2009. április 18., szombat

ÁDÁZ KUTYÁM


BABITS MIHÁLY

Ádáz kutyám  



Ádáz kutyám, itt heversz mellettem.
Amióta a gazdád én lettem,
ez a hely a legjobb hely tenéked:
nem érhet itt semmi baj se téged.
Rajtam csügg a szemed, hív imádás
együgyű szálán csügg, boldog ádáz. 

Mert boldog ki jámborul heverhet
valami nagy, jó hatalom mellett.
S te jámbor vagy, bár olykor asszonykád
bosszújára megrablod a konyhát
s csirkét hajszolsz vadul a salátás
ágyakon át: jámbor, noha - Ádáz. 

Elcsavarogsz néha messze innen,
el is tévedsz kóbor hegyeinkben;
avagy titkos kalandjaid vannak.
Ág tép, gonosz ebek rádrohannak,
zápor is lep, szőröd-bőröd átáz:
ázva, tépve jössz vissza, kis Ádáz. 

Visszajössz, mert ugyan hova mennél?
Hol lehetne egyéb helyed ennél?
Szimatodból ezer láthatatlan
ösvény vezet téged mindenhonnan
hívebben, mint bennünket a látás:
minden ösvény ide vezet, Ádáz. 

Tudod, hogy itt valaki hatalmas
gondol veled, büntet és irgalmaz,
gyötör olykor, simogat vagy játszik,
hol apádnak, hol kínzódnak látszik:
de te bízol benne. Bölcs belátás,
bízni abban, kit nem értünk, Ádáz. 

Óh, bár ahogy te pihensz lábamnál,
bizalommal tudnék én is Annál
megpihenni, aki velem játszik,
hol apámnak, hol kínzómnak látszik,
égi gazda, bosszú, megbocsátás,
s úgy nem értem, mint te engem, Ádáz!

2009. április 17., péntek

NINCS KEGYELEM


22:05, Szombat (április 18.), m1 


Nincs kegyelem  
 magyar film, 70 perc, 2006
16 éven aluliak számára nem ajánlott 

rendező: Ragályi Elemér
forgatókönyvíró: Ragályi Elemér, Magyar Elemér
operatőr: Ragályi Márton, Ragályi Elemér
producer: Szekeres Dénes

szereplő(k): 
Nagypál Gábor (Suha Dénes)
Csuja Imre (Suha cellatársa)
Gazsó György (Suha cellatársa)
Eperjes Károly (Nyomozó)
Bertók Lajos (Fiatal nyomozó)
Monori Lili (Mariann nővére)
Csoma Judit (Rutkay)
Lázár Kati (Suha anyja)
Sipos Imre (Ügyész)


Az eldugott faluban meggyilkolnak egy idős férfit. Az áldozatnál alkalmi munkát végző Suha Dénest tanúként idézik a rendőrségre, de rövidesen már őt vádolják az elkövetéssel. A gyanúsított mindvégig tagad, de a két rutinos vizsgáló tiszt végül is egy besúgó segítségével, és szabadulásának ígéretével beismerő vallomást csikarnak ki belőle. Ártatlansága ellenére neki kell a bíróság elé állnia. Bár az ellene felhozott bizonyítékok nem igazán meggyőzőek, de a beismerő vallomás birtokában a bíróság is az ő bűnösségét mondja ki. A jogerős ítélet 8 év börtön. Suha két év négy hónapot tölt a hűvösön, amikor egy véletlen folytán megtalálják az igazi gyilkost. Hazatérhet, de faluja kiközösíti. Munkát nem kap senkitől. Hogy életét fenntartsa néhány tízezer forintos adósságba keveredik, amit az állami kártérítésből szándékozik megadni. A kártalanítási per azonban egyre húzódik, végül jogorvoslatát elutasítják. Közben hitelezői elveszik házát, már laknia sincs hol. Végső kétségbeesésében felakasztja magát. Suha Dénes senkinek sem kellett, senkinek sem hiányzik, elszámolnia sem kell tehát senkinek egy tönkretett életért.

