Kötelező irodalom „aforizmatikából”(1)! - Avagy: Im memoriam - FELEKI LÁSZLÓ
„A szabad akarat teológiai értelmezése szerint isten nem vállal felelősséget teremtményeiért.”; „Tévedni emberi, tévedést belátni emberfeletti dolog.”; „A hittel való kérkedés az áhítat sztriptíze.”
Kép forrása: http://www.freeweb.hu/het-s/feleki/felbio.html
Felismerő ismerkedésünk és ismeretlen ismerettségünk – rövid kivanata
Valamikor 1988-ban kezdetem aforizmaírással foglalkozni, pontosabban akkor kezdtem alkotói naplót írni, leírva benne minden gondolatomat. Eredetileg már 10 éves koromtól kezdve regényírónak készültem (és készülök) és az alkotói naplómban a regényeim hátterét, jegyzeteit, vázlatait szándékoztam leírni, mivel a korábbi próbálkozásaimban csak pár tucat oldalig jutottam, így arra gondoltam, hogy előzetesen vázlatolva könnyebben megy majd. Hát nem ment – azonban észrevettem valamit: hallatlan élvezettel írtam, mintha magamra találtam volna benne. Aztán azt is észrevettem, hogy a papírra vetett gondolatok között vannak rövid, velős, tömör gondolatok, amik önmagukban is megállnak, nemcsak a bekezdés, a szöveg részeként. Persze ez a felismerés pár évig váratott magára, és a katonaság alatt kezdtem módszeresen kigyűjteni ezeket a naplóim addigra több ezres oldalairól. (Ma már jó 5000 aforizma körül járok.)
A legelső bejegyzéseim ezek voltak:
1. Az állandó civakodással, hogy van-e lélekvándorlás vagy nincs, a haláltól is elveszik a kedvemet.
2. Szeretnék mindig az maradni, ami az adott pillanatban lehetek.
3. Nem tudtam valamit, de elfelejtettem.
4. Egy kószáló lélek meséli: - Az idejét sem tudom mikor éltem utoljára.
5. Soha nem bízom meg abban, aki nem én vagyok.
6. Még azt sem tudja, hogy tudja-e.
7. Szomorú, de felfrissít a tudat, hogy pihenhetek.
8. Azt szeretem a katonai szolgálatban, hogy így legalább van az életben valami, amit szívből utálhatok.
9. ...Te meg azzal törődj, hogy ne törődj semmivel!
10. Szombaton szeretem a vasárnapot.
11. Olyan önző, hogy mindig csak jót mond rólam.
12. Olyan üres a hasam, hogy hányingerem van.
13. Hozzád vágom a lábaim!
14. Kisebb vagyok, mint a kisujjam.
15. Mit olvasol ki a szememből? - Azt, hogy nem kellett volna belenézni.
16. Gondolkoztál már azon, hogy tetszene a kinyomott szemeid látványa?
17. Megöllek, hogy belehalsz!
18. ...És akkor a tusoló ajtajában látom, hogy lebegteti a farkát: - Gusztustalan alak vagy! De a fütyid nem!
19. Ha X. kimegy a teremből egy doboz gyufával, nemsokára a tűzoltók hozzák vissza.
20. Mindig kopogtatok, ha benyitok valahová, mert mi van akkor, ha ott állok - még elsodornám magam.
21. Tudtom kívül majdnem öngyilkos lettem.
22. Elszabadultak az indulatok és magával ragadott a komolyság.
23. Nagyon szar érzés az amikor lehúznak a WC-n.
24. Hú, de büdös van! Ó már megint nyitott szájjal beszéltem.
25. Olyan erősen tűzött a nap, hogy teljesen átforrósodott a jégcsáKÁNYOM!
26. Rosszul esett, hogy nem sírhatok.
27. Nem szép dolog úgy megölni valakit, hogy nem is tudunk róla.
28. Még mostanában gyorsan elolvasok mindent, amit az életben elolvasnék, hogy később ne legyek annyira helyhez kötött.
29. - Úgy hasonlítanak egymásra, mint két tojás. - Igen? Még az én két tojásom sem hasonlít egymásra.
30. Tolókocsis emberek felé mi az abszolút rosszindulatú fenyegetés: "Ezt még megjárod!"
Korai axiómáimnak a következőket tartom:
„Aminek van előnye, van hátránya; aminek van hátránya, van előnye.”
„Mindig, mindennek a maga pillanatnyi állapota a legfontosabb. Minden csak ebből indulhat ki.”
„Le a 'LY'-vel, é'JJ'en a 'J'!”
