz, a többiek meg elintézik a többi tennivalót!
A katonák törvénye pedig az engedelmesség.

Ezen a napon perzselően sütött a nap Róma tetői fölött. A vízhordóknak verejtéktől csillogott a hátuk, de a katonák szemében könny csillogott. Ilyen mindaddig nem történt Rómában.”

Összeállt a Pusztaegyetem programja!!!

A Magyarok Országos Gyűlésén 6 sátorban zajlanak majd a Pusztaegyetem előadásai. A Magyarok Szövetsége tagozatai által kidolgozott Nemzeti Érdek Program ismertetésén kívül, több mint 80 előadó tart eladást a 3 nap alatt. 

A következő előadókat hallhatjuk majd:

NÉP, Nemzeti Érdek Program: Népjólléti Tagozat: Dr. Gergely Ákos előadásával
Darai Lajos: Kárpát-medencei eredetünk és műveltségünk
Vadnai Zsolt: Ősi egészség gyökereink
NÉP, Nemzeti Érdek Program: Egészségügyi Tagozat; benne: Dr. Papp Lajos előadása
Dr. Paál Zoltán, Bezzeg Andrea: Egészségünk megőrzése az egész Társadalom érdeke, népi gyógyítás
Pócs Alfréd dr.: Az igazi magyar egészségügy
Róna Péter: A magyar gazdaság
Selmeci József Csongor, a Magyar Jógaszövetség Elnöke és Selmeciné Bogdán Ágota: Jóga mint ősi tudás és alkalmazása jelen világunkban
Alex: Ősi hangok és hangszerek, zeneiskola
Horváth István dr. :Az érelmeszesedés elleni védőoltás
Páli Jenő dr.: Az ember és a gép kapcsolata, intelligens művégtag
Bocsó Imre: Konfekció: a Kézművesság és az Alkotókészség bérgyilkosa
Dávid Zsuzsa (színházrendező): A színházi műfaj jelentősége és a drámapedagógia lehetőségeiről
Paulinyi Tamás: Táltos elemek a magyar hagyományban és népmesékben (dobbemutatóval)
Várszegi Rudolf: Versek
NÉP, Nemzeti Érdek Program: Mezőgazdasági Tagozat; Tóth Ferenc előadásával
Véghely Tamás: Megújuló energiák- Magyarország a szunnyadó óriás
Szilassy György (Abai Gimnázium igazgatója): Életiskola
NÉP, Nemzeti Érdek Program: Környezetvédelmi Tagozat; benne: Balogh Péter: Összeomlás és fenntarthatóság a Tiszai Alföldön
Báder László: Fenntartható élet, ökológia
Balogh Béla: Termőföldünk minőségének megőrzése, Komposztálás
Némethné Tarjányi Katalin: Gyógynövénytermesztés
Tóth József: A Kárpát-medencei földépítés szakrális alapjai
Engellmann Tamás: Hogyan építkezzünk? - organikus népi és energiatakarékos építészet
Hetesi Zsolt: A jövő Magyarországának fenntartható gazdasági modellje, a rendszerdinamika válasza
Leidinger Dániel: "Hagyjátok hogy mi is éljünk" - Ember és Természet kapcsolata
Dienes György: Esővíz hasznosítása
Darabos Balázs: Fenntartható Élet - fenntartható lakóház
Lenkei Katalin: Biodinamikus gazdálkodás, biokertészkedés
Baji Béla: Permakultúra
NÉP, Nemzeti Érdek Program: Pénzügyi Tagozat; benne: Mellár Tamás: Alulról építkező gazdaság - Új gazdasági rendszer
Magyar Gábor dr.: Eredeti életmódunk a magyarság ma
Tóth István: Felejthetetlen parancsnok; Pongrátz Gergely Corvin köz 1956; Film vetítése
NÉP, Nemzeti Érdek Program: Gazdasági Tagozat; külső előadó: Drábik János
Tőke Péter (Leleplező): A válság titkos háttere
Drábik János: Új honfoglalásra van szükség
Brindza András: A magánpénztár rendszere kamatra, kizsákmányolásra - A rendszerváltás elkerülhetetlen
Farkas József: A vérszerződéstől Szent László királyig, a magyarok igaz, valódi, akkori szövetségéről
Kubinyi András: Médiamanipuláció
Madari Tibor (ügyvéd): Bankok csapdájában
Bene Gábor: Az alkotmányos jogfolytonosság