Önéletrajz

 
Egy nagy szocialista vállalatnak voltam az igazgatója. A reggeli kávémat
egyszexi titkárnő készítette, munkába fekete kocsival jártam.
 Egyszer utánam jöttek, hogy adományozhatna a cégem 10-ezer forintot az
egyik
Központi Bizottsági tag temetésére. Azt mondtam, hogy ennyi pénzért
eltemetem az egész Központi Bizottságot! Ettől kezdve egy kis vállalatnak
lettem az igazgatója...
Napi kávémat egy idősebb titkárnő készítette, munkába egy kissé rozoga
vállalati autóval jártam. Egyszer szememre vetették, hogy nem voltam az
utolsó pártgyűlésen. Mondtam nekik, hogy ha azt tudtam volna, hogy ez az
utolsó biztosan elmentem volna rá, még transzparenset is vittem volna!
 Ekkortól kezve mesterként dolgoztam.
 Munkába saját autómon jártam, magam főztem meg a kávémat. A falon ott
lógott Kádár és Lollobrigida képe. Egyszer azt mondták nekem, hogy miért nem
 tüntetem el a falról azt a kurvát. Leakasztottam hát Kádár képét. Ezidőtől
árokásó munkásként dolgoztam.
Munkába kerékpáron mentem, kávét termoszban hordtam magammal. Egyszer,
amint éppen árkot ástam, jöttek utánam, hogy rejtsem el a kerékpáromat, mert
erre felé jön a szovjet küldöttség. Mondtam, hogy ne aggódjanak, mert a
kerékpár le van lakatolva és tolvajlás ellen is biztosítva van... ...ettől kezdve
 munkanélküli lettem...
 ... hosszú évekig munkanélküli voltam, mígnem jött a rendszerváltás...
 Rehabilitáltattam magam. Manapság politizálok. Kávémat mostmár szexi
 titkárnő készíti, munkába személyi sofőrom visz Audin. Befogom a szám és
ha kell, szavazásra emelem a kezem. Életszínvonalam és a költségtérítésem
 emelkedik. ..

2009. április 16., csütörtök

ÖT GOMBÓC FAGYI

ZÁCH KLÁRA


ARANY JÁNOS

ZÁCH KLÁRA  



Énekli egy hegedős a XIV-ik században 

  Királyasszony kertje
  Kivirult hajnalra:
Fehér rózsa, piros rózsa...
  Szőke, leány, barna. 

  "Királyasszony, néném,
  Az egekre kérném:
Azt a rózsát, piros rózsát
  Haj, beh szeretném én! 

  Beteg vagyok érte,
  Szívdobogást érzek:
Ha meghalok, egy virágnak
  A halottja lészek!" 

  "Jaj! öcsém, Kázmér,
  Azt nem adom százér! -
Menj! haragszom... nem szégyelled?...
  Félek, bizony gyász ér! 

  Sietős az útam,
  Reggeli templomra:
Ha beteg vagy, hát fekügy le
  Bársony pamlagomra." - 

  Megyen a királyné,
  Megyen a templomba;
Szép virágok, deli szűzek
  Mind követik nyomba. 

  Könyörögne, - nem tud,
  Nem tud imádkozni;
Olvasóját honn feledé:
  Ki megyen elhozni? 

  "Eredj fiam, Klára,
  Hamar, édes lyányom!
Megtalálod a térdeplőn,
  Ha nem a diványon." 

  Keresi a Klára,
  Mégsem akad rája:
Királyasszony a templomban
  Oly nehezen várja! 

  Keresi a Klára,
  Teljes egy órája:
Királyasszony a templomban
  De hiába várja. 

  Vissza se megy többé
  Deli szűzek közzé:
Inkább menne temetőbe
  A halottak közzé. 

  Inkább temetőbe,
  A fekete földbe:
Mint ama nagy palotába
  Ősz atyja elébe! 

  "Hej! lányom, lányom!
  Mi bajodat látom?
Jöszte, borúlj az ölemre,
  Mondd meg, édes lyányom." 

  "Jaj, atyám! nem - nem -
  Jaj, hova kell lennem!
Hadd ölelem lábad porát, -
  Taposs agyon engem...!" 

  Harangoznak délre,
  Udvari ebédre;
Akkor mene Felicián
  A király elébe. 

  A király elébe,
  De nem az ebédre:
Rettenetes bosszuálló
  Kardja - volt kezébe'. 

  "Életed a lyányért
  Erzsébet királyné!"
Jó szerencse, hogy megváltja
  Gyönge négy ujjáért. 

  "Gyermekemért gyermek:
  Lajos, Endre, halj meg!"
Jó szerencse, hogy Gyulafi
  Rohan a fegyvernek. 

  "Hamar a gazembert...
  Fiaim, - Cselényi...!"
Ott levágák Feliciánt
  A király cselédi. - 

  "Véres az ujjad,
  Nem vérzik hiába:
Mit kivánsz most, királyi nőm,
  Fájdalom díjába?" 

  "Mutató ujjamért
  Szép hajadon lányát;
Nagy ujjamért legény fia
  Borzasztó halálát; 

  A másik kettőért
  Veje, lánya végét;
Piros vérem hullásaért
  Minden nemzetségét!" 

