2009. július 25., szombat

Petri György: Hogy elérjek a napsütötte sávig


Petri György: 
Hogy elérjek a napsütötte sávig 

 

Szokványos nyári éjszakának indult. 
Sétáltam kocsmáról kocsmára. 
Talán éppen a Nylonban ittam, 
a HÉV-végállomás mellett, a Margit hídnál 
(vagy azt akkor már lebontották?). Nem tudom, 
lehet, hogy a Boráros téren. 
Ezek a séták mindig 
reggelig vagy épp két napig tartottak, 
és akárhová vezettek. 
Mindenesetre, valahol ültem, ittam. 
(Akkor még akármit - kostolódó ifjúság.) 
Még nem olvastam a kocsmákban, 
nem, nem, még nem temetkeztem 
könyvbe-újságba, nem fixíroztam az asztal lapját. 
Még nem idegesített fel, ha szóltak hozzám. 
"Fizetsz valamit?" kérdezte egy dohánykarcos 
női hang a hátam mögül. Fiatal hang volt. 
"Kérjél" - mondtam felé fordulva. Ötven 
körüli nő állt rézsút mögöttem. Letapadt, 
koszmós, egykor világosbarna haj; 
beroskadt íny, cserepes ajkak, vérágas 
kötőhártya, aquamarin szemek, 
megsárgult, fehér műszálas pulóver, 
barna nadrág, szemétben talált fehér strandcipő. 
Kevertet kért és sört, pikolót. Ízlését nem vitattam. 
"Eljövök egy húszasért" - mondta. Ezen meglepődtem. 
Az ár - árnak - képtelenül alacsony volt (már akkor is). 
Ismertem a Rákóczi téri kurzust. Húsz forint az nem ár. 
Másrészt a nő nem állta volna meg a helyét 
a Rákóczi téren, sőt semmilyen téren. 
Az lett volna a logikus, hogy ha akar valamit, ő fizet. 
De sokkal többet. Márpedig akart. "Gyere, 
akarom" - mondta -, "nagyon szeretnék." 
Soha nőt nőiességében megbántani nem tudtam 
(hacsak nem kifejezetten ez volt a célom). 
No de hogy... Mentem; úgy éreztem: muszáj. 
Hiszen űzött voltam és zavaros, 
mint a fölkavart iszap akkoriban, és 
csak ezekben az "Eszpresszókban", "Büfékben" 
érezhettem némi álfölényt 
a nélkülözés és hajléktalanság valódi nyomorultjai között. 
Sokáig vonszolt egy hosszú utcán, hozzám bújt. 
Ez kínos volt, de szerves része a törlesztésnek. 
Átöleltem, 
egy pincében kötöttünk ki, nagyon sok lépcsőt 
mehettünk lefelé valami nem tudni honnan 
derengésfélében. 
Az ágy. Befilcesedett vatelindarabokból összekotort alom. 
Nem vetkőzött, csak megoldotta, lejjebb tolta magáról a nadrágját. 
"Így szoktam meg, ha bokor alatt dugok" 
- mondta közvetlenül. Nem volt ellenemre, 
magam is csak a legszükségesebb mértékben, 
meg a zakómat dobtam le - inkább legyen koszos, mint gyűrött. 
"Csókolj meg." Hát igen, ez elkerülhetetlen. 
Avas szájszaga volt, ajka pikkelyes, nyelve, 
szájpadlása száraz, mintha egy üres szardíniásdobozban 
kotorászna a nyelvem - mindjárt fölvérzi az éles perem. 
Rettegtem, hogy menten a szájába hányok, 
ettől viszont röhöghetnékem támadt, 
ömlöttek durva bőrére a könnyeim, amíg 
ura lettem a perisztaltikának. A lába köze 
szűk, száraz. Alig tágul, alig se nedvesedik. 
"Várjál" - mondta, és belevájt ujjaival 
egy megkezdett margarinba, magába masszírozta, 
aztán még egy adagot. 
"ENNI is fog még ebből?" 
"Meg tudom mosni valahol magam?" - kérdeztem később. 
Egy csőcsonkra mutatott. A víz kilövellt, merő 
lucsok lett a nadrágom, mintha behugyoztam volna. 
"Ez is hozzátartozik" - mormoltam. Egy ötvenesem 
volt még. A fejét rázta: "Mondtam, hogy egy 
húszas, és ez nem az ára. Én akartam, a húszas 
meg egyszerűen kell." "Akkor adj vissza" - mondtam -, 
"értsd meg, nincs húszasom." "Hülye vagy" 
- mondta - "ha vissza tudnék adni ötvenből, 
nem kéne a húszasod" - mondta logikusan. 
És a következő pillanatban elaludt nyitott szájjal. 
Vállat vontam. ("ha ilyen büszke vagy"), 
zsebre gyűrtem az ötvenest, megtaláltam a zakóm, 
és botorkáltam fel a lépcsőn. 
Hogy elérjek a napsütötte sávig, 
hol drapp ruhám, fehér ingem világít, 
csorba lépcsőkön föl a tisztaságig, 
oda, hol szél zúg, fehér tajték sistereg, 
komoran feloldoz, közömbösen fenyeget, 
émelygés lépcsei, fogyni nem akaró mínusz-emeletek, 
nyári hajnal, kilencszázhatvan... 

