2009. augusztus 21., péntek

ÍRÁSTUDÓK ÉS FARIZEUSOK


2009. augusztus 22. - Szombat


  Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz: Mózes
  tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és
  tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne
  kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt
  elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára,
  de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért
  teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és
  köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre
  ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek
  köszönjenek nekik a főtereken és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák
  őket. Ti ne hívassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti
  pedig mindnyájan testvérek vagytok. De Atyának se hívjatok senkit a
  földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És Tanítónak se hívassátok
  magatokat, hisz egy a ti Tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek,
  az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és
  aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.
  Mt 23,1-12

Géczy Gábor: A magyarság küldetéséről, és a Kárpát-medence szerepéről


Géczy Gábor:

A magyarság küldetéséről, és a Kárpát-medence szerepéről


„Induljunk ki abból, amit a természetben élő népek vallanak: a Föld egy hozzánk hasonló, gondolkodó élőlény, csak két számmal nagyobb kabátot hord. A folyók az ő erei, a talajok a bőre, a kőolaj, kőszén a zsírja… Mi, emberek ennek a lénynek vagyunk EGÉSZséges, vagy beteg sejtjei.

A globális felmelegedés azt mutatja, hogy ez élőlény beteg, lázas, megpróbál küzdeni a kórokozókkal. Sajnos ezek a kórokozók mi vagyunk, a mai fogyasztói társadalomba hajszolt emberiség. Harcunk a bolygónk ellen reménytelen és értelmetlen. Vagy a Föld nyer, és mi pusztulunk el, vagy mi és a Föld pusztul bele… Vagy van más megoldás?

Ma az emberiség jelentős része városokban „él", melyek rákos daganatok a Föld testén. A városok valaha a vidék kiszolgálására jöttek létre, de mára öncélúvá váltak, mint a rákos burjánzás. Autóutak nyúlnak a tájba, mint csápok, a város mindent elszív, ami éltet: az élelmiszert, az energiát, a nyersanyagokat, és csak a szemetet és mérget adja a vidéknek a test, a lélek és a szellem szintjén.

A Föld azzal védekezik ellenünk, hogy egyre szélsőségesebbé teszi létfeltételeinket. Eltűntek az átmeneti évszakok (ősz, tavasz), minden nap megdől valamilyen évszázados rekord, hamarosan kimerülnek ivóvíz és energia tartalékaink. A szerves társadalmat az önálló és önellátó sejtek hierarchikus rendszere építi fel, amely túléli a szélsőségeket (hierarhikus: szent rendnek megfelelően működő). A mai civilizáció túlbonyolítottsága következtében rendkívül sérülékeny, és ez okozza majd vesztét.

Büntetlenül semmit sem követhetünk el a természet ellen, a Teremetés azonnal válaszol. Amikor az ember a folyók szabályozásával megszüntette a Föld érrendszerének rugalmasságát, a lakosságon megjelent az érelmeszesedés. A duzzasztó gátak szaporodásával elszaporodtak a visszérbetegségek, a nagyvárosok burjánzásával népbetegséggé vált a rák.

Régen az emberek nem a természet ellen éltek, hanem gondozói, jó pásztorai voltak. Nem akarták leigázni, segítették a természetet, és a természet visszasegítette őket. Megtisztították az erdőt a száraz fától, és az erdő cserébe megtisztította őket, és meleget adott. Segítették a folyót, hogy életet vigyen a tájba, és a folyó cserébe ellátta őket élettel: élelemmel, építőanyaggal, ruhával…

Dr. Molnár Géza kutatásai szerint a Kárpát-medencében évszázadokon (évezredeken?) át folytatott ártéri gazdálkodás több embert tartott el, mint a keleti teraszos rizskultúrák. A különbség csak az volt, hogy a természettel való harmonikus együttélés következményeként viszonylag kevés munkába került a megélhetés, a kevés munka pedig lehetővé tette, hogy azzal foglalkozzon az ember, amiért a Földre született. Gondoljuk végig egyszer egy napunkat, hogy ma mennyi idő jut a barátainkra, gyermekeinkre, egymásra! Fejlődünk?

A Kárpát-medence rendkívüli tája a Teremtésnek, már zártsága, alakja és védettsége is felhívja a figyelmet kitüntetett szerepére: anyaöl. Itt találták meg Homo Sapiens első maradványát (32-36 000 éves), az emberiség első írásos emlékét (Tatárlaka), az első nyílhegyet (Istállóskő), az első hangszert (35 000 éves nyelvsíp), az első kerék leletet (Budakalász)…. Honnan jöttünk?

A Kárpát-medence olyan, mint a Noé bárkája, itt mindenből megvan az élet továbbviteléhez szükséges minimum, a mag. Minden tájforma, minden ásvány, minden kőzet megtalálható itt, ami a nagyvilágban. Éghajlati, növényzeti, állatvilágbeli területek határán fekszik. Felmerül a kérdés, hogy átmentette-e már valamikor az emberiséget a nehéz időkön? Viselkedett-e már magként a múltban, vagyis van-e nyoma annak, hogy az emberiség innen sugárzott szét a világba?

Akármilyen furcsa, de van. Nyilván Önök is tudják, hogy van Tokaj nevű hely Japánban és Magyarországon is, van Bihar nevű hegység és tartomány Indiában és Magyarországon is, de véletlen egybeesésnek gondolják. Külföldön élő kutatók mára már több ezer olyan földrajzi nevet gyűjtöttek össze, melyek a Kárpát-medencében is és a Föld más területein is megtalálhatók, ez a gyűjtemény a Tamana. Ma az angolszász kultúra kirajzását tapasztaljuk a világban. Viszik magukkal földrajzi neveiket: New England, New York, New … Valamikor a Kárpát-medencéből szétsugárzó emberiség a saját névanyagát vitte szét a világba, ennek a nyoma a Tamana.

Van-e olyan természeti adottság a Kárpát-medencében, amely az itt élők feladatára utal? Igen, van. Ha elküldöm a gyerekem kapálni, kapát is adok neki. A feladatunkhoz – az egyén és a nemzet szintjén is – minden szükséges dolgot megkapunk a Teremtőtől. Gyanúsan sok gyógyvizünk, gyógyító ásványunk és gyógynövényünk van. Régi fűszernövényeink a világ legerősebb gyógynövényei közé tartoznak. Gyógyító ásványainkkal (zeolit, alginit…) egyszer majd termővé varázsoljuk a sivatagokat.

Meséink - amelyekben népünk Ószövetsége örökítődött ránk - is erről szólnak: elindul otthonról a három királyfi. A két nagyobb kap mindent, a legkisebbnek semmi sem jut. De eljön a feladat, amelyhez nem fizikai erő kell: nem a természetet kell leigázni, nem a Holdra kell szállni, nem tornyokat kell építeni. Meg kell etetni az egeret! A két idősebb testvér elbukik a feladaton, és kővé válik. Mára ez történt az emberiség nagy részével… Az utolsó pillanatban érkezik a legkisebb királyfi, akinek semmije sincs. Kisemmizték, privatizálták, megcsonkították, bemocskolták. 93 000 négyzetkilométere maradt, és még ezt is sajnálják tőle. De a lelke Istentől származik, és nem mocskolódott be! Jólelkűen megeteti az egeret, ezért felkínálják neki a főnyereményt: a királylányt és a fele királyságot. Ő azonban nem a királyi utat válassza: nem megy haza addig, amíg a kővé vált testvéreit haza nem viszi! Ez a magyarság vállalása, vallása.

Álmos és Árpád bárkába (anyaölbe) terelte, Szent István beágyazta a magerőt, a magyart. A Kárpát-medencébe érve a kapuk bezárultak, és az anyaöl 1000 éven át óvta, érlelte, táplálta a magot Európának, Európa közepén. De eljött a tavasz, és a mag megindult. Mert az élet él, és élni akar!

A többi rajtunk múlik…"

Géczy Gábor, az ELTE Természetföldrajz Tanszék munkatársa :

2009. augusztus 20., csütörtök

Balczó András Küldetésünk e Földön - 1997


HITELES TÖRTÉNETEK 

Varga István & Makai Rozália weblapján

Balczó András 
Küldetésünk e Földön 

 
Az előadás elhangzott Kecskeméten 1997. aug. 3-án. 