Szima Judit: Érdekvédelem a rendőrségen belül
Berecz Béla: A Magyar Rádió belső cenzúrájáról
Szolnoki András: Bírósági önkény a jelenlegi Magyarországon
Szarka Gábor (Svájc): Segíts magadon, Isten is megsegít!
Pusztaegyetem megnyitó előadása: Molnár Ervin MSZ: Társadalmi kiút
Wittner Mária, Máthé László: Humorba ágyazott valóság, legyen elég a diktátorokból és a szocialista bohózatból
Posta Imre: Magyarország jelene és jövője, megmenthető-e Magyarország
Friedrich Klára, Szakács Gábor: Kárpát-medencei birtoklevelünk a rovásírás
Bődi Szabolcs (Kunszentmiklós polgármestere): A Kurultaj története
Obrusánszky Borbála dr.: Hunok és magyarok
Szakács Gábor: Viszokoi Piramisok Film vetítése
Andrásfalvy Bertalan: Trianon igazi okai
Mesterházy Zsolt: Honfoglalások kora
Jelenczki István, dr. Zseni Annamária: Nemzetlélek gyógyítása
Papp Lajos dr.: Magyarok őstulajdonsága a szeretet
Grandpierre Attila dr.: Miért fontos a magyarságunk
Láma Csöpel
Kondor Katalin: Nemzettudat és sajtó
Herczeg Ferenc: Ős múltunk bölcsője Pilis, eltitkolt múlt évezredei
Egészség és Teljesség
Tóth Ferenc
Molnár Géza
Hintalan László: Teljesség, kiesés, hazatalálás; a szerves társadalom felé
Szántai Lajos: Szent István Királyon innen és túl; ősvallás és kereszténység
Molnár V. József
Pap Gábor
Géczy Gábor
Kiskunsági Nemzeti Park bemutató és megnyitó előadása
Kárpáti Tamás: Őfelsége a Szent Korona
Sólyomfi Nagy Zoltán: A magyarok ősvallása
Rumi Tamás: Nimrud a Szent Koronán
Kisfaludy György: A Teremtés
NÉP, Nemzeti Érdek Program: Államreform Tagozat; benne: dr. Zétényi Zsolt előadása
Záhonyi András: Tatárlakai korongok megfejtése
Zichy László: Új Kárpát-medence, szövetséggel a nemzeti felemelkedésért
Woth Imre (koronaőr): A Szent Korona ötvös szemmel
Tisza András: Rovásjelek szakrális jelentése
Horkovits Kováts János dr.: A magyar nyelv ősisége
Molnár Zsolt, Czeglédi Cecília: A tiszta magyar nyelv tanítása
Rátki Zoltán: Őfelsége a Magyar Nyelv, a Magyar Nyelv Elve és Rejtelme
Varga Csaba (grafikus, filmrendező): Ősnyelv, mai nyelv
Czeke András: Magyar szakrális nyelv
Tóth Imre: Magyar őstörténet
NÉP, Nemzeti Érdek Program: Oktatási Tagozat; Dr. Baranyi Károly előadásával: Oktatás, erkölcs, vallás
Hova tűntek történelmi családjaink? - Frigyesy Ágnes vendégei: Hantó Zsuzsa történész asszony, valamint Zichy László koronatanú
Erdélyi gyökerek, svájci otthon. - Frigyesy Ágnes beszélget Szennyessy Lászlóval, a Zürichi Magyar Egyesület, valamint a svájci Magyar Ház Alapítvány elnökével
NÉP, Nemzeti Érdek Program: Művelődési Tagozat; benne: Kondor Katalin előadása
NÉP, Nemzeti Érdek Program: Erkölcs és Érték Tagozat; benne: Molnár V. József előadása
Wittinger Attila
Papadimitriu Athina: Görög-magyar kapcsolatok
Rácz Szabó László: A magyarság helyzete a Délvidéken
Rácz Szabó László filmvetítés, Délvidék 1956
Hamvas Gábor: Világfa, organikus közösségi informatikai rendszer
Varga Csaba (Stratégiakutató Intézet): Részvételi demokrácia, Abai modell
Korom Gyula: Einstein tévedett
Grózer Csaba (íjasmester): Íjfeszítő Népek
Loki György (fősolymász): Solymászat a szakralitás tükrében
Nagy Baló András: Atilla kora - Turgai Magyarok
Lánszki Imre: Atilla sírja
Nemzetstratégia: Piukovics Gábor; Varga István; dr. Zétényi Zsolt, Kocsis István, Sütő Zoltán, Kovács Barna, Szabó Gyula, Vass Csaba, Baki Zoltán