2009. július 23., csütörtök

BOLDOG-BOLDOGTALAN POÉZISE ÉS BÖLCSELETE - MAGYARORSZÁG, XXI. SZÁZAD


Nemzeti Alap Tanterv - Filozófiai-lélektani ABC XXI. sz.


Boldog-boldogtalan poézise és bölcselete - Előmunkálatok

*

Cabaret : Mert te mindig sírni akarsz - dalszöveg

Mikor a citrom esett a levesbe, 
éppen a postás várt kinn a hidegben
És benn a telefon csörgött az asztal alatt, 
ahová akkor esett mikor a polc leszakadt, 
De közben tele volt a kezem a szeméttel, 
és a citrom a hónom alatt nem fért el,
De te csak azt vetted észre az egészből, 
hogy milyen szörnyű lötty lett a levesből.

Mert te mindig sírni akarsz, mert teneked semmi se jó,
Téged egy vidám film nem is érdekel, csak ha a végén meghal a jó!

Mikor a barátnőd mesélte nevetve, 
te rögtön tovább is adtad sietve
Azonnal tudtam ez tőlem is kitelne, 
de néha én is vágyom ám a sikerre
Nevetve meséltem, úgy ahogy hallottam, 
nem értem honnan a fenéből tudhattam,
Hogy akit kiszúrtam nem elég, hogy nem tudja, 
de ő az egyetlen, aki nem is tudhatja

Mert te mindig sírni akarsz, mert teneked semmi se jó,
Mindennel próbálkoztam de hiába, neked az élet sírni való!
Mert te mindig sírni akarsz, mert teneked semmi se jó,
Téged egy vidám film nem is érdekel, csak ha a végén meghal a jó!

Tudod a krimiknek a végét imádom, 
tegnap is hideg futkosott a bokámon
Amikor átnyomtad lazán a kettesre, 
hirtelen kíváncsi lettél a hírekre
Hidd el én akkor is ugyanúgy szeretlek, 
ha mindig ugyanazt vágom a fejedhez
A dolgok értsd meg kicsúsztak a kezemből, 
és csak egy váza röpült, az is szerelemből

Mert te mindig sírni akarsz, mert teneked semmi se jó,
Téged egy vidám film nem is érdekel, csak ha a végén meghal a jó!

*

Rombolni könnyű?
Évekig épített házat, hidat összedönteni,
A rólad évtizedek teljesítménye alapján kialakított képet
Egy rossz döntéssel, gesztussal összetörni

*

A vers többet tud, mint amit a költő -
Illetve a költő az ihlet kegyelmi pillanatában megörökítette,
De akkor „csak” médium volt, ezt ő maga nem tudja produkálni

*

Ha az elején elrontod a gyereked,
Iszonyú munkával lehet csak rajta igazítani….

*

Teljes nagycsalád -
Három generáció együttélése
(és a - kiskonyhás - kis panellakások nagy néptömege)

*

Haszontalan öregek?
Imádkozni a magatehetetlen beteg ember is tud érted…
És a létfontos bölcs tanácsait még ő is továbbadhatja…

*

A beteg ördög szerzetes akar lenni - 
zuhanó repülőn nincs ateista lélek?!
A vicc a papról és a taxisofőrről: aludt/imádkozott…)

*

Ha felépül végre a házunk,
Biztos, hogy lassan elválunk?
A házépítéssel automatikusan otthon teremtődik?

*

CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY 
`Egy fiatal házosúlandónak habozása`

  Szeme nem sír, mégis nedves;
Képe ráncos; foga redves;
Horgas lába tittyen-tottyan;
Sovány fara egyet lottyan.

  Mégis, noha hidegvette,
Legényes a szedtevette:
Óh, Uram! őrizz meg ettől
A vasorrú kísértettől! --

  Vén ugyan, vén a kurvanyja:
De van ezüstje, aranyja,
Amelybe ha markolhatnék,
Hozzá jobb kedvet mutatnék.

  Csak pénzében lennék vice;
Megölelném histórice,
Férje lennék az erszénynek,
E' kén a szegény legénynek!

 
*

Fájdalommal szült gyermek

*

Hogyan irtsunk népet?

*

Kudarcélmény halmozó iskolások

*

A Földön egy Úr vendége

*

Ami a legjobb az lehet a legrosszabb is:
Pl.: barátság, szerelem, nevetés, játék, vendégség

*

Gyermekáldás vagy átok?

*

Kullancs szindróma -
Veszélyre figyelmeztetni - pánikor kelteni

*

Farkast hiába kiáltó

*

Jó szándékkal kövezett út a pokolba

*

Rosszul szerető édesanyák

*

Mostoha anya - mostohagyerek
(Árvácskák, Hamupipőkék, Szilveszterek)

*

Reményik Sándor:
Kegyelem

Először sírsz. 
Azután átkozódsz. 
Aztán imádkozol. 
Aztán megfeszíted 
Körömszakadtig maradék-erőd. 
Akarsz, egetostromló akarattal – 
S a lehetetlenség konok falán 
Zúzod véresre koponyád. 
Azután elalélsz. 
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. 
Utoljára is tompa kábulattal, 
Szótalanul, gondolattalanul 
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: 
A bűn, a betegség, a nyomorúság, 
A mindennapi szörnyű szürkeség 
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés! 
S akkor – magától – megnyílik az ég, 
Mely nem tárult ki átokra, imára, 
Erő, akarat, kétségbeesés, 
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták. 