 

Balczó András életéről itt olvashatsz. 

Én mindig nagyjából ugyanazt mondom. Miért vagyunk a világon? Van-e rá megoldás? Van-e értelme az életnek? Én ezt a szerény köröcskét járom körül. Jó lehet biztos vagyok benne, hogy a kérdés mindenkit izgat. Legalábbis életének bizonyos szakaszaiban. Van-e jogos és égető szükség, amit másnál pótolnunk kötelesség? Vagy nincs? Érdemes-e az embernek a tejre azt mondani, hogy fehér és a koromra, hogy fekete. Akkor is, ha emiatt az állásunkat veszélyeztetjük. Az, hogy az életemet veszélyeztessem a 2*2 = 4 mondása által, az még nem fordult elő. Remélem, hogy nem is fog előfordulni. Csak tudom, hogy akkor fogok hibát elkövetni, ha az életem megőrzése kedvéért elkezdek valami egyéb számot mondani, mint 4 erre a nagy találós kérdésre, hogy mennyi 2*2. 

 

1938-ban születtem Kondoroson. Édesapám evangélikus lelkész volt ott. Másfél éves voltam, amikor édesapámat Nyíregyházára áthelyezték. Tehát én ott eszméltem. Kondorosról semmilyen emlékem nincsen. Nyíregyházán érettségiztem 18 éves koromban, 1956-ban. Nem voltam jó tanuló. Egyetemi felvételire nem számíthattam. Tulajdonképpen ennek ellenére a Testnevelési Főiskolán egy felvételi vizsgát tettem, de nem vettek fel. Valaki rossz tanuló és ráadásul az apja pap, ez túl sok volt akkor, hogy felvegyenek. A tanulás iránt nem volt nagy vonzódásom. Valahogy olyan nyugalom volt rajtam, mikor arról volt szó, hogy érettségizni kell. Ez lehet, hogy jó is volt. Mert hogyha egy kicsit okosabb lettem volna, valami egyetemre bejutottam volna. Nem azt a pályát jártam volna végig, amit végigjártam, amit egyébként kedvem volt. 16 éves koromban én már másra sem tudtam gondolni, mint arra, hogy én majd valamikor öttusázó leszek. És ez belém volt akadva. Nem is tudom naptárra megjelölni, hogy ekkortól. Csak tudtam, hogy én szeretnék Budapestre kerülni, mert öttusázásra ott van lehetőség. Nyíregyházán csak háromtusázásra volt lehetőség: úszás, futás, pisztolylövés. 

 
Majd odajutok. Az életet értelmetlennek találtam és gondoltam öttusázni fogok, és ez olyan hosszantartó zsákutca lesz, amelyen megyek előre, és aztán ha kiöregszem az öttusából, majd meglátjuk mi lesz. Otthon vallásos nevelésben részesültem. Természetes volt. Apám szigorú ember volt. Az, hogy vasárnap ne menjek el a templomba, az fel se vetődött bennem, mert hát abból nagy balhé lett volna. Elmentem a templomba. Ahogy kamaszodtam, inkább a karzatra mentem, mert ott nem kellett annyira figyelni. Lehetett nézni, lent ki hogy ül. Kicsit szundikálni is esetleg. 18 éves koromban, mikor Pestre ill. Csepelre kerültem az említett öttusázás szándékával, egy idő után nem volt kétségem afelől, hogy az Isten nem létezik. Isten valami olyasféle, amit az emberek kitaláltak jobb híján. Nem a fiatalok, hanem az idősebbek, öregebbek, akik valami kapaszkodót próbálnak estük előtt keresni. Ők találták ezt ki. A kortársaim hasonlóképpen vélekedtek. Az edzőim is. Semmiféle nézetkülönbség nem volt. Béke volt a szakosztályban, a válogatott keretben, az edzők és énköztem semmi konfliktus nem adódott ebből a meggyőződésből. Gondoltam, hogy ha valaki normális, egészséges, egy kicsikét áll a lábán, egy kevés kis konstruktív gondolkodással ilyen zagyvaságot nem feltételez. 
 
1962-ben július 1-én, egy vasárnapon, kellemes vasárnap kora délután olyan 2-3 óra között a Duna-parton sétáltam az óbudai oldalon. Vártam valakit. A vízen jött motorcsónakkal valaki, egy ismerős, lelassított a közelemben és felszólt a partra, hogy: Bandi telefonáltak az újpesti öbölbe, hogy meghalt az édesapád. S ekkor a döbbenetnek, az ijedtségnek, a tanácstalanságnak valami furcsa keveréke vett erőt rajtam. De nem az volt ennek a döbbenetnek a leglényegesebb része, hogy jó az apám meghalt, holott 55 éves sem volt még, hanem az volt a döbbenet lényege, hogy én 6 éve itt élek Pesten, és 6 éve azt hiszem, hogy Isten nem létezik, és ekkora félreismerésben hogy lehetett élni, létezni.
 
Vagyis arra jöttem rá, ide belülre becsapódott egy információ, hogy Isten van. Hogy ez hol van, hol nincs, gőzöm nem volt, csak azt tudtam, hogy Isten van. Éltem egy átlag élsportolónak az életét, benne minden jóval és rosszal. A Bibliát elolvastam, mert hát az Isten van, hát mit csináljak? Nyilván a Biblián keresztül lehet valamit megtudni Róla. Elolvastam a Bibliát, de inkább ilyen szorgalmi tevékenység, legyünk túl rajta. Úgy ledaráltam, elolvastam. Templomba el- elmentem. Versenyek nagyon sokszor vasárnap is voltak. Templomba eljárogattam. Nem olyan elszánt akarással. 
 
Amikor 1953-54 táján otthon, Nyíregyházán, a gimnáziumi padban valamelyik órán ábrándoztam nem figyelve túlságosan az előadásra, arra gondoltam, hogy ha én egyszer öttusa világbajnokságot fogok nyerni maradéktalanul boldog leszek, úgy hogy olyan mértékben, hogy tőlem azt a boldogságot soha senki el nem fogja tudni venni. Ha nyerek, az minden odavezető utat tisztába tesz. Boldogság forrása lesz a nyerésen. Nem volt kétségem efelől sem. Nagyon szorgalmas voltam úgymond, azt mondták utólag, hogy Bandi neked nagy akaraterőd volt. Én nem tudtam arról, hogy nekem nagy lett volna az akaraterőm. Nekem nagyon nagy kedvem volt ahhoz, hogy a versenyeken jól szerepeljek, és egyre fejlődjek. Nekem a nap 24 órája az arra volt beállítva, hogy amit az öttusabeli fejlődésemhez tudok mozgósítani, azt a 24 órát kihasználjam. Tehát én nem mentem edzés helyett sörözni vagy moziba. Ahhoz kellett volna akaraterő, hogy moziba menjek edzés helyett, amely egyébként izzasztó és fárasztó volt. Hogy akaraterőm lett volna az sohasem vetődött fel bennem. Kedvem volt. Nekem kellett feszíteni magam. Igen, esik az eső. Rossz lesz, de akkor is kimegyek. Nem volt rossz. Örömömet leltem abban, hogy esik az eső, hogy fúj a szél. Megyek ki és ázok bőrig. Ez volt az életem. Ez kellett hozzá. Rengeteg energiát, ambiciót, erőt, most már tudom, kaptam ajándékba. Teltek, múltak az évek. 
 