Bächer Iván: A Jobbikra kell szavazni

Bächer Iván: A Jobbikra kell szavazni -

Egy cikk, ami nem jelenhetett meg a Népszabadságban

2009. augusztus 12. 20:43

HunHír.Hu-információ

A HunHír.Hu birtokába jutott a baloldali gondolkozású Bächer Iván - forrásaink szerint - letiltott cikke, amelyben keserűen éli meg az utóbbi évek változásait, és arra a megállapításra jut benne, hogy az egyetlen járható út, ha a "fasisztákra", a Jobbikra szavaz. A hétvégi Népszabadság egyik írójának a cikke úgy tudjuk, nem jelenhetett meg a lapban, a HunHír.Hu most közli.

 

Séta

A fasisztákra fogok szavazni, döntöttem el, mire a Körútra kiértem. A fasisztákra leszek muszáj szavazni. Nem tehetek majd mást. Rájuk kell szavaznia minden tisztességes, demokratikus magyar polgárnak. Másképp nem lesz soha tisztességes, demokratikus polgári Magyarország.
Túl kell esni rajtuk. Emberek fognak meghalni, amint hogy már eddig is haltak meg emberek. Valószínűleg még sokan fognak meghalni, egészen pontosan: sokan lesznek megölve.
De polgárháború az nem lesz. Ahhoz két fél kell. Itt viszont csak egy van, csak egy veselkedik, csak egy akar vért, és csak egynek van fegyvere. Mert fegyverkeznek, ez immáron kétségbevonhatatlan tény.
Tulajdonképpen akkor kerekedtem fel, akkor indultam mégis útnak, amikor elébem tették a dokumentet: fegyverkeznek. Ügyesen, okosan. Olyanokat toboroznak, akiknek van fegyverviselési engedélyük: obsitos rendőröket, katonákat, biztonsági őröket, derék vadászokat.
Sejtettem ezt, de most már meg is bizonyosodtam róla. Gondoltam, akkor mégis elnézek.
Aznap délelőtt jött a levél, civil szervezettől, fölhívás antifasiszta tüntetésre, kétségbeesett, dörgedelmes szavakkal, eddig és ne tovább, nem tűrhetünk tovább, tenni kell, föllépni, tiltakozni, megmutatni, hajrá Fradi, és így tovább.
Azt nem értettem, miért a zsinagóga elé kell szervezni egy antifasiszta tüntetést, mi köze az antifasizmusnak a zsinagógához, de gondoltam aztán, ott volt hely, elvillamosoztam, troliztam szépen addig.
Aztán, mikor odaértem, már oldalogtam is tova. Jó, ha harmincan álldogáltak ott, de ami a nagyobb baj: rögtön a főhelyen egy szocialista politikus feszített.
Hát azt már nem.
Már mentem is a Wesselényi utcán a Nagykörút felé.
Akik a nyakunkra hozták a fasizmust, azokkal nem fogok együtt tüntetni ellene.
Hát mi közöm lehet nekem ezekhez, ezekhez a hitvány, gyáva senkikhez? Akik tömeggyilkosoknak emelnek állami díszsírhelyet, és aztán azt koszorúzzák rendületlenül?
Eddig azt lehetett mondani legalább: egyik is lop, másik is lop, de emezek legalább nem rasszisták, nem nácik. Radnóti gyilkosának díszsírhelye, Dunaszerdahely és Miskolc után már nem lehet mondani ezt se.
Ők antifasiszták? Hát ők idézték a kórt elő. Gyávasággal, kulturálatlansággal, hitványsággal és mindenekelőtt: az eszelős korrupcióval.
Ahol felbukkannak, ott lopás esik. Metró: lopás. MÁV: lopás. Posta: lopás. Autópálya: lopás. BKV: lopás. Villamos művek: lopás. Margit híd: lopás. És ez itt, a hetedik kerület: lopás.
Nem tudnak lopás nélkül lenni már.
Javíthatatlanok. 
Átballagtam a Rumbach Sebestyén utcán, és újra elámultam a romvároson. Amelynek polgármestere lassan fél éve börtönben ül. Miről beszélünk? Nincs miről beszélni. Ezek javíthatatlanok. Szili Katalin fog újítani majd. Aki olyan, mint a cigány lova; újra és újra nekigyalogol a falnak, de nem vak, csak bátor.
Megyek a Dob utcán, és arra gondolok: ha én ennyire utálom őket, mennyire utálhatják őket a többiek.
Odaérek a kiglancolt Gozsdu udvar kapuja elé. Kivételesen nyitva van. Mert nem szokott nyitva lenni. Nehogy átjárjon valaki a világörökség átjáróházán. De úgy látszik, rájöttek, hogy ez senkit sem zavar. Lakója ugyanis nincsen a házmonstrumnak. A boltok, irodák is kivétel nélkül üresek. Beleloptak a romvárosba egy kísértetházat. Végigsétálok a Király utcáig. Kong a ház. Megcsinálták a semmit.
Nem kár értük. 
Jöjjenek a derék nácik. Legalább tiszta lesz minden. Tiszta lesz a mocsok. Borzalmas lesz, de egyértelmű.
Ballagtam a rommá tett romvárosban a Kiskörúttól a nagy felé.
Némely romon vakító tábla jelzi: műemlék. A városvédők igyekezetének kicsiny kis nyoma. Rájuk sem hallgattak, amint hogy nem hallgattak senkire. És nem hallgatnak még ma sem. Elveszítenek mindent és mindenkit, de nem zavarja őket.
Eszembe jut, mennyi fiatal volt 2006-ban a két választási forduló között az Andrássy úti nagygyűlésen.
Egy év se kellett és elzuschlagosították őket.
Az akkori ifjúszocialisták tömegesen mentek panaszra a szocialista tótumfaktumokhoz: jelezték, hogy van itt egy fiatalember, aki lop, csal és hazudik, és tönkre fog tenni mindent. A „nagy öregek” meg összehívták az ő etikai bizottságukat, aztán mosolyogtak atyain: ne törődjetek vele, menjetek csak szépen haza, gyerekek.
És a gyerekek elmentek.
Csak éppen nem haza. Otthagyták a hitvány pártot, és elmentek szépen tanulni, üzletelni, elmentek külhonba zömmel; az egyetemisták, a fiatalok, a műveltek, a nyelveket tudók elmentek mind.
2006-ban ezerkétszáz ifjúszocialista volt, egy évre rá nem maradt ötven se belőlük.
Így fiatalítottak Hillerék, Lendvayék, Sziliék. Akik most újítanak. Eddig mit csináltak?
Hagyták, hogy csinálja az emberük tovább. És most hagyják, hogy a börtönben rohadjon el. Nekik nincsen közük, ők nem tudtak semmiről. Rájuk szavazzak? Akik a maguk emberével is így bánnak el? Hát nem.
Jöjjenek a nácik. És akkor ezek elmennek legalább.
Nézem a Zeneakadémiát. El fogják lopni ezt is, ha maradnak. Csinálnak belőle szállodát. Mert ellopnak mindent, ami érték, ami kultúra, ami magyar.
Kisütés. Azt mondják, hogy a laptopok akkumulátorát ki kell sütni néha. Teljesen. És akkor lehet újra tölteni, lehet kezdeni mindent elölről. A nulláról. De ahhoz le kell nullázni az egészet.
Hát azt kell csinálni itt is. Ha öt képviselőjük marad, akkor az az öt régi lesz. Azok, akik miatt ide jutottunk. A fasizmus küszöbére.
És annyi pofon, padlófogás után, csinálják tovább.
Javíthatatlanok és menthetetlenek.
Egyféleképpen lehet szabadulni tőlük. A Jobbikra kell szavazni.
Kiérek a Körútra, megnyugodva kapok a villamosra.
Talán ma még haza is érek.