Akkor megnyílik magától az ég, 
S egy pici csillag sétál szembe véled, 
S olyan közel jön, szépen mosolyogva, 
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull. 

Akkor – magától – szűnik a vihar, 
Akkor – magától – minden elcsitul, 
Akkor – magától – éled a remény. 
Álomfáidnak minden aranyágán 
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem. 

Ez a magától: ez a Kegyelem.

*

Aki nem ölel, az öl!?

*
Ha felgördül a függöny,
Akkor vége a protekciónak

*

Haza vagy haladás,
Honfiú és honleány vagy világpolgár?
Bejárni a Földet és itthon otthon lenni

*

Automata gépek - megoldó képlet
Isten megbocsát, ez a mestersége!?
Heine után Faludy György 
Ha olvasta volna Tolsztoj: Ördög c. elbeszélését…

*

LGT: Nem adom fel

Míg a házadba bújtál a széltől 
Óóóóh a vihar engem elkapott
És megtépett de feldobott

Míg a jó zárak óvnak az éjtől
Én láttam furcsa arcokat
És az ingem valahogy elszakadt

Amíg mérted a fal milyen vastag
Az én fejem, gyógyult már
És nem is fáj

Amíg nálad a jó pontok gyűltek
Én eldobáltam mindenemet
Hogy szabadabb, gyorsabb, könnyebb legyek

Amíg fénylett a kertben az autód 
Az enyém többször szétesett
Mert üldözte a végtelent

Az a hely kell hol pont lesz az út
Hol minden száll, összeér
És addig fut míg él

Nem adom fel, míg egy darabban látsz
Nem adom fel, míg életben találsz
Nem adom fel, míg nem robbanok szét
Míg akad egy kerék
Mit tovább vihetnék
Mi tovább forog még

Amíg nézted a lányt milyen szép
Engem eldobott, vagy úgy szeretett
Ahogy álmaidban sem lehet

Amíg próbáltad elvenni tőlem
Óóó nem láttad, hogy velem száll
És nélkülem már meg sem áll

Az a hely kell hol pont lesz az út
Hol minden száll, összeér
De az is fut, míg él

Nem adom fel, míg egy darabban látsz
Nem adom fel, míg életben találsz
Nem adom fel, míg nem robbanok szét
Míg akad egy kerék
Mit tovább vihetnék
Mi tovább forog még

szövegíró : Sztevanovity Dusán

*

Egy cérnaszálon függ az ember élete - 
Milyen sebezhető az emberi testünk,
Elég egy ütés, esés, szúrás stb. és végünk.
És milyen sérülékeny az érzékeny lélek?

*

Huszonegyezni -
Tizennyolcra lapot kérő - befuccsoló
(és aki megáll tizenötnél…)

*
 „…egy nép ellen nem lehet nagyobb bűnt elkövetni, 
mint elvenni, vagy tönkretenni nyelvét.” - I.KANT 

*

Édes anyanyelvünk:
Gyök és képzési lánc
Pl.: Tap
• Tapasz
• Tapsol
• Tapasztalat
• Tapint - Tapiz
• Tapintat
• Tapos - taposómalom 

*

Ha azt akarom, hogy ne értsenek meg, akkor
• Idegen vagy tolvajnyelvet használok
• Halkan, artikulálatlanul, szaggatottan beszélek
• Folyton félbeszakítom magam
• Nem árulom el: miről/kiről van szó
• Sokszorosan bővített körmondatok
• Enigmatikus - metaforikus homály
• Stb.


*

Aki arra olyan büszke, sőt gőgös,
Hogy milyen végtelenül alázatos(kodó)

*

Rendeltetésszerű használat -
Mire való és mire nem pl. egy gitár,
Amit ember szellem, lélek és kéz hozott létre,
De nem porfogónak, dísznek, kalapácsnak vagy
Műkincsnek, fegyvernek, bútornak, tüzelőnek…

*

József Attila: Istenem

Dolgaim elől rejtegetlek,
Istenem, én nagyon szeretlek.
Ha rikkancs volna mesterséged, 
segítenék kiabálni néked. 

Hogyha meg szántóvető lennél, 
segítenék akkor is mindennél. 
A lovaidat is szeretném 
és szépen, okosan vezetném. 

Vagy inkább ekeszarvat fogva 
szántanék én is nyomodba, 
a szikre figyelnék, hogy ottan 
a vasat még mélyebben nyomjam. 

Ha csősz volnál, hogy óvd a sarját 
én zavarnám a fele varjat. 
S bármi efféle volna munkád, 
velem azt soha meg nem unnád. 
  
Ha nevetnél, én is örülnék, 
vacsora után melléd ülnék, 
pipámat egy kicsit elkérnéd 
s én hosszan, mindent elbeszélnék.

*

Milyen hosszú távra tervezel?
Megnyersz egy csatát, de háborút veszítesz?
És mi az a Pirruszi győzelem?
Még egy ilyen győzelem és végünk!