1963-ban nyertem először egyéni világbajnokságot. Az utána következő 5 világbajnokságot is megnyertem. 1 olimpia közben kimaradt, mert a sporttársammal egy aktatáska karórával megpróbáltuk az életünket gazdaságilag, anyagilag rendbehozni. És kimentünk Romániába. Rossz helyre mentünk. A román rendőrök jobban figyelik a dolgokat, mint gondoltuk. Mindenünket elvették. Hazaküldtek, és rá 8 hónapra eltiltottak bennünket a versenyzéstől, és ebbe beleesett a tokiói olimpia is. Az nekem kimaradt. Most már örülök tulajdonképpen, hogy így történt. Nem tudja az ember, hogy mitől hízik, de azt tudom, hogy azt nem csinálhatom, hogy visszamegyek 1963-ba és Svájcból nem hozom el a DOXA órákat. Csak azt lehet, hogy azt mondom hiba volt, nem kellett volna. Legközelebb hasonló helyzetbe kerülök próbálom nem így csinálni. Ez az egy lehetőségünk van. Visszafordulni nem tudunk. Olyanok vagyunk, mint az az autó, amelyiken nincs rückverz, csak előre felé lehet menni. Ha valahol rossz irányba mentünk, a tévedésünket először magunknak kell bevallani, aztán azoknak, akiknek elébe vagyunk rendelve, vagy utalva. Azt tudom, hogy az a nagy haszna megvan, ha valaki hasonlót csinál, mint én csináltam, akkor nem kezdek rá kígyót, békát kiabálni, mert tudom, hogy így vagyok vele, hogy te is fiam Brutus. Valami közösség van közte, a bűnöző között és énköztem. Én azt remélem, hogy valami kis változáson azóta csak átmentem, de olyan nagy baseball itélkezés nincs bennem az ilyen tettek iránt. 1963 után sokkal többet, mint Nyíregyházán, nem reméltem. 
 
1969-ben az ötödiket is megnyertem. Kiment belőlem az akarás. Nem gondoltam volna, hogy az akarás kimegy belőlem. Győztem. Nem bosszantott a vereség. Nem jelentett örömet a nyerés. Nagyon megijedtem, mert tudtam, hogy még nem hagyhatom abba a versenyzést. Azt is tudtam, hogy nem lesz erőm az edzéshez. Kell az erő ahhoz, hogy legyen kedvem edzeni. El kezdtem többek között a Bibliában is ijedten keresni. Hátha van onnan valami erő. Akkor elkezdtem nyálazni a Bibliát, de olyan riadtan, mikor keres valaki valamit.
 
Tudom ezelőtt két évvel a gyerekeimmel elmentünk a velencei tóra, és hát az volt a feladatom, hogy állok a gyerekek körében 10 m-es távolságban. Számoltam őket 1,2...8. Hol van a 9-ik? Az az intenzitás a keresésben és az az idegbaj, ami rajtunk erőt vett. Borzalmas volt. Nem a víz alatt, hála a jó Istennek, hanem a gyerek elment 100 m-rel odébb. Valami kislánnyal barátságba került, és elment játszani. Lényeg, hogy megtaláltuk. Az ijedt ember, ha nagyon keres, jobban talál. Előfordul, hogy az is talál, aki nem keres. Ha valaki kéz a kézben megy az erdőben valakivel, nagy szerelem állapotában nézik a felhőket és a kék eget, és a madarakat, az is előfordulhat, hogy egy gombába belebotlik, és jó ehető gombát is találhat. De akinek a családja éhezik, ő is éhezik. Nincs semmi lehetőségük, csak gombát próbál találni, és megy az erdőben, megy a kosárral a karján. Az hamarabb fog gombát találni. Tehát ebben az állapotomban a keresés másfokú intenzitású volt, és ott találtam egy mondatot. Jézus azt mondta: 
"Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszíti, aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt." (Lukács evangéliuma 9:24)
Hoppá! 100-szor hallottam korábban, 50-szer olvastam. Nem értettem. Ebben az állapotomban megértettem, hogy mit jelent. Én, aki egy világbajnokságtól maradéktalan boldogságot reméltem, ötöt nyertem, és a boldogság sehol. Tudtam, hogy az, aki a célja elérésétől a boldogságát várja, reméli, az a halál állapotában tartózkodik, mert a boldogság, az igazi és maradéktalan boldogság, amit nem is tudunk, hogy milyen, csak a bennünk levő hiányból következtethetünk arra, hogy ilyen van. Aki ezt a boldogságot nem az Istentől, ill. érthetővé vált másától Jézustól ill. attól a Szent Szellemtől reméli, amelyiket megígért Jézus az Őt követőknek, akkor az mind eltévedett. Ezt a teljeset, a maradéktalan, többlet állapotot csak tőle remélhetjük. Valaki elér valamit. Jó, ha vannak céljai és reményei. Ad erőt, lendületet, de nem szabad azt remélni, hogy a végső, azt az állandó megmaradó hiányérzetet kitörölné az emberből. Jó a cél, jó a feladat, jó a reménység, jó felépíteni egy házat. Valakinek bejutni az egyetemre, de a végső boldogságot remélni attól, az egy óriási becsapottság. A célok mindössze csak olyanok, mint egy motorcsónak, amely a vizisízőt húzza. Ameddig vonja a vizisízőt a motorcsónak, addig lehet forgatni, kipróbálni, erősödni, hullámokon átmenni, sőt még ugrálnak is. Tv-ben lehet látni ilyeneket. Nagyon jó, de a vizisízőnek soha nem lehet célja, hogy szépen lassan ráhúzza magát a motorcsónakra, mert ha azt megteszi, vége az egész vízisízésnek. Így lehet megérteni, amit Madách mond, hogy a cél a halál. Célbaérkezés valamilyen tevékenységnek a halál, mert akkor befejeződik. Tehát, ha elérjük a célunkat, attól nem leszünk boldogok. Egy darabig lehet örülni. Valaki szeretett volna egy új Trabantot venni, vagy egy új Mercedest. Örül, hogy reggel fel fog ébredni, és nem abba a kocsiba, Wartburgba kell beülni, amit mindig meg kellett kérni, hogy tóljanak meg, hogy beinduljon reggel. Rendes autója van, nem kell izgulni, nem kell szervízbe rohangászni, tartalék alkatrészeket tarhálni innen-onnan, mert nem lehet kapni a boltban. Jó, ha van az embernek. Eltart egy darabig. Egy idő után szépen megy össze, mint a Samu nadrágja. Szerelemben, aki előtte van, aki benn van, mindenki tudja, a szerelme élete végéig fog tartani. Ezt tőlem senki el nem veszi. Elmúlik 1-2 év és szépen, mint a patakba ejtett szappan, a szerelem elmúlik. Jöhet cserélhet helyet valami mással, valami más természetűvel és nagyon jóval, de az a szerelem, amit remél a benne lévő, az elmúlik. 

 
Minden célba érkezés ilyen. Hogy elmúlik valami. Az eredmény valahogy nem hozza meg azt, amit reméltünk tőle. Azt tudtam, hogy a célom felé mentemben, a cél elérése kedvéért kézbevett eszközöket elkezdem válogatni annak alapján, hogy a lelkiismeretem letilt róla, vagy nem tilt le róla, akkor valami megelevenedik az életünkben. Akkor már tudjuk, hogyha elérjük a célunkat a maradéktalan boldogságot nem adja meg. Ez a tudat a nyugalmat is megadja. Tehát nem az a cél, nem az a legfontosabb, hogy elérjem a célomat, hanem a célom felé mentemben mindent megtegyek, ami tőlem telhető, s a tisztátalan eszközöket iktassam ki. Ha ez megtörtént valakiben, akkor megelevenedik az élete, s mint egy fekete-fehér film színessé válik, valami pezsdülés indul meg. Ezt értettem meg ebből az Igéből, amit Jézus mondott. Tehát megmaradt a tevékenység, de a mindenáronvalóság az már kiiktatódott. Mindent megtenni, koszost közé nem keverni, mai napig is nagyon nagy feladata nemcsak egy olimpiai bajnokságban reménykedő valaki számára. Mindenkinek nagy dolog. Gondoljanak utána. Hányan saját életükben, munkakörülményeikben, családjukban, ha ezt úgy csinálnám, ahogy a legbecsületesebb, akkor hoppá kis veszély vetülne fel. Lehet, hogy akkor már nem kapnám meg ezt, meg azt, meg amazt. Épp elég tornamutatvány manapság ennek a feladatnak, a feltételnek eleget tenni. Nekem is nagy feladat, mint mindenkinek Magyarországon. Nagy feladat. Eleget tenni annak, hogy tisztátalan eszközt kiiktassuk, és a tisztát használjuk pusztán. Nagyon nehéz. Arra jöttem rá, hogy ehhez a küzdelemhez nem elegendő a saját erőnk, saját készenlétünk, a genetikai adottságunk, az un. humán tartalékok nem elegendőek. Ehhez szükséges az a kapcsolat, amit már említettem, amit Jézus felajánlott akkor, amikor mondta, hogy 
"Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló; ha pedig elmegyek, elküldöm azt tihozzátok."
(János evangéliuma 16:7)
Ha ez a kapcsolat nem alakul ki ember és Isten között annak a feladatnak az elvégzésére, amelyre az Isten tervezte. Annak a feladatnak az elvégzésére alkalmatlan marad. Nem azzá válik, az marad. Tehát azt tartom legfontosabbnak, hogy a keresés meginduljon. Aki keres talál. Aki zörget, annak megnyittatik. Amikor ezt elolvastam, utána mikor a versenyzést abbahagytam, akkor méginkább felgerjedt bennem ezirányú keresés. 

