1963. február 6-án születtem a szabolcs-szatmár megyei Csengeren.
Iskoláimat Budapesten végeztem, középiskolába az Eötvös József Gimnáziumba jártam. Diplomámat a Kossuth Lajos Tudományegyetem matematika-fizika szakán szereztem 1989-ben. Az egyetem alatt és után a debreceni Atommagkutató Intézet Radon Csoport-jával geofizikai radioaktivitás vizsgála-tokat folytattam, ennek kapcsán kétszer OTDK elsõ díjat kaptam. Kutatásaim eredményeit számos hazai és külföldi referált folyóiratban publikáltam. 1990-ben Akadémiai Doktori Ösztöndíjat nyertem az Eötvös Lóránd Tudomány-egyetem Természetföldrajz Tanszékére. Itt a természetben elõforduló önhasonló alakzatokat (fraktálok) vizsgáltam. Ez vezetett arra, hogy felfigyeljek bizonyos – a természet minden szintjén felbukkanó – alapformákra. Legnagyobb megdöbbenésemre, ezeket az univerzális formákat alapmotívumként megtaláltam az õsi kultúrák (India, Egyiptom, Észak- és Dél Amerika stb.) ábrázoló mûvészetében és a magyar népmûvészetben is. Kutató-útjaimon sorra vizsgáltam az ún. „magascivilizációkat” (Egyiptom, Mezopotámia, Görögország, Róma stb.) és mindenütt azt tapasztaltam, hogy a táj és a tájban élõ ember harmonikus kapcsolatának megbomlása miatt sivatagosodtak el ezek a területek. Az ösztöndíj alatt elvégeztem az ELTE számítástechnika szakát. Gödöllõi családi házamban élek feleségemmel és két fiammal. Feleségem a gödöllõi Szent István Egyetem Fizika Tanszékén tanít.
És Ön hol tanít most?
Továbbra is az ELTE Természetföldrajz Tanszékén, de már külsõsként. Mivel a kutatások során nyert tapasztalataim gyökeresen ellentmondtak a hivatalos tudomány állításainak, és nem láttam esélyt arra, hogy nézeteimet belátható idõn belül befogadják, 1995-ben eljöttem az ELTÉ-rõl és saját céget alapítottam. Kutatásaimat azóta magam finanszírozom. Jelenleg óraadó tanárként speciálkollégiumot tartok a hallgatóknak „Szakrális földrajz” címen. A téma aktualitását jelzi, hogy az órákat a saját hallgatókon kívül más egyetemek diákjai, sõt felnõttek is látogatják.
Gomba külterületén épül Magfalva, amelyet a MAG csoport építi. Mit jelent a MAG rövidítés?
A MAG-ot barátaimmal hoztuk létre 1997-ben. Ekkora már világosan látszott, hogy az a fajta fogyasztói civilizáció, amelyben élünk még a mi életünkben összedõl. Elsõdleges célunk az volt, hogy a katasztrófa elõtt minél több ember függetleníthesse magát a nagy ellátó rendszerektõl (gáz-, víz-, villany-hálózatok, nagyüzemi mezõgazdaság és élelmiszeripar, egészségügy stb.), esélyt adva magának és a családjának a túlélésre. Erre a legkézenfekvõbb megoldást a hagyományos, önellátó paraszti gazdálkodás nyújtja, amely évezredeken keresztül bizonyított, amelyben még nagyszüleink is éltek. Ez az életmód nem csak egészséges, tiszta élelmiszert, kényelmes, otthont adó házat és emberhez méltó életet jelentett, hanem – mivel a házépítéstõl a mezõgazdasági munkákig mindent kalákában végeztek – közösséget is. Ez a közösségi lét, és az általa nyújtott védelem és biztonság hiányzik ma mindnyájunknak. Ezt próbálja a MAG visszaadni az embereknek. A MAG szó a Mintaként Alkalmazott Gondviselés elnevezést rövidíti, de benne van a névben az a stratégia, amit a természet használ a túléléshez. Ha közelít a sötétség, jön a tél, a teremtés összegyûjti az élet továbbviteléhez szükséges legfontosabb anyagokat, tudást, energiát és magokat alkot. Ezek a magok hosszú ideig - néha évezredeken keresztül - õrzik az élet mintáját, majd ha újra kedvezõvé válnak a körülmények, kicsíráznak és újjáteremtik az életet. A magyar nép nevében (azaz feladatában) is benne van a mag.