Bächer Iván


Bächer Iván 1957-ben született Budapesten. Édesapja Bächer Mihály zongoraművész, édesanyja építész. Dédapja Thury Zoltán író, újságíró. Apai nagyanyjának Thury Erzsébetnek a húga, Thury Zsuzsa író.

A kispesti Wekerle-telepen nőtt fel, ami később folyamatos visszatérő motívuma lett írásainak. Az ELTE történelem-pedagógia szakán végzett 1981-ben. 1981-88 között a Móricz Zsigmond Gimnáziumban tanított történelmet, később egy ideig óraadó tanár volt. 1989-91 között a Magyarország, 1991 óta a Népszabadság munkatársa, majd főmunkatársa.

1981-től kezdődően jelentek meg művei az Élet és Irodalom, az Új Tükör és a Magyarország hasábjain. A Népszabadság Hétvége rovatának állandó szerzője; az utolsó előtti oldalon rendszeresen jelennek meg benne írásai, de tárcával, publicisztikával is jelentkezik olykor, amelyben nem titkolja baloldali érzelmeit.

A keresztény sajtó és újságírók védőszentje

Szent Maximilian Kolbe

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából. 
 

Szent Maximilian Kolbe

(Zduńska Wola, 1894. január 8. - Auschwitz, 1941. augusztus 14.)

lengyel ferences rendi minorita szerzetes, vértanú.

Élete

Szegény szülők gyermekeként született 1894-ben. 1907-ben lépett a minorita rendbe. Lembergben volt kisszeminarista, 1910-től novicius. A filozófiát 1912-től Krakkóban és Rómában, a teológiát 1915-től Rómában végezte, mindkét helyen doktorátust szerezve, majd Lengyelországba visszatérve tanár és kórházlelkész volt. Hat rendtársával megalapította a Militia Immaculatae (A Szeplőtelen Szűz Katonái) társulatot. 1914. október 1-jén ünnepélyes szerzetesi fogadalmat tett. 1918. április 28-án, Rómában pappá szentelik. 1919-től Krakkóban a rendi szeminárium filozófia és egyháztörténelem tanára. Tüdőbetegségéből felgyógyulva elindította a Rycerz Niepokalanej (A Szeplőtelen Szűz Lovagja) című folyóiratot. 1927-ben Varsó mellett megalapította Niepokalanow (a Szeplőtelen városa) kolostorát, mely irányítása alatt gyors virágzásnak indult. Rendje Japánba küldte missziós szolgálatra, ahol 1930-ban alapított egy második Niepokalanowot is. Hazatérése után, 1936-tól ismét Niepokalanow házfőnöke.

1939-ben a Gestapo letartóztatta, 4 hónapig volt börtönben. 1941. február 17-én Varsóban újra börtönbe került, majd május 20-án a nácik az auschwitzi koncentrációs táborba deportálták. Ő volt a 16670-es számú rab. Augusztus 1-jén a tábor 14-es barakkjából megszökött rab miatt bosszúból megtizedelték a foglyokat. Ennek során Franz Gajowniczek, egy többgyermekes családapa helyett önként vállalta a halált. A tizedeléssel kiválogatott foglyokat egy félig földbe ásott halálbunkerbe zárták össze, hogy lassú éhhalál végezzen velük. A bunkerből mindvégig hallatszott az imádság és az ének, amit Kolbe atya vezetett a halálraítéltek között. Két hét után már csak ő volt életben (böjthöz szokott szervezete bírta az éhezést), Nagyboldogasszony vigíliáján egy injekcióval oltották ki életét.

Emlékezete

1971. október 17-én VI. Pál pápa boldoggá, majd 1982. október 10-én II. János Pál pápa szentté avatta. Liturgikus ünnepe a katolikus egyházban augusztus 14-én van. A szent ábrázolása: barna, ferences rendi habitus (csuha), rajta rabcsíkos kabát, a háttérben szögesdrót. A keresztény sajtó és újságírók védőszentje. Mértéktelenség (torkosság, iszákosság) elleni harcban kérik oltalmát.

Jávor Pál

(eredeti neve: Jermann Pál,

Arad, 1902. január 31. – Budapest, 1959. augusztus 14.)