*

Mily tiszteletre méltók a mártírok,
S mily nevetségesek a mártírkodók!

*

Elég egy csepp méreg, s oda a kútvíz
Elég egy szál gyufa, és felgyullad az erdő
Elég egy bolond és menten százat csinál?

*

Helyettesíthetőség 
Ló helyett olykor a szamár is jó
De már alvás helyett nem lehet enni
Vagy a gyereket kedvenc állattal pótolni

*

Aki mindenkit szolgál, azt senki sem fizeti?

*

Aki első akar lenni, az mindenkit szolgáljon 
A miniszter - a ministráns szolgáló, Szolgálatot végző

*

Az egyik tudja, a másik nem
Találd ki - vagy találd meg: Hideg, langyos, meleg - tűz!

*

Három a magyar igazság és egy a ráadás

*

Amikor a katonát szabják a ruhához -
Prokrusztész ágy: 
Belenyomorítva, belecsonkítva
vagy ki-kínfeszítve, szaggatva kinyújtva…

*

ARS EROTICA

  Vagyunk végső játék
  Hörgő légcső ágyék
  Pörgő szem térd far tompor
  Combtő bőr fénylő táj
  Vad nyelv örvénylő száj
  Vágy karmol tép mar tombol
  Kéz láb ín izomzat
  Széttárt kín mi mozgat
  Együvé facsar rombol

  Ringó halmok mellek
  Hajzat bomló felleg
  Ajzott íj gyors szemöldök
  Vagyunk sebhedt sértő
  Tág húsban kísértő
  Tűzhányó kráter köldök
  Öl forrongó börtön
  Mélyedet betöltöm
  Mindenségem felöltöd

  Vagyunk végső játék
  Lét lélekző lágyék
  Has mell hullámhegy vállak
  Űrben rángó tagok
  Szervek szétszórt magok
  Szép zűrzavar szent állat
  Készültünk öröknek
  Mi forgat pörögtet
  Világ csak velünk szállhat

Kovács András Ferenc

*

Legyen mestered,
De ne a mestert kövesd, utánozd,
Hanem azt, amit a mester is követ
(Krisztuskövető - Szentlélek lovag - Istengyermek)

*

Ma már nincs példakép?
Minden ismerős példakép, legfeljebb rossz,
S „csak” olyan hiteles ember nincs, aki a Példaképed

*

Vagy minden véleményre hallgatsz,
És úgy jársz mint az öreg, a gyerek és a szamár meséjében,
Vagy senkire nem hallgatsz, senki véleményét nem kéred…

*

Virtuális életpótlék folyósítása -
Mintha az üvegen át nyalnád a fagyit…

*

Cinkosságra nevelve -
Neked elnézik a kis disznóságokat,
Te belemész a stiklikbe, umbuldákba,
Elvesztve így erkölcsi alapod,
Hogy a nagy rablókat megítéljed…

*

"Ránk, emberekre nagyon jellemző, 
hogy amíg a dolgok függőben vannak,
és van még esélyünk rá, hogy tovább és egyre tovább húzzuk, mindig reménykedünk, hogy
 a legközelebbi utcasarok mögött megtaláljuk a jót, 
és ezért sohasem ragaszkodunk hozzá, hogy 
ott legyünk boldogok, ahol éppen vagyunk.
De mihelyt megállapodunk, 
és azt hisszük, hogy most aztán biztos a siker,
ott állunk egy téglafal előtt. 
Nem fordul felénk a szerencse, 
sőt meglehetős feszültséget okozva várat magára. 
És ilyenkor sajnálkozva gondolunk vissza az elmúlt időkre, 
amikor még elszökhettünk,
és valahol a láthatáron lebegő felhők között eltűnhettünk.
Így ígérünk magunknak 
mindig újabb országokat, újabb esélyeket,
csodálatos dolgokat, 
és kergetjük egyre tovább az álmokat,
és közben provizórikus életet élünk."
  C. G. Jung:

*

Ha nem tudjuk, hogy ki a bűnös,
De tudjuk, hogy abban a csoportban van,
Akkor megbüntethetünk mindenkit, s így őt is,
Vagy futni hagyjuk, hogy ártatlanok ne szenvedjenek

*

Amikor az iskolában
Az osztály tudja, ki követte el a diákcsínyt,
És kiadja vagy nem adja ki a tettes nevét,
És vállalja vagy sem a kollektív büntetést
(a spicli szó értelmét és súlyát megtanulók)

*

Indirekt bizonyítás -
Ha biztos, hogy csak ez a tíz lehetett a tettes,
Akkor közvetett módon is azonosítható a bűnös,
Ha közülük kilenc ártatlanságát bebizonyítjuk…

*

Ha leoltják a villanyt,
Akkor a süketnémák nem tudnak 
Sem tovább vitatkozni, sem tovább veszekedni:
Nem látják egymás arcát, gesztikulációs jelnyelv-beszédét
(De lehet árnyékbokszolni - csípni, rúgni, harapni: verekedni)

*

A szó veszélyes fegyver,
És van, aki fegyvertelen….
(Pláne a mi túl verbális kultúránkban,
Ahol túlértékelődik a beszéd- és íráskészség)

*

Antonius beszéde
Avagy a szónoklat mestersége-művészete
Mert ő úgymond temetni jött Cézárt, nem dicsérni
(S a hatásos indirekt védőbeszéd áthangolja a népet…)

*

Kányádi Sándor
ELŐHANG

vannak vidékek gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
szavak sarjadnak rétjein
gyopárként sziklás bércein 
szavak kapaszkodnak szavak 
véremmel rokon a patak
szívemben csörgedez csobog
télen hogy védjem befagyok
páncélom alatt cincogat
jeget-pengető hangokat
tavaszok nyarak őszeim
maradékaim s őseim
vannak vidékek viselem 
akár a bőrt a testemen 
meggyötörten is gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül

*

A királyon nincsen ruha!