Hogyan épül fel a MAG szervezete?
A MAG önszervezõdõ, önvezérelt önellátó közösségek hierarchikus rendszere. Egyetlen cél tart össze bennünket: ma az emberek többsége a másikból él, mások rovására sikeres, mások munkájából gazdagszik meg. Mi igyekszünk másokért élni. Kb. 50 MAG közösség van határon innen és túl, de Istennek hála, Gomba módra szaporodnak. A MAG-nak saját könyv, CD, DVD stb. beszerzési és elosztási rendszere van, amelyben a valódi múltunkat, éltetõ hagyományainkat bemutató mûvek szerepelnek. Igyekszünk mindenhol a helyi óvodákat, iskolákat, könyvesboltokat is ellátni. A MAG pártoktól és egyházaktól független szervezõdés. Az alapelveken kívül minden körülményt (szervezeti forma, tagfelvétel, pénzügyek, vezetõ-választás, saját programok kialakítása stb.) szabad akarattal a helyi közösség dönt el, törekedve a minél teljesebb önállóságra és önellátásra, hogy a Gondviselés Rendje helyett ne mesterségesen kialakított politikai, gazdasági, és társadalmi kényszerek befolyásolják létüket és mûködésüket. Mi mindenkiben a jövõt látjuk, ezért - elõéletétõl függetlenül - mindenkit várunk sorainkba. A kegyelem kora arról szól, hogy Saulusból a keresztényüldözõ zsidó rabbiból bármikor Pál apostollá nemesedhet az ember. Aki például otthonában, háza elõtt fát ültet, (tartozzon bármilyen ideológiai vagy politikai irányzathoz) lehet, hogy többet tesz a jövõért, mint aki - akár Bocskai ruhában - fröcsögve szidja a másikat.
Honnan jött az elhatározás, hogy egy falut építsenek fel?
Ez a XXI. század nagy kísérlete: képesek vagyunk-e újra emberi közösségeket alkotni, melyet a félelem (pénz, politika, hatalom…) helyett a szeretet épít fel és tart egyben? Évezredekig ilyen közösségek alkották az emberi társadalmakat, ezt próbáljuk meg újra felépíteni. Tavasszal egy kis csoport elkezdte felépíteni Magfalvát Monor és Gomba között, egy közel 50 hektáros területen. (Gomba felé jobb oldalon, Homok és a harcvölgyi erdõ között - a szerk). A falu kb. 10 házból fog állni, melyekhez 5 ha földterület tartozik. A telek (kb.1ha) minden lakónak saját tulajdona, a szántó (1ha), a legelõ (2ha) és az erdõ (1ha) osztatlan közös tulajdonban marad. Ez az erdõ- és legelõ birtokosság segíti a közös gazdálkodást (csorda, ménes, épületfa, tüzelõ…). A falu lakói a faluépítõ közösség soraiból kerülnek majd ki. Ha elkészül a falu, eleinte csak pár család fog kiköltözni, a többiek pedig fedezik majd költségeiket (üzemanyag, telefon stb.), cserébe az ottlakók egészséges élelmiszereket adnak, rendben tartják a többiek portáit is. A falut olyan mintának szánjuk, amely - reményeink szerint - segíti a helyi MAG-okat a saját falujuk felépítésében. És ezek a falvak egyszer majd összeérnek… A mintaadást tartjuk legfontosabbnak. Azt hogy kijön ide valaki, megtanul földházat építeni, vermet ásni, önállóan gazdálkodni, és ez a tudás nem avul el soha, és az övé marad. Alapelvünk, hogy a falu önellátó, önvezérelt, a természettel együttmûködõ egység legyen, kizárólag természetes, helyi építõ anyagokból épülhet fel (30 km-es körzeten belülrõl próbáljuk beszerezni az építõanyagot), a gazdálkodásban hagyományos fajtákat és eljárásokat használunk. Mangalicát, szürkemarhát, kopasz nyakú tyúkot fogunk tartani, tönkölybúzából saját magunk sütjük kenyerünket. Régen a falun élõk mindent meg tudtak termelni, csak a petróleumot és a sót hozták kívülrõl. Ezeknek az ismereteknek újra közkinccsé kell válnia, anyanyelvi szintû tudássá. Elhitették a parasztokkal, hogy az õ tudásuk már elavult, csak az a jó, ami városról jön, és a parasztok sajnos elhitték. Nem vették észre, hogy a televíziótól a banán ízû tamponig csupa felesleges bóvlit kapnak az értékeik helyett. Nem vették észre, hogy lassan mindenki beteggé és boldogtalanná válik körülöttük a „szép új világ” halálos ölelésében. Vissza kell adni a parasztság tartását, meg kell mutatni, hogy az õ tudásuk valódi érték, nem avul el, és nem válik szemétté, mint a jogi, számítástechnikai, orvosi stb. ismeretek többsége. Minél egyszerûbb valami, annál maradandóbb, és ami a legegyszerûbb: az örök!