 

Mi az én utam? Mit kell csináljak? Felvetült, hogy mennék ki külföldre edzőnek. Amikor abbahagytam a versenyzést 34-35 éves voltam. Mindenki mondta, hogy menj ki külföldre. Megszeded magad, nyelvet tanulsz, világot látsz, ha akarsz hazajöszz, ha nem. Úgy volt 60% a 40%-hoz, hogy elmegyek kanadába, mert volt egy előszerződésem is már. Jó lehet előszerződés. Már mehettem volna Kanadába, nagyon zsíros állásba. Akkor már tudtam azt, hogy nagyon fontos kérdés eldöntése elé kerülök. El kell vonulnom a világtól, annak kedvéért, hogy kiderüljön, amit szeretnék az jó, vagy rossz. Azt vettem észre, ha az ember megmarad a hétköznapi gyűrődésekben, jön a postás, ide kell menni, odaszaladni, ezt csinálni, azt csinálni. Valahogy az ember le van süllyedve a vakondtúrás alá és nem lát eléggé. Eltávolodik valahová. Akár kórházba kerül, akkor is eltávolodik a hétköznapi viszonyaitól, akkor a lényeges a lényegtelentől különválik. Tárgyilagossabbá válik az ember. 

 

S akkor ezt eldönteni elmentem valahová messzire a világtól, ahol kilométereken belül nem volt ember. Vittem magammal egy kupa vizet, meg mit tudom én hány kenyeret. Nagyon keveset ettem, és azt gondoltam, hogy ott el fog dőlni. egy idő után tudtam, hogy nekem Magyarországról nem szabad elmennem. Nem tudtam megindokolni, hogy miért nem. Mert mindenki azt mondta, hogy: Bandi, neked még ez jár. Neked még el kell menni. Összeszeded magad stb. Én éreztem, hogy nekem maradnom kell, hogy miért nem tudtam. És biztos vagyok benne, ha elmentem volna, kiszakítottam volna magamat az akkori körülmények közül, ami akkor mindenkinek járt Magyarországon, hogy nem mehetett el, nem szakította ki magát azok közül a lehúzó erők közül, amik akkor érvényesültek. Tehát, ha megtettem volna, akkor valami lopás félét csináltam volna. Nekem nem volt szabad. Más tehette is, meg ment is, nekem tudtam, hogy maradnom kell. De valószínűnek tartom ezért is történt meg 1976- ban Kósa Ferenc filmrendező egy 6 nap alatt készült filmet csinált velem, amely kapcsán nagyon sok helyre eljutottam az országban. Nagyon nagy lehetőség arra, hogy Magyarország viszonyait megismerjem. Persze nem az anyagi viszonyait, hanem az emberek gondolkodásmódját, a lelki állapotát, a tanácsos, tanácstalan mivoltukat. Mert nagyon sok helyre elmentünk a film rendezőjével együtt eleinte. Levetítették a Küldetés filmet, ezt a másfél órás filmet s utána beszélgetés volt. Az embereket izgatta, vagy bosszantotta, vagy volt aki örült annak, hogy a másfél órában azt mondtuk el, amit elmondtunk. Nagyon sok ember kérdezett, és hirtelen rájöttem, hogy van lehetőségem tenni valamit. Jogos és égető szükséget pótolhatok az embereknél. Arra jöttem rá az országjárás közepette, hogy Magyarországon a legnagyobb baj, hiba az, hogy az átlag magyar ember nem hajlandó magát teremtménynek tekinteni. 
 
És ebben a diagnózisban a terápiás megoldás is benne van. Istenhez közeledni. Közeledjetek Hozzá, Ő is közeledni fog hozzánk! Keresni! 
"De keressétek először az Ő (Isten) országát, és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek!" (Máté evangéliuma 6:33) 
Tehát először keresni. Bemegy az ember egy sötét helységbe, és olvasni szeretne, nem a könyvet kell először keresni, nem a szemüvegét kell először keresni, hanem a villanykapcsolót kell először keresni. Megvan a villanykapcsoló, akkor könnyebben megtalálja a könyvet is, a szemüveget is előveszi, és tud olvasni. Tehát először az eltévedt embernekaz a dolga a mai napig is, az a véleményem, először keresni, hogy Isten van-e, vagy nincs. Mert ma a világban nem ez a gondolkodás terjed. A TV egy olyan körülmény ma Magyarországon, amilyen soha nem volt az előzőek során. A TV olyan, mint egy gépfegyver, mely tűz alatt tartaná az embereket. Csak jön a méreg. Nagyon szép, hasznos is jön rajta keresztül. Lehet látni tengeralatti felvételeket. Madarak repülnek. A tájak gyönyörűek. Hóban sielnek az emberek. Csodás kirándulás, de mindig jön vele egy kis mérgecske. Csak annyi mondjuk, amennyit egy kondér pörköltbe, ha beletesznek, egy kis ciánkálit, az egész tűzóltózenekar meghal, aki megeszi azt a pörköltet. A TV-ben nagyon finoman, patikamérlegen adagolva van a méreg és a jó egymás mellett. Hiába van ostyába csomagolva. Nem érezni. Az emberek lenyelik. Ma a lakosság 90 valahány %-a rendszeresen nézi a TV-t, és ha akarja, ha nem, kap valamilyen fertőzést, mérget. Tehát ebben a világban, ilyen sohase volt még, más erőkre van szüksége annak, aki valahogy meg akar menekülni. Mostani világ olyan, mintha minden egyes emberhez lenne egy damil beakasztva, valahogy mint a pontynak beakad a horog, akkor már csak játszani kell vele, fárasztani. A TV-n keresztül is ez a fárasztás történik. Ez olyan világ most, mintha minden egyes emberre rá lenne szerelve egy távirányítású robbanó szerkezet, úgy, hogy azt az illető nem tudja levenni. Ha le akarja venni, akkor felrobban, és távirányítással bármikor fel lehet robbantani. Ez a mai TV. Különösen a Satelit antennás TV, vagy műholdas TV adáson 20-25 csatorna jön. Akárhová kapcsol valaki szombat vagy péntek este, vagy késő este, az ember, ha keresztény nem meri kezébe venni a távirányítót, mert tudja, ha más nem, akkor jön egy szappanreklám, melyben nem csecsemő, hanem egy pucér nő teszi-veszi a figuráját, az ember azt nézi. Mit csináljak? Hát TV. Nem lehet. Úgy váltják le gyorsan a képeket, hogy nem lehet, hogy behunyom a szemem, vagy a gyermekeim szemét behunyomtatom, vagy pokrócot rántok a fejükre. Hát így van megcsinálva. Ez ki van találva. Ne paráználkodjál parancsnak az ellentettje van benne, és nyomják és teszik. Természetes, és egyszerű, hogy miért ne csinálják. Tehát ebben a világban nem lehet megmaradni abban az üres, kegyes kereszténységben, hogy vasárnap 1 órát elmegyek a templomba, azzal kiszúrom Isten szemét, és legyen boldog vele. Tehát szükséges a folyamatos kapcsolat ember és Isten között. Ha ez nem alakul ki, akkor az ember kiszolgáltatottá válik minden gonosz erőnek, amelyből most több árad az országra, mint ezelőtt 20 évvel. 