Filmszerepei

Csak egy kislány van a világon (1929) – Bánáth György, földbirtokos

A kék bálvány (1931) – Lóránt György báró
Hyppolit a lakáj (1931) – Benedek István
Iza néni (1933) – Bodó Bálint, erdész
A bor (1933) – Baracs Imre
Rákóczi induló (1933) – Tarján Sándor főhadnagy
Ida regénye (1934) – Balogh János
Emmy (1934) – Korponay László
Az iglói diákok (1934) – Petky Pali
Köszönöm, hogy elgázolt (1935) – dr. Balázs Sándor
Csúnya lány (1935) – Dr.Halmi Tibor,ügyvéd
Elnökkisasszony (1935) – Török István mérnök
Nem élhetek muzsikaszó nélkül (1935) – Balázs
Az új földesúr (1935) – Garamvölgyi Aladár
Havi 200 fix (1936) – Kórody Gábor, mérnök
Nászút féláron (1936) – Kerekes Pál,gépészmérnök
Mária nővér (1936) – Ladányi Mihály, földbirtokos
Fizessen, nagysád! (1937) – Szilágyi Péter
A torockói menyasszony (1937) – Bárány András
A férfi mind őrült (1937) – Sóváry Gábor, festő
Viki (1937) – Feri
Pusztai szél (1937) – Bors István, pandúrőrmester
A 111-es (1937) – báró Vajk Sándor
Két fogoly (1937) – Takács Péter
A Noszty-fiú estete Tóth Marival (1937) – Noszty Feri
Maga lesz a férjem (1937) – Dr. Dobokay Gábor, ügyvéd
Marika (1937) – Orbán Sándor, író
Fekete gyémántok (1938) – Berend Iván
Uz Bence (1938) – Uz Bence
A varieté csillagai (1938) – Jack Carey
Toprini nász (1939) – Mányay Imre főhadnagy
A tökéletes férfi (1939) – Bardó Gábor,földbirtokos
Halálos tavasz (1939) – Dr. Egry Iván
Fűszer és csemege (1939) – Mácsik Márton Jöjjön elsején! (1940) – Virágh Péter
Gül Baba (1940) – Gábor diák
Erzsébet királyné (1940) – Báró Neszmély Kálmán
Dankó Pista (1940) – Dankó Pista
Igen vagy nem? (1940) – Ifj. Péteri János, Mérnök
Sok hűhó Emmiért (1940) – Málnássy Gábor
Egy csók és más semmi (1940) – Dr. Albert Sándor, ügyvéd
Tóparti látomás (1940) – Koltay Iván, festőművész
A szerelem nem szégyen (1940) – Gróf Kátay Kázmér
Lángok (1940) – Mátrai Péter, zongoraművész
Balkezes angyal (1941) – Palotay Miklós
Ma, tegnap, holnap (1941) – Bende László, gyárigazgató
Néma kolostor (1941) – gróf Vághelyi Gusztáv
Egy tál lencse (1941) – Rudasi Sándor, intéző
A beszélő köntös (1941) – ifj. Lestyák Mihály
Három csengö (1941) – Miklós
Lelki klinika (1941) – Gáthy Zoltán
Életre ítéltek! (1941) – Keresztessy Péter, mérnök
Az utolsó dal (1941) – Fehér János, énekes
Egy asszony visszanéz (1941) – Miklós, színész
Az 5-ös számú őrház (1942) – András
Estélyi ruha kötelező (1942) – Viktor Norton
Pista tekintetes úr (1942) – Baracs Pista
A láp virága (1942) – Pálfalvy Miklós
Ópiumkeringő (1942) – Borovszky Iván, kritikus
Késő… (1943) – Tamássy Péter, sebész főorvos
Makrancos hölgy (1943) – Jambor Pál
Kerek Ferkó (1943) – Kerekházy Ferenc (Kerek Ferkó)
Valamit visz a víz (1943) – János, a halász
Szováthy Éva (1943) – Dóczy Lénárd
Fehér vonat (1943) – Gábor
Egy gép nem tért vissza (1944) – Gábor főhadnagy
Madách (1944) – Horusitzky Béla
A tanítónő (1945) – ifj. Nagy István

SEMMELWEIS HALÁLA

*

*

*

Halála

1865 júliusa közepén magatartásában az elmezavar jelei mutatkoztak; július 31-én Bécsbe vitték, itt az elmegyógyintézetbe zárták, ahol ápolói aggresszív magaviselete miatt – súlyosan bántalmazták – két hét után meghalt. A hivatalos verzió szerint a hullamérgezés végzett vele, de tudjuk, hogy a döblingi intézet megállapítása téves volt. Előbb ott temették el a schmelzi temetőben, majd annak felszámolása után, tetemét 1891-ben neje hazahozatta, saját kerepesi temetőbeli sírboltjába. 1894-ben hamvait díszes, új sírba helyezték.
 
Szifiliszfertőzésének hipotézisét 1965-ben, tudományos vizsgálattal megcáfolták jelei mutatkoztak, ugyancsak boncolás közben szerzett kézsérülését követően. Viszont a 2000-ben megindult újabb orvostörténeti vizsgálódások teljes mértékben bizonyították Semmelweis betegségének okaként a paralysis progressiva betegséget, vagyis a hűdéses elmezavart (a nagyagyi kéreg krónikus lueses encephalitise), amit valószínűleg egy még fiatalkorában - gyermekágyi lázban elhunyt lueses asszony - boncolásakor szerzett kézsérülése okozott. Ennél a betegségnél az elmezavar egyre súlyosabb állapotai az évtizedek során alakulnak ki. Semmelweis már halála előtt 3-4 évvel nagyon furcsán viselkedett, hozzátartozói többnyire igyekeztek már távol tartani őt betegeitől.