Gyermekszáj és a független értelmiségi:
Aki még nincs lekenyerezve, korrumpálva,
Aki nem látja a hazugságot igazmondásnak,
A csúnya, rút banyát világszépének 

*

Az irgalom barátokat szül,
Az igazság önmagában inkább ellenséget -
De a legjobban a hízelgő álbaráttól óvakodj!


*

Ha nem tudom eltalálni a helyes közepet,
Akkor vakmerő legyek, mint gyáva - ha bátor nem lehetek
Akkor inkább prűd legyek, semmint mocskos szájú trágár,
Akkor már inkább legyek papucs, mint házi haramiavezér?


*

Az én zseniális kezem

Ami simogat és üt, és elhárítja a csapást,
Amivel a húrokat pengetem vagy számolok,
Amivel vakarom, ahol viszket - lecsapom a szúnyogot,
Amiből ihatok, amivel ehetek és masszírozhatom hátad,
Amivel rajzolok, írok - kézimunkázok, fúrok és faragok
Amivel árnyképet formálok - fityiszt stb. mutatok


*

Kutyaharapást szőrével -
Szerelmi bánatot nem evéssel, ivással stb.,
De egy másik szerelemmel lehet igazán gyógyítani…

*

Önbeteljesítő jóslatok 
Be fog következni az, amitől annyira félsz
(s te hiába tudod ezt, nem tudod elhessegetni)

*

Tanulj meg fiacskám komédiázni

Szegény-szegény apró legény,
Ma este munkába állsz!
Mókázz, nevess, hogy pénzt keress!
Ha kell a fejedre állsz!
Most még tiéd, mező s a rét,
Most még van játékszered,
De este már a munka vár,
Kezdődik az életed!

Refrén:
Tanulj meg fiacskám komédiázni,
Tanulj meg kacagni, sírni, ha kell,
Tanulj a rosszhoz is jó képet vágni,
Magaddal törődj csak, más senkivel.
Ne higgy a barátnak, hű szeretőnek,
Ne higgy az eskünek, ne higgy soha,
Tanulj meg fiacskám komédiázni,
Mert minden, minden csak komédia.

Nem voltam én mindig szegény,
Jó anyám gonddal nevelt,
Ágyam fölött Ő őrködött,
Altatódalt énekelt.
Múlt az idő és jött a "Nő"
Én hittem neki bután,
Cirkuszban volt, ott lovagolt,
Mentem a cirkusz után!

Refrén:

Ő volt a fény, éltem egén,
Miként egy oltári szent,
De jött egy más komédiás,
Ő most a másikkal ment,
Anyuska volt... anyuska nincs,
Anyuskád cserbenhagyott,
De jó apád vigyáz reád,
Ő lesz őrangyalod.

Refrén:

*

Mondvacsinált dolgok
Vigasztalni - dorgálni - gratulálni - felköszönteni
Mentséget felhozni - vitatni - beleegyezésed adni
Felkérni - meghívni - méltatni - viccelődni - sérteni

*

A kellő távolság -
Ha túl közel vagy a képhez, vagy ha túl távol állsz tőle
És ugyanez passzol az időbeli távolságra, rálátásra is?
(Kapcsolódó: insider-outsider segítő tanácsadó)

*

Az én istenem - az én istenképem:
• Mindig hívható - sohasem foglalt
• Tud magyarul - kitalálja mit akarok
• Nem zavarja, ha már megint kérek valamit
• Paternalista: ő jobban tudja, mi jó nekem
• Szabadon hagy - enged saját káromon okulni
• Nem engedi magát zsarolni, megvesztegetni
• Stb. stb. stb. 

*

A vétlen áldozat, a túsz
Egy idő után azonosul a tettes, az elrabló eszméivel,
És már egyáltalán nem tiltakozik, vádol vagy lázad - sőt…
(Az ún. Stockholm szindróma)

*

A rablók bűnét az áldozat gyalázásával takargatják

*

Székely bácsika Pestre utazik a rokonokhoz látogatóba, és a fiára
bízza a gazdaságot arra az időre, amíg távol lesz.

Ahogy visszatér, a fia már várja a lovaskocsival a vasútállomáson.
Elindulnak haza, és beszélgetni kezdenek.