Ezelőtt is el-eljártam 18 év alattiakhoz. Gimnáziumba mentem ritkán, de elmentem. Mindig úgy éreztem, hogy valami kontaktus hiány van közöttük és közöttem. 7-8 éve ez az állapot sokkal rosszabbá vált, mint korábban volt. Szerintem ez az állapot annak a következménye, hogy a gyerekek, a tizenéves gyerekek is nézik naponta 1-2-3-4-5 órát a TV-t, és a fényt nem a szemükbe adja, hanem onnan kilopja. Gyerekek, fiatalok, a gimnázium tagsága így néz ki egy un. közönségtalálkozón vagy filmankéton: ülnek, mint a döglött hal. Kifejezéstelen ülnek, mintha disznózsírral be lenne kenve a szemük. Ülnek. 10 évvel ezelőtt a gimnáziumokban olyan eleven, olyan friss fiatalok voltak. Kérdéssel, tele ötlettel. Hogy lenne jobb? Mintha leöntötték volna őket. Borzalmas. Ez van. Gyerekeknek a TV nézés sokkal jobban árt, mint a felnőtteknek. A felnőtteknek sincsen hasznára, ha azt látja egyfolytában, amit lehet látni. A gyerekeknek ez ugyanolyan rossz, mint a dohányzás, az alkoholfogyasztás, de a gyerekeknek tízszeresen árt, mint egy felnőttnek, és ebben a korban valamilyen irányú erőfeszítést kell tenni. Ez az amit említettem, hogy el kell kezdeni keresni azt a másik irányt. Hogy hol van Isten? Mit akar? Mert azt vettem észre, hogy aki nekiveselkedik, sokkal többet talál, mint amennyit el tudna képzelni. Tehát egy olyan körülményben vagyunk, amelyben minden támpontot ki akarnak lopni az emberek közül. Keresztények között vannak nagyon sokan, akik próbálnak, igyekeznek, de nagyon sok olyan keresztény is van, akik a desztillált kereszténységet akarják élni, ami olyan, ahol nagyon szép gyakorlatok vannak heti egy alkalommal. Elmennek templomba, kijönnek a templomból, és ilyen dermedtvidoran mosolyognak egymásra. Kegyes szófordulatokkal bombázzák egymást. Igen, halleluja! S minden marad a régiben. Szavakkal történik szeretés, valóságban nem történik. Ez a nagyon kényelmes, itt nincs balhé, bele lehet szépen símulni, nem szabad okoskodni, tengelyt akasztani hatalmasságokkal, holott Jézus azt mondja:
"Ha valaki szeret engem, az megtartja az én Igémet." (János evangéliuma 14:23a)


A többi üres mellébeszélés. Az elmúlt 40-50 év nagy kárt tett az egyházakban és itt nyilván nagyrészt a történelmi egyházakban, de a kisebb egyházak is bizonyos mértékig áldozatai lettek ennek a ráhatásnak. Nagyon sokan megkapták a gyülekezettel való foglalkozás lehetőségét, de cserébe a leglényegesebbet, a lelkiismeretből szentül élést azt kellett leadni. Elterjedt az egyházban, hogy tisztán szóljon az evangélium. Persze ez természetes, de ezalatt nem azt értették a papok nagyon sokszor, hogy minden olyan kell legyen, hogy a Szentírással azonosítható, hanem az volt ennek a lefordítása, hogy úgy értelmezték, hogy nem szabad olyat mondani, mely a fennálló hatalmat egy kicsikét is sérti, vagy bosszantja. Holott Jézus azt mondta, hogy üldözni fognak benneteket, sőt meg is ölnek. Tehát a gyülekezet nem tudta már továbbadni azt az erőt, kenetet, hatalmat, amivel a kezdet kezdetén rendelkezett, amikor megtértek és amivel Jézus felruházta őket. Azt akkor adták le, amikor azt mondták, hogy a gyülekezet kedvéért kompromisszumot kell kötni a fennálló hatalommal azért, hogy lehessen tartani a hitéletet. Majd én, a pap, a lelkész tartom a hátamat. Ez bekövetkezettz egyházakban, a történelmi egyházakban ugyanúgy, mint kisegyházakban. Vannak azonban sejtek, egyedek, emberek, akik megmaradtak tisztán, becsületesen. Nagyon sokan börtönben voltak, de az nem azt jelenti, hogy alkalmatlanságukat regisztrálták volna a börtön vállalásával. Azt akarom hangsúlyozni, hogy külön-külön mindenkinek magának kell keresni az Istennel való kapcsolatot. Nem a papotokkal. Jézus azt mondja:
"Veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Máté evangéliuma 28:20)
Nem azt mondja, hogy a papotokkal vagyok, és most már vannak ilyen rádiótelefonok és hívjátok fel bármi gond van. Veletek személyesen 24 órából 24 órán keresztül kíván együtt lenni. Ez nem olyan 24 órázás, minthogy 24 óra munka, 48 óra pihenés. Olyan 24 órázás, mint amely a lélegzéshez szükséges. 24 órán keresztül lélegezzen az ember. Szüksége van a szellemnek is a lélegzésre, az Istennel való kapcsolatra. Ha ez nem történik meg ez a kapcsolatteremtés, akkor az oszág megy lefelé, és lehet becsapni egyre jobban, elsősorban a TV-n keresztül elvarázsolni az országot. Azt csinálnak immáron velünk, amit akarnak. Ilyen törvénykezés útján végrehajtott rablásnak lettünk áldozatai az országban. Azt csinálnak velünk, amit akarnak. TV-ben elkezdik nyomni, újságban, hogy nem így van, hanem amúgy van. Megszólaltatják ezt, azt, akit akarnak, és mi aztán formulunk, mint akit a ringlispilbe forgatnak. Nem értjük, hogy nincs egyáltalán lehetőségünk hozzányúlni a saját épületünkhöz, mert mintegy felborított immunrendszer úgy működik az országnak a közélete. 

Tehát egy ország, amely olyan arányban szakad el Istentől, mint Magyarországon az átlagember, annak ez jár. Jézus azt mondja: Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. És az az állapot, ami van az országon, a legfényesebb bizonyítéka annak, hogy igaz volt, amit Jézus mondott, mert nélküle van a cselekvés. Olyan vezetői vannak az országnak, akik Istent faggatják? Hogy mi a jó, meg mi a rossz? Ebben a helyzetben mit kéne csinálni? Mit nem kéne csinálni? A választópolgárok sem azt nézik, hogy ennek az embernek úgy látom igazi hite van. Működő. Tehát őt választom. Nem ennek alapján választanak az emberek. A közvéleménykutatás alapján a lakosság 5%-a kapcsolódik Istenhez. 40% labilis. Óriási mennyiség azt mondja, hogy hagyjanak engem ezzel, hitetlen. Az ország nem számíthat semmire se. Mai napig Magyarországon évente 80 000 abortuszt hajtanak végre a magyar anyák. Ehhez a férj hozzáadja a beleegyezését általában. Az orvos pedig végrehajtja az államilag dotált tevékenységet. Nem lehet arről szó, hogy Isten azt mondja: Ölitek a magzatjaitokat drága magyarjaim, de azért titeket pátyolgatlak. Sőt tart valami kegyelmet, hogy annak ellenére vagyunk, létezünk, habár zsugorodunk összefelé itt Magyarországon. Nem lehet. Az Isten nem hajlandó szutyokban feküdni. Hagy bennünket rothadni, sorvadni. Egy lehetőség van. Kinek-kinek külön a maga helyén megfordulni, és azt mondani, hogy a 2*2 az pontosan 4. Ezelőtt 20 évvel azt mondták rá, hogy 5 vagy 3, adni, vagy venni akartak. Finomodott az idő. 80-as évek vége felé mondták, hogy 2*2 = 4,1 vagy 3,9 . Azzal már tovább el lehetett menni. Jobban el lehetett adni. Most 2*2 mennyi? Az a válasz: kb. 4. De hogy pont 4, se több, se kevesebb, ez a mai napig vörös posztó. Kimondani a tejre, hogy fehér, s a koromra, hogy fekete, ez a mai napig sem megy. Kezdje el valaki, és meglátja, hogy hova jut az életével. Azt javaslom, hogy ne kezdje a saját forrásaiból, mert rá fog jönni, hogy ez a harc önálló forrásból nem finanszirozható. 