Mindezeket azonban jóval megelőzve, valamikor az alkotói naplóm elkezdésének az idején akadt a kezembe Feleki László könyve ( Mindenféle – Híres emberek, Aforizmák és életrajzok, (Első, sokszor átdolgozott és bővített kiadás, Magvető Kiadó, Bp., 1966), amit az óta is bibliámként tartok számon; szakirodalom, útmutató, amolyan „isteni szikra” – ennek a megismerése után indultam el azon az úton, ami azóta is meghatározza az életemet: tucatjával kezdtem olvasni, tanulmányozni, tanulni, alkalmazni a gyűjtemények írásait, és gyűjteni kezdtem az ilyen irodalmakat, majd magam is megjelentettem egy művet.
Szeretnék ehelyütt szerény emléket állítani 1989-ben, 80-évesen elhunyt mesteremnek!
Galgóczi Erzsébet 1965-ben ezt írta róla az Élet és Irodalom ban („Félek, tehát vagyok”)
,,Feleki ízig vérig modern író. Szemlélete korszerű, műveltsége át meg át van szőve természettudományos elemekkel. (...) Abszurd ötleteinek, mindig filozófiai mondanivalót hordozó, fanyar, néha egyenesen keserű humorának régi tisztelője és élvezője vagyok.”
Száraz György pedig 1977-ben („A Napóleon-sztori”) szintén az Élet és Irodalomban így nyilatkozott róla:
,,Feleki szenvedélyes író. Háromkötetes — 2147 oldalas — könyvet írt Napoleonról. A könyv indulati- és műveltséganyagában felülmúlhatatlan. Olyan átéléssel íródott, hogy szerzője pontosan megállapíthatja benne Napóleon csatavesztéseinek lélektani pillanatait.”
Életrajza, röviden:
Feleki László (Szatmárnémeti, 1909. január 9. — Budapest, 1989. július 7.): író, újságíró. Budapesten érettségizett (1928), már diákkorában a Nemzeti Sport belső munkatársa volt (1927). A II. világháborúban katona, 1944-től hadifogoly, 1945-ben tért vissza Magyarországra. A Népsport nál volt újságíró, 1949-től 1954-ig főszerkesztő. Megírta a helsinki olimpia történetét ( Tizenhat nap, Bp., 1953), népszerű sportkönyve, Kilencven perc címmel 1954-ben jelent meg. 1954-től a Ludas Matyi főmunkatársa nyugdíjba vonulásáig (1968). Több lap állandó cikkírója volt (Új Tükör, Élet és Irodalom). Népszerűek voltak ironikus versei, humoreszkjei, tévékritikái. Négykötetes munkában dolgozta föl Napóleon életét (1976) és utókorát (1979).
Főbb művei:
WM-rendszer (labdarúgó szakkönyv, Bp., 1941)
Kőkövön (regény, Bp., 1947)
A sakál hálája (szatirikus mesekönyv, Bp., 1957)
A világ közepe (humoreszkek, Bp., 1957)
Homo Sapiens (humoreszkek, Bp., 1963)
Isten veled, atomkor! (szatirikus regény, Bp., 1965)
Mindenféle — Híres emberek (aforizmák és életrajzok, Bp., 1966)
Emberi lélek (kisregény, Bp., 1967)
Ki mondta, hogy ezek versek? (versek, Bp., 1970)
Lobogóm, Homérosz! (versek, Bp., 1978)
Selgas (regény, Bp., 1980)
A Természet Világa, 1996-os, 127. évf. 4. számában BECK MIHÁLY – „Humor a tudományban” című cikkében is hivatkozik rá, mivel rendkívül felvilágosult szemmel szemlélte a tudományok aktuális alakulását, és ez tükröződött aforizmáiban és egyéb műveiben is.
***
Jelen cikkben 2 művéről szeretnék megemlékezni és elolvasásra javasolni nemcsak azoknak, akik az aforizmairodalom magyar remekére kíváncsiak, hanem ha egyébként is szeretik a színvonalas, tanulságos, elgondolkodtató humort!
***
Mindenféle — Híres emberek (aforizmák és életrajzok, Bp., 1966)
A könyv rövid leírása:
„A cím megtévesztő, ha összeolvassuk a három szót, mert ez a kötet nem „mindenféle híres emberek”-ről szól, hanem két önálló művet foglal magában.
Az egyik az író aforizmáit tartalmazza „ Mindenféle” címmel.
Feleki az irodalom legmagvasabb és mindenesetre legrövidebb műfaját meg tudta tölteni a jelen mondanivalóival, s talán ennek is köszönhető, hogy az aforizma reneszánszát éli nálunk. (1966-ban jelent meg a könyv! – a cikk szerz.) A gondolat, a mondanivaló sűrítésére sohasem volt olyan szükség, mint éppen rövidségre törekvő korunkban. Feleki aforizmái is arra vallanak, hogy az ünnepélyes, kenetteljes modor nem tartozik írói tulajdonságai közé, jól példázza ezt az ál-Voltarire Előszó, vagy az enyhe gúnnyal elemző bevezető tanulmány az aforizma műfajáról.