Most itt táboroznak?
Igen. 2006. július 17-30. között építõtábort szerveztünk, azzal a céllal, hogy elkezdjük felépíteni Magfalvát, ennek kapcsán megismerjük a hagyományos gazdálkodást és a szerves kultúrát, és megerõsítsük a MAG-okon belüli és a MAG-ok közötti kapcsolatokat. Van itt délvidéki, felvidéki, erdélyi és „hivatalos” magyar. A tábor során szeretnénk felépíteni egy kápolnát a falu számára, kemencét, karámokat az állatoknak, rakott falú házat és egy közösségi földházat. Emellett kaszálunk, szénát gyûjtünk, megtisztítjuk az erdõt, gyógynövényeket gyûjtünk. A tábor önszervezõdõ egységekbõl áll, melyek alapját az egyes helyi MAG-ok alkotják. Idegenek csak úgy csatlakozhatnak a táborhoz, ha valamely MAG befogadja õket, és felelõsséget vállal értük. A gyerekeknek külön foglakozásokat tartunk: kosarat- és palánkot fonunk, nemeztakarókat, készítünk. A tábor önellátó, a sátrakat, az ellátást, a reggelit és vacsorát az egyes MAG-ok külön intézik. A meleg ebédet minden nap más MAG fõzi az egész tábor számára. Az élelmiszereket a monori piacról szerezzük be.
Milyen a tábori élet? Van-e kötött napirend?
Természetesen. Ébresztõ 5-kor, 5.30-kor reggeli imádság, napköszöntés, 6-tól reggeli torna (Baranta, hagyományos magyar bot- és szablyavívás) 7-13-ig a délelõtti, 16-19-ig a délutáni munkák folynak, vacsora után pedig takarodóig tábortûz mellett beszélgetünk, éneklünk, néptáncot tanulunk. Van már egy ásott, iható vizû kutunk, áll egy ebédlõsátor, asztalokkal, padokkal és egy tábori konyha. Készítettünk egy napbojleres zuhanyzót is. Megépítettünk két vermet, félig kész egy jégverem és nekifogtunk egy földház megépítésének. Mivel a táborlakók többsége városi „nadrágos” ember (tanárok, mérnökök, orvosok stb.), elég nehéz megszoknunk a tûzõ napot és a kemény fizikai munkát…
Van-e, megfelelõ szaktudásuk az építkezéshez, a kintléthez?
Itt a táborban szinte egyetlen falusi sincs, de legtöbbünk nagyapja még paraszt volt. Az apáink Sztálinvárost vagy a vas és acél országát építve - többségükben kényszerbõl - kiestek a paraszti kultúrából, de a vér nem válik vízzé. A nagyszülõi örökség az unokákban bukkan újra felszínre. Tanulságos a bibliai tékozló fiú esete. Elindul a fiú otthonról és minden értékét eltékozolja. Hagyja elveszni õsei hitét, tudását, álmait. Olyan mélyre süllyed, hogy a disznók vályújából enne (TESCO, Gyõzike stb.) de még onnan is elkergetik. És egyszer csak eszébe jut a szülõi ház. Azok a célok és álmok, amik ezer éveken át éltették õseit, nemzetét. Összegyûjti maradék hitét, erejét, merít a megõrzött tudásból és hazatalál a szülõi házba. És az Atyja jobbjára ülteti. Ezekre a tékozló fiúkra számítunk. Sajnos a falusiak többsége még mindig a városba vágyik, de a városból a természetbe visszavágyó embernek már nem lehet újra eladni, hogy az embertárolóknak épült személytelen és embertelen lakótelepi lét jobb, mint a falusi élet. Sokat segíti munkánkat a táborunkba meghívott két csíki székely gazdálkodó, de nagyon számítunk a helyiek tapasztalataira is.