 

Szükséges az Istennel való kapcsolat, hogy ezt a harcot valaki végigjárja. Figyeltétek, hogy a Tízparancsolatot majdnem teljesen kifordították. Tiszteld apádat és anyádat! Hát éppen minden ez ellen megy, hogy a gyerekek az apjukat, anyjukat tiszteljék. Ne ölj! Rengeteg gyilkosság van. Gazdasági Kft-k így intézik el egymás peres ügyeit, hogy leszúrja, vagy leszúratja egyik a másikat. Pl. 10 000 Ft-ért átjön valaki Romániából, leszúrja, 10 000 Ft. és megy vissza. Ilyeneket csinálnak. Rengeteg gyilkosság van. Ne paráználkodj! 
A TV mind ez ellen a parancs ellen van. Ne irigyeld, ne kívánd, felebarátod...stb. Minden arra megy a reklámban, hogy irigyeljük azt, ami másnak van. Teljes kifordítása a Tízparancsolatnak. E világ felől a besugárzás nagyobb fokú most, mint ezelőtt 10 vagy 20 évvel. Megváltozott a technika, technológia és ezért is szükséges még jobban kutatni, hogy van-e lehetőség. Én azt tapasztalom, hogy van. Mindenki megtalálhatja azt a helyet, azt az utat, feladatot, amit az Isten kitalált neki. Attól nem kell félni, hogy ha valaki rátalál erre az útra, hogy az valamilyen izzadságos, kellemetlen. Azt mondja Jézus: 
"Vegyétek föl magatokra az én igámat... Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű." (Máté evangéliuma 11:29a-30) 

 

Nem azt mondja, hogy válasszátok ki a lehetőségek közül azt, ami izzadságos, olyan kellemetlen, ami után lehet savanyú pofával menni. Igen én keresztény vagyok. Bizony nehéz a sors, de az Úr Jézus... Nem ez! 
"Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű." (Máté evangéliuma 11:30) 
Amit az Isten akar, hogy csináljatok, hogy csináljak én, vagy csináljunk, ahhoz ad hajlandóságot, kedvet és nagyon fontos sorskörülményt ad hozzá, és az ember megtalálhatja. Ehhez szükséges az, hogy valaki felismerje, ő nem tudja megoldani. Akiben benne rekedt valami büszkeség, annak nehéz. A büszkeség az ez irányú vakság és süketség. Ha valaki megpróbál valamit a teljesség igényével csinálni, rájön, hogy alkalmatlan személy. Amíg saját alkalmatlanságát felismeri, ott van készenlétben, ahhoz fordulni lehet. Jézus segíts! Így van a zsoltárokban:
"Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem." (Zsolt 50:15)
Ennek az Újszövetségi megfelelője, visszhangja, Jézus mondja:
Aki hozzámfordul, semmiképpen el nem küldöm. 
Hozzáfordulni csak úgy lehet, hogy Őt kell megszólítanom, és nem lehet rendelést adni nála, hogy Uram kérlek szépen segítsél ebben, de ezt és ezt nem akarom, ezt inkább. Ezek közül válasszál! Ilyen nincs! Csak a teljes, a semmiért egészen állapot. 100% 0 0-hoz. Mert ha megtart valaki egy kicsikét, hogy átadom magamat, de legalább 80 %-át a lényemnek átadom, akkor várok még egy kicsit. A savanyítóban hagylak benn, még a 100 a 0-hoz elérkezik. József Attilának van egy verse, nagyon szép. ARS POETICA részlet: 
"Nincs alku, én hadd legyek boldog!
Másképpen akárki meggyaláz 
s megjelölnek pirosló foltok,
elissza nedveim a láz." 



Boldogság és az alku nélküliség, az összetartozó két fogalom. Mint a szerelemben. Nem létezik az, hogy 10%-kig Piroskát, 90%-ig Juliskát szeretem. Nyilván van ilyen is, csak ez nem szerelem. A szerelemnél én csak őneki, és ő csak énnekem 100 a 0-hoz. Nincs alku. Az Isten is csak így hajlandó. Csak az első helyet hajlandó elfoglalni az életünkben. Dobogós hely neki kevés. A dobogós hely a 2. 3. hely. Az nem megy. Nem lehet az, hogy ezt csinálom, meg azt csinálom. Vallásos vagyok, járok ilyen iskolába, meg olyan iskolába, de azért a hitemért is adok egy kicsit. Nem megy. Csak a 100 a 0-hoz. Csak az első helyet. Ha az emberben vannak még ilyen reménységek, hogy megoldom még Isten nélkül, nem akarom magam elkötelezni, mert a franc tudja, hogy abból mi fog származni. Nem mertem egy verseny eredményért imádkozni, mert azt hittem, hogy ne adj Isten nyerek, akkor olyan számlát fog nekem benyújtani Isten, mint most valamelyik étteremben vacsoráért 1 millió Ft-ot egy szerencsétlen dánnak. Olyan kölcsont veszek fel, mint 40 milliárd dollárt, amibe belöktek bennünket, ilyen adósságcsapdába. Azt hittem, az istenképem ilyen volt. Azt hittem, hogy az Isten olyasmit akar tőlem, mint amit láttam Nyíregyházán a templomunk környékén. Voltak un. jó evangélikusok. Hát ha megláttam, akkor átszaladtam az utca másik oldalára. Volt egy néni, igen jó evangélikus. A papok rettegtek tőle, mert mindig jött valami nagy izével, hogy ezt nem így kell, és amúgy kell, és végigvágott. És azt hittem, ha hívő leszek, akkor olyan leszek, mint ez a néni. Láttam ott az életeket. Savanyúak is voltak. Olyanok is voltak, akik jó reklámjai lettek volna, de azok nem kerültek elém. Nem volt rá szemem. Tehát az emberek nem nagyon mernek átadódni. A savanyodás, a rothadás, a pusztulás, a tanácstalanodás, amely irányba megy az ország bizonyos szempontból jó. Az emberek eltanácstalanodnak, a gőg, a büszkeség megy ki belőlük. 

 

Ezelőtt 15-20 évvel egymásután jöttek nekem az emberek, hogy nekem nem szabad kilógni a sorból, be kell állni a sorba. Egy fecske nem csinál nyarat. Mondták. Nem szabad fejjel a falnak menni. Ezt mondták az emberek. Azt mondták: Bizony az élet kompromisszumok sorozata. Megalkuvások sorozata az élet. És a kettőt összemosták, a kompromisszumot és a megalkuvást. Azt hitték az emberek, hogy a kettő ugyanaz. Egymás helyett használták. Érdekelt. Megnéztem az Értelmező szótárt. Közös engedményeken alapuló megegyezés. Ez a kompromisszum. Ez olyan egyezség, ami a lelkiismeret szerint valót nem sérti. A másik, a megalkuvás, valami egyezséget kötök magammal, feleségemmel, Istennel, tanácselnökkel, önkormányzattal, földmérővel, akármivel, és ez a lelkiismeret rovására megy. Amikor az önös érdekem fontosabb, mint az ami a lelkiismeretemben kalapál. Ez a megalkuvás. Ezt a két fogalmat nem szabad összemosni. Emberek belementek ebbe. Valahogy úgy érzik, hogy a megélhetéshez ez szükséges. Tudod fiacskám az élet a megalkuvások sorozata, mondják a szülők gyerekeknek. tanulj meg fiacskám komédiázni! Halljuk énekelni a rádióban ezt a műdalt. Erre ránevelik. Felnőtt adja át a legfontosabb tapasztalatát a gyerekeinek. Megy lefelé, mint a lépcsőn a szemét, a félreértés, a tévedés, a mellébeszélés szülőről gyerekre. Megbüntetem az apák vétkét a fiakban harmad-, negyedíziglen. Arra jöttem rá, hogy az az állapot, amelyre teremtve vagyunk, az nem olyan, amely elképzelhető akkor, amikor nem vagyunk az állapotban. Az embernek a tőle telhetőt mindent meg kell tenni, és amikor mindent megtett, ami tőle telhető, akkor utána van lehetősége, nagyobb lehetősége fordulni Istenhez. Utána lehet mondani: Uram, én mindent megtettem, a megtenni valók közé a szennyeset nem kevertem közé, és tudomásom szerint most Te következel. Hozzá kell fordulni. Ha nem adja meg rögtön, amit kérünk, az nem azt jelenti, hogy be kell fejezni a kérést.