  Rossz időket érünk,
  Rossz csillagok járnak.
Isten ója nagy csapástól
  Mi magyar hazánkat! - 

(1855)

SZÉP iLONKA


VÖRÖSMARTY MIHÁLY

SZÉP ILONKA  





A vadász ül hosszu méla lesben,
Vár felajzott nyílra gyors vadat,
S mind fölebb és mindig fényesebben
A serény nap dél felé mutat.
Hasztalan vár; Vértes belsejében
Nyugszik a vad hűs forrás tövében. 

A vadász még lesben ül sokáig,
Alkonyattól vár szerencsejelt:
Vár feszülten a nap áldoztáig,
S ím a várt szerencse megjelent:
Ah de nem vad, könnyü kis pillangó
S szép sugár lány, röpteként csapongó. 

"Tarka lepke, szép arany pillangó!
Lepj meg engem, szállj rám, kis madár;
Vagy vezess el, merre vagy szállandó,
Ahol a nap nyúgodóba jár."
Szól s iramlik, s mint az őz futása,
Könnyü s játszi a lány illanása. 

"Istenemre!" szóla felszökelve
A vadász: "ez már királyi vad! "
És legottan, minden mást feledve,
Hévvel a lány nyomdokán halad.
Ő a lányért, lány a pillangóért,
Verseneznek tündér kedvtelésért. 

"Megvagy!" így szól a leány örömmel,
Elfogván a szállongó lepét;
"Megvagy!" így szól a vadász, gyönyörrel
A leányra nyújtva jobb kezét;
S rezzent kézből kis pillangó elszáll;
A leány rab szép szem sugaránál. 



Áll-e még az ősz Peterdi háza?
Él-e még a régi harc fia?
Áll a ház még, bár fogy gazdasága
S telt pohárnál űl az ősz maga.
A sugár lány körben és a vendég;
Lángszemében csábító varázs ég. 

S Hunyadiért, a kidőlt dicsőért,
A kupák már felvillantanak,
Ősz vezére s a hon nagy nevéért
A vén bajnok könyei hulltanak;
Most könyűi, vére hajdanában
Bőven omlott Nándor ostromában. 

"Húnyt vezérem ifju szép sugára"
Szól az ősz most "éljen a király!"
A vadásznak vér tolúl arcára
S még kupája illetetlen áll.
"Illetetlen mért hagyod kupádat?
Fogd fel, gyermek, és kövesd apádat." 

"Mert apád én kétszer is lehetnék
És ha ittam, az nincs cenkekért;
Talpig ember, akit én említék,
Nem gyaláz meg ő oly hősi vért!"
S illetődve s méltóság szemében,
Kél az ifju, tölt pohár kezében: 

"Éljen hát a hős vezér magzatja,
Addig éljen, míg a honnak él!
De szakadjon élte pillanatja,
Melyben attól elpártolni kél;
Egy király se inkább, mint hitetlen:
Nyűg a népen a rosz s tehetetlen." 

S mind zajosban, mindig hevesebben
Víg beszéd közt a gyors óra ment.
A leányka híven és hivebben
Bámulá a lelkes idegent.
"Vajh ki ő, és merre van hazája? "
Gondolá, de nem mondotta szája. 

"Téged is, te erdők szép virága,
Üdvözölve tisztel e pohár!
Hozzon isten egykor fel Budába;
Ősz apáddal a vadász elvár;
Fenn lakozva a magas Budában
Leltek engem Mátyás udvarában." 

Szól s bucsúzik a vadász, rivalva
Inti őt a kürthang: menni kell.
Semmi szóra, semmi biztatásra
Nem maradhat vendéglőivel.
"Emlekezzél visszatérni hozzánk,
Jó vadász, ha meg nem látogatnánk." 

Mond szerényen szép Ilonka, állván
A kis csarnok végső lépcsején,
S homlokán az ifju megcsókolván,
Útnak indúl a hold éjjelén.
S csendes a ház, ah de nincs nyugalma:
Fölveré azt szerelem hatalma. 



Föl Peterdi s bájos unokája
Látogatni mentenek Budát;
Minden lépten nő az agg csodája;
Mert sok újat meglepetve lát...
A leányka titkon édes óra
Jövetén vár szép találkozóra. 

S van tolongás s új öröm Budában:
Győzelemből várják a királyt,
Aki Bécset vívó haragában
Vérboszút a rosz szomszédon állt.
Vágyva néz sok hű szem ellenébe:
Nem vidúl még szép Ilonka képe. 

"Hol van ő, a nyájas ösmeretlen?
Mily szerencse fordúlt életén?
Honn-e, vagy tán messze költözötten
Jár az őzek hűvös rejtekén?"
Kérdi titkon aggó gondolattal,
S arca majd ég, majd szinében elhal. 

S felrobognak hadvész-ülte képpel
Újlaki s a megbékült Garák.
S a király jő, fölség érzetével
Környékezvén őt a hős apák.
Ősz Peterdi ösmer vendégére,
A király az: "Áldás életére!" 