Azt mondja az öreg:
- Minden rendben volt, fiam?
- Igen apám.
- Semmi baj nem történt?
- Semmi apám.
Az öreget nem hagyja nyugodni a dolog, és tovább faggatózik:
- De tényleg semmi baj sem történt?
- Hát... Eltört a villa nyele.
- Eltört a villa nyele? Hogyan tört el a villa nyele?
- Hát, mikor vittem a kutyát elásni...- Miért, megdöglött a kutya?
- Igen.
- Hogy történt?
- Letaposták a lovak és a tehenek...
- Letaposták? Hogy-hogy letaposták?
- Megriadtak, amikor kigyulladt az istálló.
- Kigyulladt az istálló!? Mito›l gyulladt volna ki az istálló!?
- Hát apám, átfújta a szél a zsarátnokot a nagyházról...
- Hát az is leégett!?
- Igen, de a macska a hibás.
- Már hogy lenne a macska a hibás?
- Felborította a gyertyákat, amikor ravataloztuk a nagymamát.
- Meghalt a nagymama??! Dehát...
- Akkor ütötte meg a guta, Isten nyugosztalja, amikor édesanyám
megszökött a postással...........

- Megszökött a postással?! Hát akkor minden rendben van fiam.

-Hát ezt mondtam én is.

2009. július 19., vasárnap

FELEKI LÁSZLÓ


Kötelező irodalom „aforizmatikából”(1)! - Avagy: Im memoriam - FELEKI LÁSZLÓ

Brain Storming - 2007.05.21 00:12


„A szabad akarat teológiai értelmezése szerint isten nem vállal felelősséget teremtményeiért.”; „Tévedni emberi, tévedést belátni emberfeletti dolog.”; „A hittel való kérkedés az áhítat sztriptíze.”





Kép forrása: http://www.freeweb.hu/het-s/feleki/felbio.html 

Felismerő ismerkedésünk és ismeretlen ismerettségünk – rövid kivanata


Valamikor 1988-ban kezdetem aforizmaírással foglalkozni, pontosabban akkor kezdtem alkotói naplót írni, leírva benne minden gondolatomat. Eredetileg már 10 éves koromtól kezdve regényírónak készültem (és készülök) és az alkotói naplómban a regényeim hátterét, jegyzeteit, vázlatait szándékoztam leírni, mivel a korábbi próbálkozásaimban csak pár tucat oldalig jutottam, így arra gondoltam, hogy előzetesen vázlatolva könnyebben megy majd. Hát nem ment – azonban észrevettem valamit: hallatlan élvezettel írtam, mintha magamra találtam volna benne. Aztán azt is észrevettem, hogy a papírra vetett gondolatok között vannak rövid, velős, tömör gondolatok, amik önmagukban is megállnak, nemcsak a bekezdés, a szöveg részeként. Persze ez a felismerés pár évig váratott magára, és a katonaság alatt kezdtem módszeresen kigyűjteni ezeket a naplóim addigra több ezres oldalairól. (Ma már jó 5000 aforizma körül járok.)


A legelső bejegyzéseim ezek voltak:


1. Az állandó civakodással, hogy van-e lélekvándorlás vagy nincs, a haláltól is elveszik a kedvemet.

2. Szeretnék mindig az maradni, ami az adott pillanatban lehetek.

3. Nem tudtam valamit, de elfelejtettem.

4. Egy kószáló lélek meséli: - Az idejét sem tudom mikor éltem utoljára.

5. Soha nem bízom meg abban, aki nem én vagyok.

6. Még azt sem tudja, hogy tudja-e.

7. Szomorú, de felfrissít a tudat, hogy pihenhetek.

8. Azt szeretem a katonai szolgálatban, hogy így legalább van az életben valami, amit szívből utálhatok.

9. ...Te meg azzal törődj, hogy ne törődj semmivel!

10. Szombaton szeretem a vasárnapot.

11. Olyan önző, hogy mindig csak jót mond rólam.

12. Olyan üres a hasam, hogy hányingerem van.

13. Hozzád vágom a lábaim!

14. Kisebb vagyok, mint a kisujjam. 

15. Mit olvasol ki a szememből? - Azt, hogy nem kellett volna belenézni.

16. Gondolkoztál már azon, hogy tetszene a kinyomott szemeid látványa?

17. Megöllek, hogy belehalsz!

18. ...És akkor a tusoló ajtajában látom, hogy lebegteti a farkát: - Gusztustalan alak vagy! De a fütyid nem!

19. Ha X. kimegy a teremből egy doboz gyufával, nemsokára a tűzoltók hozzák vissza.

20. Mindig kopogtatok, ha benyitok valahová, mert mi van akkor, ha ott állok - még elsodornám magam.

21. Tudtom kívül majdnem öngyilkos lettem.

22. Elszabadultak az indulatok és magával ragadott a komolyság.

23. Nagyon szar érzés az amikor lehúznak a WC-n.

24. Hú, de büdös van! Ó már megint nyitott szájjal beszéltem.

25. Olyan erősen tűzött a nap, hogy teljesen átforrósodott a jégcsáKÁNYOM!

26. Rosszul esett, hogy nem sírhatok.

27. Nem szép dolog úgy megölni valakit, hogy nem is tudunk róla.

28. Még mostanában gyorsan elolvasok mindent, amit az életben elolvasnék, hogy később ne legyek annyira helyhez kötött.

29. - Úgy hasonlítanak egymásra, mint két tojás. - Igen? Még az én két tojásom sem hasonlít egymásra.