Semmi sem igazolja tehát, hogy életének utolsó évében boncolás közben szerzett sérülése következtében vérmérgezést szenvedett volna, hiszen életének utolsó évében már egyáltalán nem folytatott orvosi gyakorlatot. A helyes diagnózist Benedek István fogalmazta meg Semmelweisről szóló jól ismert, s a paralysis progressiva kimondása miatt sokat támadott könyveiben és szakcikkeiben. A legújabb orvostörténeti kutatások megállapításának helyességét igazolták, s a vérmérgezéses teóriát vagy hogy Semmelweis halálát valamilyen vele szemben kialakított összeesküvés okozta volna, amelynek részeként őt ideggyógyintézetbe kellett szállítani, messzemenően cáfolják az új, alapos, levéltári kutatásra és a korabeli dokumentumokra épülő vizsgálatok.

Érdekes eredményre jutottak viszont azok a kriminalisztikai vizsgálódások, amelyeket Garamvölgyi László ismert bűnügyi szakíró folytatott le. Ezek szerint az Anyák megmentőjét brutálisan agyonverték a döblingi elmegyógyintézet pincéjében. A "qui prodest?" kérdésre a válasz, hogy szakmai tekintélyében megsértett ellensége bőven lehetett és ebben kapóra jött a betegségéből adódó fékezhetetlen őrjöngése is. Újratemetéseihez szükséges exhumálásakor, mindenesetre, szinte nem volt egyetlen ép csontja sem!

WIKIPÉDIA

Semmelweis Ignác Fülöp

Semmelweis Ignác Fülöp

(Buda, 1818. július 1. – Bécs-Döbling, 1865. augusztus 13.) magyar orvos, az „anyák megmentője”.

Semmelweis Ignác munkásságáról

http://mek.oszk.hu/05400/05427/#

TARTALOM 

Erna Lesky: Semmelweis Ignácra vonatkozó bécsi iratok
Erny Lesky: Semmelweis Ignác Fülöp és a bécsi orvosi iskola
Varjassy Péter: Franz Hektor Arneth beszámolója 1851-ben Semmelweis Ignác bécsi tevékenységéről
Győry Tibor: Semmelweis Ignác tanításának összetévesztése az angol contagionisták egyoldalú nézetével
Lehoczky-Semmelweis Kálmánné: Emlékek és mozaikok a Semmelweis-családról
Markusovszky Lajos: Semmelweis Ignác főműve, a 'Die Aetiologie'
Háznagy András: Semmelweis Ignác orvosdoktori disszertációja: De Vita Plantarum
Varga Benedek: Egy mítosz születése. A Semmelweis doktorína és a Budapesti Királyi Orvosegyesület
Kapronczay Károly: Semmelweis Ignác 1858. január 23-án tartott előadásának jegyzőkönyve
Darvas István: Adalékok Semmelweis Ignác hazai első orvosi működésének történetéhez
Markusovszky Lajos: Semmelweis Ignác tanár emlékezete
Bartucz Lajos: Semmelweis Ignácz négyszeri exhumálása
Markusovszky Lajos: Febris puerperalis rediviva
Markusovszky Lajos: A külföldi sajtó nyilatkozatai Semmelweis Ignác tana felett a gyermekágyi láz okairól
Bruck Jakab: Semmelweis Ignác Fülöp és a gyermekágyi láz oka felderítésének kutatástörténete
Markusovszky Lajos: Hangok Semmelweis Ignác tana felett a gyermekágyi láz kórokairól
Fleischer József: Semmelweis Ignác tanárnak gyermekágyi láz felőli tana
Mozsonyi Sándor: Semmelweis Ignác munkásságának néhány gyógyszerészeti és kémiai vonatkozása
Semmelweis Ignác tanár holt testének vizsgálata
Gortvay György: Magyar Kormányhatósági intézkedése 1862-ből Semmelweis Ignác szülészeti profilaxisának a kórházakban veló bevezetése érdekében
Daday András: Egy ismeretlen Semmelweis-kézirat
Kapronczay Katalin: Semmelweis Ignác emlékezete Itáliában a 19. század végén
Antall József - R. Harkó Viola - Vida Tivadar: Semmelweis Ignác összegyűjtött kéziratai
Csillag István: A Semmelweis-koncepció egy előzménye a magyar orvosi irodalomban
Csillag István: Újabb adatok a Semmelweis-koncepció magyarországi előzményéhez
Pintér Ilona: Semmelweis Ignác, a könyvtáros
Korbuly György: Semmelweis Ignác a kortársak feljegyzéseiben
Győry Tibor: Semmelweis Ignác és Lister
Gortvay György: Semmelweis Ignác magyarsága
Hidvégi Jenő: A kísérleti orvostan kezdő lépései hazánkban
Gortvay György - Zoltán Imre: Korabeli megemlékezések Semmelweis Ignác haláláról
Tauffer Vilmos: Semmelweis Ignác
Darvas István - Lehoczky-Semmelweis Kálmán: Semmelweis Ignác névmagyarosítása
Korbuly György: Semmelweis Ignác és a Budapesti Királyi Orvosegyesület
Regöly-Mérei Gyula: Semmelweis Ignác és Markusovszky Lajos orvosi szemlélete
Semmelweis Ignác özvegye - a férjéről
Fekete Sándor: Adatok Semmelweis Ignác pesti tanári jelöléséhez
Tuszkai Ödön: Semmelweis Ignác egy barátja - C.H.F. Routh
Mádai Lajos: Semmelweis Ignác és a statisztika
Győry Tibor: Semmelweis Ignác származása
Markusovszky Lajos: A gyermekágyi láz és az új szellőztetési készülék a bécsi közkórházban
Kapronczay Károly: A Semmelweis-szobor története
A Semmelweis-emlék 1906-ból
Kápolnai Iván: Az önálló szülészeti tanszék Semmelweis Ignác kinevezéséig
Kézmárszky Tivadar: A szülészeti tanszék és a klinika
Győry Tibor: A szülészet tanszékének megüresedése
Gortvay György-Zoltán Imre: Semmelweis Ignác tanításának érvényesülése külföldön
Lax Henrik: Semmelweis Ignác története - tanulság a kutatóknak
Semmelweis Ignác holttestének elhelyezése a Kerepesi Temetőben
Bartucz Lajos: Semmelweis Ignác termete és testarányai
Szathmáry László: Semmelweis Ignác termetének rekonstrukciója
Dörnyei Sándor - Dörnyeiné Dapsy Henriette: Semmelweis Ignác hazai utóéletének első évtizede
Hidvégi Jenő: Semmelweis Ignác felfedezése és vitája Virchow-val