"Fény nevére, áldás életére!"
Fenn kiáltja minden hű ajak;
Százszorozva visszazeng nevére
A hegy és völgy és a zárt falak.
Haloványan hófehér szobornál
Szép Ilonka némán és merőn áll. 

"A vadászhoz Mátyás udvarában
Szép leánykám, elmenjünk-e hát?
Jobb nekünk a Vértes vadonában
Kis tanyánk ott nyúgodalmat ád."
Szól az ősz jól sejtő fájdalommal,
S a bús pár megy gond-sujtotta nyommal. 

És ha láttál szépen nőtt virágot
Elhajolni belső baj miatt,
Úgy hajolt el, félvén a világot,
Szép Ilonka titkos bú alatt.
Társasága lángzó érzemények,
Kínos emlék, és kihalt remények. 

A rövid, de gyötrő élet elfolyt,
Szép Ilonka hervadt sír felé;
Hervadása líliomhullás volt:
Ártatlanság képe s bánaté.
A király jön s áll a puszta házban:
Ők nyugosznak örökös hazában. 

1833 októbere előtt

2009. április 13., hétfő

Nominális - reális

A gazdasági válság idején induló

Új szakmák listája




Talicskatoló - Egynyomvonalú kézierőgép-kezelő technikus.

Takarítónő - Higiéniai manager asszisztens.

Ablakmosó - Siküveg restaurátor.

Gondnok - Háztömb manager.

Portás - Front door manager.

Sofőr - Kormánykerék-igazgató logisztikai supporter.

Rakodómunkás - Anyagmozgatási szakreferens.

Parkolóőr - Forgalombiztosítási szakmenedzser.

Tolvaj - Tulajdonáthelyező és biztonságtechnikai szakember.

Áruló - Szabadfoglalkozású megélhetési eladó.

Utcaseprő - Köztisztasági, tárca nélküli asszisztens.

Kukás - Hulladékmanagelési szakreferens.

Autómosó - Gépjármű optikai karbantartó.

Bérgyilkos - Humán ügyintéző

Szódás - Szikvíz termék menedzser.

Raktáros - Termékpozíció optimalizálásért felelős logisztikai manager.

WC-s néni - Anyagcsere manager

2009. április 12., vasárnap

Kosztolányi Dezső Esti Kornél


Kosztolányi Dezső

Esti Kornél
*
NEGYEDIK FEJEZET,

MELYBEN RÉGI BARÁTJÁVAL A "BECSÜLETES VAROS"-BA 
TESZ KIRÁNDULÁST

- Szóval velem tartasz? - kérdezte Esti Kornél.

- Örömmel! - kiáltottam. - Torkig vagyok ezzel a sok becstelenséggel.

Beleugrottam a repülőgépbe. Zúgtunk, keringtünk. Oly örvénylő gyorsasággal keringtünk, hogy mellettünk a kőszáli sasok elszédültek, s a fecskék vértódulást kaptak.

Hamarosan leszálltunk.

- Ez az - mondta Esti.

- Ez? Hisz ez is épp olyan, mint amaz.

- Csak kívülről. Belülről más.

Gyalogszerrel ballagtunk be a városba, hogy mindent tüzetesen szemügyre vegyünk.

Először az tűnt fel nekem, hogy a járókelők alig köszöntek egymásnak.

- Itt csak az üdvözli a másikat - magyarázta Esti -, aki valóban szereti is, becsüli is az illetőt.

Fekete szemüveges koldus kuporgott az aszfalton. Bádogtányér az ölében. Mellén kartonlap:

Nem vagyok vak. Csak nyáron viselek fekete szemüveget.

- Hát ezt miért írta ki a koldus?

- Hogy meg ne tévessze az alamizsnálkodókat.

A sugárúton fényesebbnél fényesebb üzletek. Egy tükrös kirakatban ezt olvastam:

Lábrontó cipők. Tyúkszem, tályog szavatolva. Több vevőnk lábát amputálták.

Színes, szemléltető kép mutatta, amint az ordító áldozat lábát két sebész óriás acélfűrésszel nyiszálja le tőből, s vére piros pántlikákban csorog lefelé.

- Ez tréfa?

- Szó sincs róla.

- Aha. Törvényszéki ítélet kényszeríti a kereskedőt, hogy így bélyegezze meg magát?

- Dehogy - legyintett Esti megvetően. - Ez az igazság. Értsd meg: ez az igazság. Itt az igazságot senki se rejti véka alá. Az önbírálat ebben a városban oly magas fokra hágott, hogy ilyesmire nincs többé szükség.

Amint tovább haladunk, egyik bámulatból a másikba estem.

folytatás:
http://mek.oszk.hu/00700/00744/00744.htm#1