30. Tolókocsis emberek felé mi az abszolút rosszindulatú fenyegetés: "Ezt még megjárod!"


Korai axiómáimnak a következőket tartom:

„Aminek van előnye, van hátránya; aminek van hátránya, van előnye.”

„Mindig, mindennek a maga pillanatnyi állapota a legfontosabb. Minden csak ebből indulhat ki.”

„Le a 'LY'-vel, é'JJ'en a 'J'!”


Mindezeket azonban jóval megelőzve, valamikor az alkotói naplóm elkezdésének az idején akadt a kezembe Feleki László könyve ( Mindenféle – Híres emberek, Aforizmák és életrajzok, (Első, sokszor átdolgozott és bővített kiadás, Magvető Kiadó, Bp., 1966), amit az óta is bibliámként tartok számon; szakirodalom, útmutató, amolyan „isteni szikra” – ennek a megismerése után indultam el azon az úton, ami azóta is meghatározza az életemet: tucatjával kezdtem olvasni, tanulmányozni, tanulni, alkalmazni a gyűjtemények írásait, és gyűjteni kezdtem az ilyen irodalmakat, majd magam is megjelentettem egy művet.



Szeretnék ehelyütt szerény emléket állítani 1989-ben, 80-évesen elhunyt mesteremnek!

Galgóczi Erzsébet 1965-ben ezt írta róla az Élet és Irodalom ban („Félek, tehát vagyok”)

,,Feleki ízig vérig modern író. Szemlélete korszerű, műveltsége át meg át van szőve természettudományos elemekkel. (...) Abszurd ötleteinek, mindig filozófiai mondanivalót hordozó, fanyar, néha egyenesen keserű humorának régi tisztelője és élvezője vagyok.” 


Száraz György pedig 1977-ben („A Napóleon-sztori”) szintén az Élet és Irodalomban így nyilatkozott róla:

,,Feleki szenvedélyes író. Háromkötetes — 2147 oldalas — könyvet írt Napoleonról. A könyv indulati- és műveltséganyagában felülmúlhatatlan. Olyan átéléssel íródott, hogy szerzője pontosan megállapíthatja benne Napóleon csatavesztéseinek lélektani pillanatait.” 


Életrajza, röviden:

Feleki László (Szatmárnémeti, 1909. január 9. — Budapest, 1989. július 7.): író, újságíró. Budapesten érettségizett (1928), már diákkorában a Nemzeti Sport belső munkatársa volt (1927). A II. világháborúban katona, 1944-től hadifogoly, 1945-ben tért vissza Magyarországra. A Népsport nál volt újságíró, 1949-től 1954-ig főszerkesztő. Megírta a helsinki olimpia történetét ( Tizenhat nap, Bp., 1953), népszerű sportkönyve, Kilencven perc címmel 1954-ben jelent meg. 1954-től a Ludas Matyi főmunkatársa nyugdíjba vonulásáig (1968). Több lap állandó cikkírója volt (Új Tükör, Élet és Irodalom). Népszerűek voltak ironikus versei, humoreszkjei, tévékritikái. Négykötetes munkában dolgozta föl Napóleon életét (1976) és utókorát (1979).


Főbb művei:



WM-rendszer (labdarúgó szakkönyv, Bp., 1941)

Kőkövön (regény, Bp., 1947)

A sakál hálája (szatirikus mesekönyv, Bp., 1957)

A világ közepe (humoreszkek, Bp., 1957)

Homo Sapiens (humoreszkek, Bp., 1963)

Isten veled, atomkor! (szatirikus regény, Bp., 1965)

Mindenféle — Híres emberek (aforizmák és életrajzok, Bp., 1966)

Emberi lélek (kisregény, Bp., 1967)

Ki mondta, hogy ezek versek? (versek, Bp., 1970)

Lobogóm, Homérosz! (versek, Bp., 1978)

Selgas (regény, Bp., 1980)




A Természet Világa, 1996-os, 127. évf. 4. számában BECK MIHÁLY – „Humor a tudományban” című cikkében is hivatkozik rá, mivel rendkívül felvilágosult szemmel szemlélte a tudományok aktuális alakulását, és ez tükröződött aforizmáiban és egyéb műveiben is. 


***

Jelen cikkben 2 művéről szeretnék megemlékezni és elolvasásra javasolni nemcsak azoknak, akik az aforizmairodalom magyar remekére kíváncsiak, hanem ha egyébként is szeretik a színvonalas, tanulságos, elgondolkodtató humort!

***



Mindenféle — Híres emberek (aforizmák és életrajzok, Bp., 1966)

A könyv rövid leírása:

„A cím megtévesztő, ha összeolvassuk a három szót, mert ez a kötet nem „mindenféle híres emberek”-ről szól, hanem két önálló művet foglal magában.

Az egyik az író aforizmáit tartalmazza „ Mindenféle” címmel.