Az imádkozás olyan, amely gyűlik valahol Őnála. Mikor elér egy szintet, akkor túlcsordul. Szüntelenül imádkozzatok! Nem lehet, hogy egyszer elmondok valamit, hozzáfordulok. Ha valaki mindent megtesz, az csak olyan, mint egy vonatjegy, mely jogosít engem, hogy felszááljak a vonatra. A vonatjegyre nem lehet felülni. Nem visz sehová se. De felszállhtok a vonatra, és az elvisz engem oda, ahová menni szeretnék. Mindent megteszünk. Nagyon sokan azt mondják: Segíts magadon, az Isten is megsegít! Mindent megtettem, kész, befejeztem. Nem így van! Ez félreértés! Mindent megtesz valaki, utána lehetősége, joga Istenhez fordulni. Ez a jogosítvány. Hozzá fordulás jogosítványa. Mindent megtenni! Ha a hozzáfordulás megtörténik, akkor ad megoldást. A szükséges megtenni való helyett, nem lehet imádkozni. Az imádkozás helyett nem lehet buzgólkodni! Mindent megtenni és szüntelenül imádkozni! Ezt tartom egy alapsémának, amelyen, ha az ember túljut, akkor kapja cserébe azt az állapotot, amelyre teremtve vagyunk, a boldogságot.



Magyar nyelvben így fordítják, hogy boldogok a lelki szegények...8 boldogság. Görögben a makarios = készenlét állapota, a megérkezettség állapota, az alkalmasság állapota, az éberség állapota, amelyben nincs félelem, nincs tanácstalanság. Bármit tesz az ember, egész másképp hat, mint anélkül az állapot nélkül. Ez a körülmény, amit keresni kell. Nem a cél mindenáron való elérése boldogít, hanem a körülményt, a lelki állapotot kell keresni. Ezt keresni mindenkinek van elegendő energiája, különösen akkor, mikor tanácstalan, boldogtalan, amikor lebombázott, szeretne 5-ről a 6-ra jutni. Amikor összeesik talán, abban a pillanatban már csak azt tudja, hogy hova kell leesni. Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Ha eltanácstalanodik valaki, Jézus nevét kell kimondani, hívni. Megadja azt, amire az embernek szüksége van. Lehet, hogy nem azt, amit megrendeltünk Nála, hanem azt, amire valóban szükségünk van.

BALCZÓ ZOLTÁN


Interjú 2009-04-10 





A legkisebb közös többszörös Jézus  

A sátán azt a kötelességet rója az emberekre, hogy öljenek, lopjanak, csaljanak, hazudjanak. Nincs más lehetőség ebben a helyzetben, mint kijátszani a Jézus-kártyát. Magyarországon az a baj oka, hogy nem tudunk közös nevezőre jutni, pedig két tört szám összeadása csak akkor lehetséges, ha a nevezőben ugyanaz a szám van. A nevező nem szaporodik, csak a számláló. Legkisebb közös többszörös csak Jézus lehet, de nekünk mintha nem kellene – mondta lapunknak Balczó András olimpiai és világbajnok öttusázó, a nemzet sportolója. 

  

 Balczó András: Baloldalinak lenni az istentagadás fedőneve. Mindenki tudja, azt vallják: megoldjuk a dolgokat, Isten ehhez nem kell. Az ilyen ember, az ilyen közösség a sátán potenciális alanya (Fotó: Béli Balázs) 



– Élesen bírálta a demokrácia intézményét a Baross Társaságban tartott előadásán. Tévúton járunk? 
– Voltak fenntartásaim 1989-ben a demokráciával kapcsolatban, mégis meglepett, hogy ekkorát kellett csalódnom. A jó szándékú emberek a rendszerváltozáskor azt hitték, a kezükbe veszik sorsuk irányítását. Eltelt húsz év, amelynek záróakkordja 2006. október 23. volt, amikor előre kitervelt módon szembesítettek bennünket ezzel: marha magyarok, vegyétek már tudomásul, semmi közötök nincsen a hatalomhoz, az országotokhoz, azt csinálunk veletek, amit akarunk! A demokrácia a látszatkeltés államformája, ami a pénzvilág urainak nagy lehetőség. Sokan szívják a fogukat, hogy ezt mondom, rengeteg ember próbálja elmondani, amit lát, de meg akar maradni történésznek, mérnöknek, újságírónak, tanárnak, fodrásznak, ezért végül inkább nagyon finoman melléfogalmaz, miközben nincsen más lehetőségünk, mint kimondani: azt tesznek velünk, amit akarnak. Ki kell mondani, hogy teljesen kilátástalan a helyzetünk. 

– Reménytelen is? 
– Antall József azt mondta: tetszettek volna forradalmat csinálni! Mit értünk volna a forradalommal? A titkosszolgálatok rendkívül kifinomult eszközrendszerrel, provokátorokkal bármit meg tudnak szervezni: a tévészékház ostromát, 2006. október 23-át. Ha forradalmat csinálnánk, sem érnénk el semmit, odaküldenék a beépített embereket, elkezdenének törni-zúzni, és az egész ügyet félrevinnék. Csak az maradt, hogy kimondjuk azt, amit látunk, akkor is, ha ez egzisztenciális veszélyekkel jár. Jézus azt mondta: "Legyen a ti beszédetek igen, igen, nem, nem, ami pedig ezeken felül van, az az ördögtől való." Minden nemzet olyan erős, amilyen arányszámban vannak benne azok az emberek, akiknek a meggyőződésük követése fontosabb, mint a bármi áron való életben maradás. 1956 ezért volt óriási, mert kiderült, hogy Magyarországon nagyon sok hős volt. Ma mintha rosszabbul állnánk ebben a tekintetben is. 

Az elvarázsolt nemzet 

– Önzőbbek vagy gyávábbak vagyunk? 
– Talán a bátorság hiánya nagyobb. 1956-ban 12 napon át egy különleges, elmesélhetetlen állapotban voltak az emberek. Ez és a forradalom így nem ismétlődhet meg napjainkban. A hatalom mostani birtokosainak egy, az etnikumok egymás ellen fordításával kirobbanó polgárháború gyönyörűség lenne. 1956-ban félelemérzet nélkül voltam ott a Sztálin-szobor lerántásánál, október 25-én az Astoriánál, ahol az emberek virágcsokrokkal szelídítették meg a tankokat. November 3-án két nővéremmel hazaindultunk a fővárosból Nyíregyházára. Autóstoppal Debrecenig jutottunk, ahol két testvérem a nagyerdei leánykollégiumban szállt meg, engem elküldtek éjszakára aludni a forradalmi tanácsra. Bementem, kaptam vacsorát, és lefekhettem a folyosón egy zárt ajtó előtti priccsre. Hajnalban orosz kiabálásra ébredtem. Az előtérben már rengeteg fegyver volt kupacban, és elvittek bennünket egy orosz laktanyába. Tizenhatunkat egy kétszer három méteres cellába zsúfoltak, ahol vezényszóra háromóránként egyszerre fordultunk egyik oldalunkról a másikra. Eközben Nyíregyházán elterjedt a híre, hogy meghaltam. Azt beszélték, hogy egy nyíregyházi öttusázót lelőttek. Szüleimhez 10-12 kilométerről jöttek kondoleálni, hogy Bandika meghalt. Valóban szívlövést kapott egy nyíregyházi öttusázó, Hegedűs István, akinek képe a régi papír húszforintoson szerepelt. Az oroszok végül elengedtek, amikor testvéreim egy tolmács segítségével elmondták, hogy mit kerestem ott éjszaka. 