A „ Híres emberek”-kel Feleki meglepi olvasóit. Ez az úttörő vállalkozás új műfajt teremt. Tudomásunk szerint Feleki kísérlete előd nélkül áll az irodalomban. Az emberiség történelmének több, mint 800 híres személyiség jellemzi egy-egy szatirikusan kifejező mondattal. Ez a sajátos „WHO'S WHO?”, amely Abélard-tól a bibliai Zsuzsannáig terjed, nemcsak szórakoztat, de még gyarapítja is az olvasó műveltségét, ha az egy-egy hírességnek utánanéz a lexikonban, hogy összevesse a valóságot annak szatirikus másával.”
Néhány jellemző gondolat a tartalomból:
Az aforizma (Bevezető tanulmány)
„Az aforizma jövőjét a fejlődés további meggyorsulása szabja meg. A pesszimisták a közeli végtől, az atomhaláltól félve, még rövidebben igyekeznek kifejezni magukat, s egyik jelentős képviselőjük szerint az emberiség utolsó aforizmája ez lesz: „Jaj!” ”
Ember! Büszke szó ez!
"Aggódva tesszük fel a kérdést, hogy van-e az emberiségnek jövője, holott még múltja is alig van.”
ORVOSOK, ÁPOLÓK, ÉS MÁS BETEGEK
„Csak a magas placebo-tartalmú gyógyszer hatásos.”
Csodálatos tudomány
"Lesz, aki kártyázni fog az űrhajóban.”
Béke és háború
Eljön az idő, amikor örömmel tapasztaljuk, hogy nem minden béke végződik háborúval.”
Gondolkodni nem szégyen!
„Nem érdemes külön készülni a halálra, teljesen elég megszületni.”
Irodalom, MŰVÉSZET, és akikhez szól
„Aki szándékosan az utókórnak alkot, olyan, mint a pék, aki a következő nemzedéknek süt.”
Szerelem az élők világában
„Csodálatos az ember eszmei teremtő ereje! Erkölcsi kérdést tudott csinálni a szaporodásból.”
Egyéb
„A nyelv tragédiája, hogy egy szó sok szót jelent.”
Utószó
„A világ aforizma állománya az UNESCO aforisztikai alosztályának 1965. évi statisztikai jelentése szerint 36 123 456-ra rúg. Ennek a kötetnek aforizmáival tehát 36 124 998-rav emelkedett. Az emberiség e számok tanúsága szerint bőségesen el van látva életbölcsességekkel, ezt az örvendetes eszmei gazdagságot azonban a világ jelenlegi állapota nem tükrözi eléggé. Úgy látszik, könnyebb bölcsességket kitalálni, mint megfogadni.”
***
A következő írása, ami a polcomon is helyet foglal:
Feleki László: HOMO SAPIENS, Magvető Könyvkiadó, Bp., 1963
Az egyszerűség kedvéért ezt a művet ismertesse maga az író!
„ Előszó
Mi a Homo Sapiens?
Az ember tudományos neve homo sapiens, vagyis értelmes, okos, eszes ember. Kétségtelen, hogy minden ember, amikor Szókratész tanácsát követve igyekszik megismerni önmagát, kivétel nélkül arra az eredményre jut, hogy elsősorban az ész jellemzi.
De valójában így van ez? Mi lennénk a lények nagy sokaságában az észlények? Hozzánk képest a hangyák, a delfinek, a rókák csak kis csacsik? Tudományos megismerés vagy elvtelen hízelgés hozza létre ítéletünket? Nem vagyunk mi egy kicsit elfogultak? Vajon milyen véleményt alkottak rólunk élőlénytársaink? Szerintük mi az ember?
A baktérium szerint táptalaj, a tigris szerint nemes fehérje, a csirke szerint ragadozó, a ló szerint teher, a kutya szerint eltartó, a tehén szerint tejrabló, hogy csak néhány példát említsünk.
De maguk az emberek is különféleképpen vélekednek, ha felteszik nekik a kérdés, hogy mi az ember.
A kereskedő szerint vevő, az orvos szerint páciens, a pap szerint hívő, a politikus szerint szavazó, a színész szerint néző, a szabó szerint megrendelő, az író szerint olvasó, a kalauz szerint utas, a gyilkos szerint áldozat, a pincér szerint vendég, hogy csak néhány példát említsük.
Nehéz tehát egységes jellemzést adni az emberről, s ehhez még nagy és sokrétű kutatómunkára van szükség. Ebből a fontos munkából szeretnék egy szerény részt vállani. A most következő írások is azt vizsgálják ugyanis, hogy tulajdonképpen mi a homo sapiens, és mellékesen: sapiens-e a homo.
Budapest, 1963. nemzetközi Embernap. F.L.”
És majd 100 fejezeten keresztül igyekszik választ adni erre a kérdésre!
Köszönöm a megosztást! (A cikk szerzője)
VálaszTörlés