REMETE SZENT PÁL

A hét szentje  

Mester Imre életrajza 
 2009.08.12. Szerda  


2005.01.15 - REMETE SZENT PÁL
Azt a keveset, amit az első, név szerint ismert remetéről tudunk, Szent Atanáznak és Szent Jeromosnak köszönhetjük.


Remete Szent Pál képe a magyar szent koronán

Remete Szent Pál gazdag thébai családból származott, 228 körül született. Kiváló képzésben részesült, jól ismerte a görög és egyiptomi irodalmat. A hagyomány szerint 16 évesen elvesztette szüleit, és egyedüli örökösként - nővére már férjnél volt - nagy vagyon birtokosa lett. 249-ben kitört a Decius-féle keresztényüldözés. Az ifjú Pál a vértanúk mellett olyan keresztényekkel is találkozott, akik - megtörve a kínzásoktól - megtagadták hitüket. Talán ő sem érezte magát elég érősnek a vértanúsághoz. Mivel félt sógorától, hogy feljelenti őt, vidéki házába húzódott. Nővére férje valóban feljelentette Pált a római hatóságoknál, ezért menekülnie kellett. Alsó-Théba pusztaságában egy barlangra talált, melynek bejárata rejtve volt. A barlang közelében datolyapálmák és egy tisztavizű forrás volt - eszményi rejtekhely. Isten pedig menekülésében megérintette a fiatal Pált: úgy döntött, hogy teljesen Istennek szenteli életét, és nem tér többé vissza a világba. A pálmafák leveleiből ruhát készített magának (innen ered ábrázolása: levelekből szőtt, zöldes ruhában). A Szent Jeromos által írt életrajzban Remete Szent Pálnak egy holló visz mindennap fél cipót. Egy barokk- kori festményen a hollót egy angyal vezeti selyemszalagon - az Isten gondviselő jóságára utalva ezzel. Ismerve a remeték életmódját, feltételezhetjük, hogy Remete Szent Pál körül kialakult egy laza közösség. Nem éltek közösségi életet, talán csak az istentiszteletre gyűltek össze - mégis: a pálosok "lelki elődei" lehetnek. Az egyiptomi pusztaságban, ahol a hagyomány szerint Remete Szent Pál élt, hatalmas monostor épült. 
Egész életéből talán a legismertebb jelenet az, amikor Remete Szent Antal meglátogatta. Szent Antal égi szózatot hallott, amely figyelmeztette: nem ő a legidősebb, legszentebb remete, hanem Pál. A 90 éves Antal többnapi vándorlás után megtalálta a 113 éves Pál barlangját. Közösen dicsőítették Istent, elmélkedtek, beszélgettek. Beszélgetésük alatt megérkezett a holló, aki most nem fél, hanem egy egész cipót hozott. Hálát adtak Istennek, aki így gondoskodik szolgáiról. 
Kettejük találkozása az egyházművészet kedvelt témája. Az Anjou legendáriumban megörökítik Remete Szent Pál életét 4 miniatúrában. Az egyik azt ábrázolja, amikor Remete Szent Pált Remete Szent Antal fölkeresi. 


A két remete találkozása az Anjou legendárium miniatúráján

Az átimádkozott éjszaka után Pál kérte Antalt, hozza el Szent Atanáz püspök köpenyét. Antal sietve útra kelt, de amikor visszafelé tartott, érezte, hogy Pál meghalt. A legenda szerint látta Szent Pál lelkét, amint angyalok, próféták és szentek kísérik a mennybe. Sietve tette meg a hátralévő utat. Pált térdelve, ég felé emelt karokkal, holtan találta. Beburkolta testét a Szent Athanáztól kapott köpenybe, Pál pálmalevélből készített ruháját megtartotta (ettől kezdve a legnagyobb ünnepeken mindig azt hordta), majd a szent testét eltemette abba a mélyedésbe, amit két váratlanul megjelenő oroszlán kapart ki. Remete Szent Pál halálának éve 341.