Miért pont Gombát választották?
A választás ösztönös volt, de a döntésünk sok szempontból jónak bizonyult. Segítõkészek a helyi emberek, jó a viszony a gombai önkormányzattal. A táj sérült (homokos, száraz, meliorizált földek...), de jelentõs földenergiákat mértünk a területen. Ezek az energiák éltetik a tájat, ezek sûrûsödnek össze a szenthelyeken. Amikor hármas csillagösvény csomópontot mértünk az egyik dombon végleg eldõlt, hogy itt építjük fel Magfalvát. Az ilyen hármas csomópontok nagyon ritkák, több száz kilométerenként fordulnak elõ. Ilyen csillagösvény mûködteti Tápiószentmártonban az Atilla dombot, de ha sikerül ezt a területet megtisztítani és mûködését megerõsíteni, a környék az ottaninál sokkal erõsebb gyógyító helyet nyer. A tábor elõtti vasárnap (július 16-án - a szerk.) kb. 100 fõvel Szentkorona Szertartást tartottunk, ezáltal segítve a táj gyógyulását és a szenthely mûködését. A szertartás naplementekor kezdõdött a leendõ kápolna helyén, harangszót követõen, tûzgyújtással. A Koronán szereplõ apostolok és szentek megszemélyesítõi a tábor tagjai voltak, õket nevük és születésük alapján választottuk ki. A szentek és apostolok az Évkörnek megfelelõ rend szerint mondták el a Koronában az általuk - a Szentírásból vagy néphagyományból - választott idézeteket. A Koronából kijõve mindenki a saját szavaival mondta el üzenetét, kívánságait családjának, barátainak, nemzetének és a világnak. Úgy tûnik a szenthely nem csak minket hívott meg, az erdõben egy valamikori búcsújáróhely nyomaira akadtunk. A környéket ma is használják, erre utalnak a nemrégiben kirakott Stációk. Bárki helyezte is el õket, várjuk szeretettel, és a búcsújárókat õsi szokás szerint vendégeljük meg. A természet és az ember rendezett kapcsolatának alapja a szent helyek rendszere. Ha újra békében akarunk élni a természettel ismét éltetni kell szent helyeinket.
Van hasonlóság az ún. biofalvakkal?
Sok ilyenben jártunk, legszimpatikusabb a Kaposvár melletti Visnyeszéplak volt, melyet táncházas fiatalok építettek. Két dolgot mi máshogy fogunk csinálni: hiányzik náluk a közösségi földtulajdon (erdõ- és legelõbirtokosság), ezért sokat szenved ott, akinek tehene, lova van. A másik: örvendetes, hogy az ott élõ 200 emberbõl kb. 120 fõ gyerek, viszont hiányoznak az öregek. Amely ottani családnál a nagyszülõk is kiköltöztek, sokkal jobban haladnak. Mi azt szeretnénk, ha Magfalván minden korosztály jelen lenne, hiszen az idõseket minden szerves kultúra értéknek tartotta tudása és élettapasztalata miatt. A biokultúráról, bioélelmiszerekrõl csak annyit, hogy jártam olyan helyen, ahol a mangalicákat boxokban tartották, és lejárt szavatosságú Maggival etették. A nagyüzemi tartással – még ha „bio” is - nem kapjuk vissza a régi, természetes ízeket, mert nem személyes a kapcsolat az állattal, növénnyel, nincs rajta áldás. Mindenkinek volt egy kinyúlt és lyukas „Nagymama pulóvere”, amely legmelegebb ruhája volt, mert a nagyanyja belekötötte minden szeretetét. Ha a paraszt jóérzéssel, szeretettel dagasztja a kenyeret, vakargatja a disznó fülét, egy különleges, láthatatlan erõ járja át az élelmet (az életet): az ízek tengere. Az Isten.
Szegedi Csaba
Forrás: CSIPERKE, 2006. július
