SEMMELWEIS HALÁLA

*

*

*

Halála

1865 júliusa közepén magatartásában az elmezavar jelei mutatkoztak; július 31-én Bécsbe vitték, itt az elmegyógyintézetbe zárták, ahol ápolói aggresszív magaviselete miatt – súlyosan bántalmazták – két hét után meghalt. A hivatalos verzió szerint a hullamérgezés végzett vele, de tudjuk, hogy a döblingi intézet megállapítása téves volt. Előbb ott temették el a schmelzi temetőben, majd annak felszámolása után, tetemét 1891-ben neje hazahozatta, saját kerepesi temetőbeli sírboltjába. 1894-ben hamvait díszes, új sírba helyezték.
 
Szifiliszfertőzésének hipotézisét 1965-ben, tudományos vizsgálattal megcáfolták jelei mutatkoztak, ugyancsak boncolás közben szerzett kézsérülését követően. Viszont a 2000-ben megindult újabb orvostörténeti vizsgálódások teljes mértékben bizonyították Semmelweis betegségének okaként a paralysis progressiva betegséget, vagyis a hűdéses elmezavart (a nagyagyi kéreg krónikus lueses encephalitise), amit valószínűleg egy még fiatalkorában - gyermekágyi lázban elhunyt lueses asszony - boncolásakor szerzett kézsérülése okozott. Ennél a betegségnél az elmezavar egyre súlyosabb állapotai az évtizedek során alakulnak ki. Semmelweis már halála előtt 3-4 évvel nagyon furcsán viselkedett, hozzátartozói többnyire igyekeztek már távol tartani őt betegeitől.

Semmi sem igazolja tehát, hogy életének utolsó évében boncolás közben szerzett sérülése következtében vérmérgezést szenvedett volna, hiszen életének utolsó évében már egyáltalán nem folytatott orvosi gyakorlatot. A helyes diagnózist Benedek István fogalmazta meg Semmelweisről szóló jól ismert, s a paralysis progressiva kimondása miatt sokat támadott könyveiben és szakcikkeiben. A legújabb orvostörténeti kutatások megállapításának helyességét igazolták, s a vérmérgezéses teóriát vagy hogy Semmelweis halálát valamilyen vele szemben kialakított összeesküvés okozta volna, amelynek részeként őt ideggyógyintézetbe kellett szállítani, messzemenően cáfolják az új, alapos, levéltári kutatásra és a korabeli dokumentumokra épülő vizsgálatok.

Érdekes eredményre jutottak viszont azok a kriminalisztikai vizsgálódások, amelyeket Garamvölgyi László ismert bűnügyi szakíró folytatott le. Ezek szerint az Anyák megmentőjét brutálisan agyonverték a döblingi elmegyógyintézet pincéjében. A "qui prodest?" kérdésre a válasz, hogy szakmai tekintélyében megsértett ellensége bőven lehetett és ebben kapóra jött a betegségéből adódó fékezhetetlen őrjöngése is. Újratemetéseihez szükséges exhumálásakor, mindenesetre, szinte nem volt egyetlen ép csontja sem!

WIKIPÉDIA