Feleki az irodalom legmagvasabb és mindenesetre legrövidebb műfaját meg tudta tölteni a jelen mondanivalóival, s talán ennek is köszönhető, hogy az aforizma reneszánszát éli nálunk. (1966-ban jelent meg a könyv! – a cikk szerz.) A gondolat, a mondanivaló sűrítésére sohasem volt olyan szükség, mint éppen rövidségre törekvő korunkban. Feleki aforizmái is arra vallanak, hogy az ünnepélyes, kenetteljes modor nem tartozik írói tulajdonságai közé, jól példázza ezt az ál-Voltarire Előszó, vagy az enyhe gúnnyal elemző bevezető tanulmány az aforizma műfajáról.


A „ Híres emberek”-kel Feleki meglepi olvasóit. Ez az úttörő vállalkozás új műfajt teremt. Tudomásunk szerint Feleki kísérlete előd nélkül áll az irodalomban. Az emberiség történelmének több, mint 800 híres személyiség jellemzi egy-egy szatirikusan kifejező mondattal. Ez a sajátos „WHO'S WHO?”, amely Abélard-tól a bibliai Zsuzsannáig terjed, nemcsak szórakoztat, de még gyarapítja is az olvasó műveltségét, ha az egy-egy hírességnek utánanéz a lexikonban, hogy összevesse a valóságot annak szatirikus másával.”


Néhány jellemző gondolat a tartalomból:


Az aforizma (Bevezető tanulmány)

„Az aforizma jövőjét a fejlődés további meggyorsulása szabja meg. A pesszimisták a közeli végtől, az atomhaláltól félve, még rövidebben igyekeznek kifejezni magukat, s egyik jelentős képviselőjük szerint az emberiség utolsó aforizmája ez lesz: „Jaj!” ”


Ember! Büszke szó ez!

"Aggódva tesszük fel a kérdést, hogy van-e az emberiségnek jövője, holott még múltja is alig van.”


ORVOSOK, ÁPOLÓK, ÉS MÁS BETEGEK

„Csak a magas placebo-tartalmú gyógyszer hatásos.”


Csodálatos tudomány

"Lesz, aki kártyázni fog az űrhajóban.”


Béke és háború

Eljön az idő, amikor örömmel tapasztaljuk, hogy nem minden béke végződik háborúval.”


Gondolkodni nem szégyen!

„Nem érdemes külön készülni a halálra, teljesen elég megszületni.”


Irodalom, MŰVÉSZET, és akikhez szól

„Aki szándékosan az utókórnak alkot, olyan, mint a pék, aki a következő nemzedéknek süt.”


Szerelem az élők világában

„Csodálatos az ember eszmei teremtő ereje! Erkölcsi kérdést tudott csinálni a szaporodásból.”



Egyéb

„A nyelv tragédiája, hogy egy szó sok szót jelent.”



Utószó

„A világ aforizma állománya az UNESCO aforisztikai alosztályának 1965. évi statisztikai jelentése szerint 36 123 456-ra rúg. Ennek a kötetnek aforizmáival tehát 36 124 998-rav emelkedett. Az emberiség e számok tanúsága szerint bőségesen el van látva életbölcsességekkel, ezt az örvendetes eszmei gazdagságot azonban a világ jelenlegi állapota nem tükrözi eléggé. Úgy látszik, könnyebb bölcsességket kitalálni, mint megfogadni.”


***

A következő írása, ami a polcomon is helyet foglal:


Feleki László: HOMO SAPIENS, Magvető Könyvkiadó, Bp., 1963

Az egyszerűség kedvéért ezt a művet ismertesse maga az író!


„ Előszó

Mi a Homo Sapiens?


Az ember tudományos neve homo sapiens, vagyis értelmes, okos, eszes ember. Kétségtelen, hogy minden ember, amikor Szókratész tanácsát követve igyekszik megismerni önmagát, kivétel nélkül arra az eredményre jut, hogy elsősorban az ész jellemzi.


De valójában így van ez? Mi lennénk a lények nagy sokaságában az észlények? Hozzánk képest a hangyák, a delfinek, a rókák csak kis csacsik? Tudományos megismerés vagy elvtelen hízelgés hozza létre ítéletünket? Nem vagyunk mi egy kicsit elfogultak? Vajon milyen véleményt alkottak rólunk élőlénytársaink? Szerintük mi az ember?


A baktérium szerint táptalaj, a tigris szerint nemes fehérje, a csirke szerint ragadozó, a ló szerint teher, a kutya szerint eltartó, a tehén szerint tejrabló, hogy csak néhány példát említsünk.


De maguk az emberek is különféleképpen vélekednek, ha felteszik nekik a kérdés, hogy mi az ember.


A kereskedő szerint vevő, az orvos szerint páciens, a pap szerint hívő, a politikus szerint szavazó, a színész szerint néző, a szabó szerint megrendelő, az író szerint olvasó, a kalauz szerint utas, a gyilkos szerint áldozat, a pincér szerint vendég, hogy csak néhány példát említsük.


Nehéz tehát egységes jellemzést adni az emberről, s ehhez még nagy és sokrétű kutatómunkára van szükség. Ebből a fontos munkából szeretnék egy szerény részt vállani. A most következő írások is azt vizsgálják ugyanis, hogy tulajdonképpen mi a homo sapiens, és mellékesen: sapiens-e a homo.

Budapest, 1963. nemzetközi Embernap. F.L.”


És majd 100 fejezeten keresztül igyekszik választ adni erre a kérdésre!