Remete Szent Pál halálának ábrázolása a miniatúrán

Később Antal tanítványai, az első szerzetesek, kegyelettel zarándokoltak el a minden remeték Fejedelmének és Mesterének szent barlangjához, s egyben sírjához, hogy ott tegyenek engedelmességi fogadalmat. Ezzel megőrizték annak helyét. A sivatagi körülmények miatt Szent Pál teste gyorsan mumifikálódott.


A miniatúra

Remete Szent Pál életszentségének híre gyorsan terjedt. 494-ben Gelasius pápa szentté avatta. Romlatlan állapotban talált tetemét pedig 1169-ben Konstantinápolyba szállították. 1240-ben Szent Pál ereklyéje Velencébe került: „Az Úr megtestesülésének 1240-ik esztendejében, IX. Gergely pápasága és II. Frigyes római császár alatt egy bizonyos férfi, az előkelő Jacobus Lorenzo, velencei polgár Velence kikötőjéből Konstantinápolyba ment. Ott Péter testvérnél, az apátnál, és a Megcsodált Szűz Mária kolostor szerzeteseinél okleveles óvadék alatt, ékes stílussal, csodálatos mondatokkal, ügyes beszéddel, nem üres ígéretekkel, szerfelett óhajtott kívánságával elérte, hogy Szent Pál ereklyéit neki adják, amelyeket ujjongó örömmel vitt magával Velencébe, s a Szent Julián tiszteletére szentelt templomban nagy tisztelettel elhelyezte, ahol a nép is a neki kijáró tisztelettel vette körül.” 
Szent Pál ereklyéi a pálos szerzetesek közreműködésével kerültek Magyarországra. A magyarországi pálos szerzetesrend alapítója Boldog Özséb kanonok, aki előkelő szülőktől származott, de remete szeretett volna lenni a pilisi hegyekben. Azonban Váncha István, az akkori esztergomi érsek, Özsébnek ezt a kérését nem fogadta el. Így Özséb még továbbra is Esztergomban marad, de tervérõl nem mond le végleg, mert néhány ismerõsét is megnyerte a remetei életeszménynek. 1241-ben megérkeztek a tatárok. A muhi csata után a tatárok Esztergomot is megostromolták, de a fellegvárat nem tudták elfoglalni. Minden bizonnyal Özséb is ott menekült meg. Ezután Özsébre még nagyobb szükség volt Esztergomban. Végül is 1246 táján érseke elengedte, és hat társával Szántó közelében a Pilisbe, a Hármas-barlangba ment. 1250-ben pedig hat társával és a nép segítségével egy kis kápolnát építenek a Szent kereszt tiszteletére, a Hármas-barlang közelében.
Némely források szerint, amikor Özséb Rómába ment, hogy a pápától rendje elismerését kérje, segítségére volt Aquinói Szent Tamás. IV. Orbán pápa meghallgatta ugyan Özséb kérését, de nem hagyta jóvá, hanem Pál veszprémi püspököt bízta meg a szerzetesrend kolostorainak megvizsgálásával. Ezt Pál elvégezte, és a pápa felhatalmazása alapján Özséb rendjének működését jóváhagyta: I. Remete Szent Pál Rendje néven. Természetesen a jelentést IV. Orbán pápának megküldte. Az 1256-os esztergomi egyházmegyei zsinaton, mint I. Remete Szent Pál Rendjének provinciálisa írta alá. 
A pálosok nagyon vágytak rá, hogy ősatyjuk teste náluk pihenjen. Nagy Lajos, aki szerfölött kedvelte a pálosokat, fogadalmat tett: ha nyer a Velence elleni háborúban, megszerzi kedvelt Rendje számára az óhajtott ereklyét. Előbb a budai királyi kápolnában helyezték el az ereklyét, majd onnan a budaszentlőrinci monostorba, a Pálos Rend főmonostorába szállították át, fényes körmenettel, 1381. november 14-én.


A budaszentlőrinci pálos kolostor romjai

II. Lajos 1523-ban ígéretet kapott a cseh uraktól arra nézve, hogy a Karlstein várában féltve őrzött fej-ereklyét kiadják a magyaroknak. 1523. május 25-én illesztették össze a fejet és a testet Budaszentlőrincen. A pálosok, féltve az oly nagy becsben tartott kincset, Szent Pál atyánk ereklyéjét, a török elől elmenekítették előbb az elefánti kolostorba (Nyitra megye), majd onnan Trencsén várába, remélve, hogy ott nagyobb biztonságban lesz. De a török Budaszentlőrinc feldúlása és elpusztítása után 1527-ben eljutott Trencsénbe is, ahol a drága ereklye az ostrom alkalmával elégett. 


A pálosok cimere

A Pálos Rend címerében a pálma ruhát és táplálékot nyújtott Szent Pálnak; a holló mindennap fél cipót hozott; a két oroszlán pedig a sírt ásta meg (és mint királyi állatok, jelenlétükkel jelzik Szent Pál nagyságát). Ezért szerepelnek ezek az elemek a pálos címerben - mindegyik Isten gondviselő szeretetéről tanúskodik.