– 1956 csodája az lehetett, hogy a hit erősebb volt az egzisztenciális félelemnél? 
– Az ember csodálatos képességgel van megáldva arra, hogy önmagát becsapja. A gőg az embert süketté és vakká teszi. Ha valaki elért valamit, és azt gondolja, hogy az az ő izzadmánya, az előbb-utóbb tévedésbe, önimádatba esik, és menthetetlenül elbukik. Jézust azt mondja: "Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek." Miért ne lehetne nélküle férjhez menni, pláne elválni, házat építeni, kocsit cserélni? De ez, ahogy Jézus mondja: a semmi. A valami az a lelki állapot, amelyet a magyar nyelv úgy fogalmaz, a boldogság állapota. A Biblia görög eredetijében a készenlét, éberség, alkalmasság állapotának kifejezése szerepel itt. Az ember ekkor szoros kapcsolatba kerül Teremtőjével, nincsen benne félelem, tanácstalanság. Cselekedetei is másként hatnak a környezetére, Jézus szavai szerint ilyenkor "elközelített" a mennyeknek országa. 

– Milyen állapotban van ma a nemzet? 
– Elvarázsolt állapotnak nevezném, amit a tévé, rádió, az újságok kilencven százaléka tart fenn. Manipulálják, becsapják az embereket, és elfojtják bennük a keresés bátorságát. Ezt azok működtetik, akik az anyagi javak zömét birtokolják, a túlerejük olyan, mintha Dávid állna Góliáttal szemben. A világ működését úgy érthetjük meg, hogy elfogadjuk, jelen van benne az Isten és a sátán, és mindkettőnek végcélja az ember lelkének megszerzése. Sokan azt hiszik, ha őszintévé válnak, elvesztenek valami olyat, ami a nyugalmuk forrása, ezért nem mernek igazmondóvá válni. Azok, akik a közösség ügyeiben megszólalhatnak a lapokban, a tévében, a rádióban, úgy tesznek, mint az a bokszoló, aki egy milliméterrel ellenfele álla előtt megállítja az öklét, vagy a tűzoltó, aki odamegy a tűzhöz a locsolócsővel, de abban nincsen víz. Az álság, hamisság, hazugság hatalmas kísértés az embernek, amíg fel nem ismeri, hogy őszintének lenni annyi, mint megpihenni. A színlelés halál. 

A sátán lánca 

– Gyurcsány Ferenc hírhedt őszödi beszédében idézte az 1956-ban elhangzott mondatot: hazudtunk reggel, délben.... 
– A diktatúrában, amelyben élünk, semmi lehetőségünk nincs, mindenből teljesen ki vagyunk rekesztve. Egyik elismert közgazdászunk sajnálkozva írja, hogy nem sikerült megtalálni a helyes közbeszédet. Miért? Helyes közbeszéd nincs. Nem lehet mást mondani, mint amit látunk. A kétszer kettőre nem lehet semmilyen más választ adni, mint azt, hogy négy. A Rákosi-érában, Kádár alatt háromra vagy ötre változott, a nyolcvanas évek felé 3,9-re, 4,1-re enyhült az eredmény. A rendszerváltás után a liberálisok azt mondták: kétszer kettő körülbelül négy. Kétszer kettő radikálisan, tolerancia nélkül négy, ki kell mondani, ez az egyetlen esély az előremenetelre. Az egész hatalmi rend a hazugságra épít. Hagyjuk magunkat hazuggá tenni, mert az igazmondást bünteti a sátáni hatalom, amely a pénzvilágnak az ura. A sátán lánca a pénz. Az egész nemzet abba fulladt bele, hogy beleült a hazugságokba, nem merte az életét, az egzisztenciáját kockáztatni azért, hogy a fehérre azt mondja, fehér, a koromra azt, hogy fekete. 
  

 A nemzet sportolója negyven évvel ezelőtt, a budapesti öttusa-világbajnokságon (Fotó: MTI - Pálfai Gábor) 



– Folytathatnánk azzal, önt idézve, hogy Magyarország zsidó hódoltsági terület, és nincs más megoldás magyaroknak és zsidóknak, mint elfogadni Jézust Isten egyszülött Fiának? 
– Évekkel ezelőtt egy élő televíziós adásban mondtam el ezt a mondatot. Utána a barátom, aki a véreskezű Kelemennek – ő írta alá Tóth Ilonka halálos ítéletét – a veje volt, és szoros kapcsolatban állt zsidó vezetőkkel, elmondta nekem, hogy az elhangzottakra annyit válaszoltak: "Igaz, amit Balczó mond, de miért kell azt kimondani." Hát, itt van a kutya elásva. Szavaimban nincsen gyűlölet, ez olyan tény, amelyet ha nem merünk kimondani, eladjuk az életünket, és maradunk a halál állapotában. 

– Az átlagember erre azt mondja: na jó, ezt Balczó András olimpiai és világbajnok kimondhatja, de én büntetlenül nem. 
– Nem a személyen, hanem azon múlik, van-e erő bennünk ahhoz, hogy önérdekünk rovására kövessük a szabad akaratunkat. Ehhez szükséges az a többlet, ami az Istennel való találkozással indul el az emberben. Különösen a nagy tudású emberek vannak kitéve annak a veszélynek, hogy nem akarnak a Teremtőre hagyatkozni. Az értelem alkalmatlan eszköz arra, hogy az ember érintkezésbe kerüljön Istennel. A kommunizmus maszlaga, hogy a halál után semmi nincs, és ennek megfelelően kell tevékenykedni. Olyan ez, mintha a síkfutás rajtjánál készülődők azt látnák, hogy a célnál egy sziklafal emelkedik. De ha valaki tudja, hogy az nem egy sziklafal, hanem csak egy annak látszó tapéta, az az utolsó pillanatig erőlködik, átszakítja a papírt, és győz. Egyetlen eszköz maradt a kezünkben, megérteni Jézus szavait. "Nekem adatott minden hatalom / Mennyben és földön. / Ki Istenének átad mindent, / Bizalmát csak belé veti, / Azt csudaképpen őrzi itt lent, / Ínség, baj közt is élteti. / Ki mindent szent kezébe tett, / Az nem fövényre épített." Nincs más lehetőség mint megjátszani a Jézus-kártyát a sátánnal szemben, amely azt a kötelességet rója az emberekre, hogy öljenek, lopjanak, csaljanak, hazudjanak. Az ember értelmének és szívének kapcsolata csak akkor alakul ki, ha a kettőt összeköti a hit. Magyarországon az a baj oka, hogy szerteszét vagyunk darabolódva. Nem tudunk közös nevezőre jutni, pedig két tört szám összeadása csak akkor lehetséges, ha a nevezőben ugyanaz a szám van. A nevező nem szaporodik, csak a számláló. Legkisebb közös többszörös csak Jézus lehet, de nekünk mintha nem kellene. 

– Hosszú volt az Istenhez vezető útja? 
– Amikor az ember csalódik, megrogy abban a tevékenységben, amit a boldogság forrásának tekintett, akkor megnyílik a lehetőség, hogy eljusson Istenhez, akitől a teljes és maradéktalan boldogságot kaphatja. Ha el is érjük a céljainkat, szükségszerűen csalódni fogunk. Mindenki azt várta tőlem, hogy a világbajnokságon, az olimpián jól szerepeljek. Bekerültem egy gödörbe, tudtam, hogy nem megy, nem tudok megfelelni az elvárásnak, amit kívülről akasztottak rám, és magam is tupíroztam a vágyat. Elszakadt a lelkem mélyén egy húr, úgy éreztem, alkalmatlan vagyok. Azt kérdeztem: miért nekem kell világbajnokságot nyernem? Vannak itt sokan, fiatalabbak, tehetségesebbek, mint én. Ha valaki azért szeret engem, mert olimpiai- és világbajnok vagyok, annak a szeretete nem ér semmit, engem kell szeretni, Bandit! Ebben a pillanatban azt mondtam: nem érdekel! Befejeztem a dühöngést, és elfogadtam, hogy csalódtam magamban. Csalódásban az ember rákényszerül, hogy leszálljon a lelke mélyén emelt trónról, és átadja a helyet Istennek, aki elfoglalja az egyedül őt megillető helyet. Ő azonnal fizetni kezd, de a fizetőeszköz nem aranyérem, új kocsi vagy új lakás, hanem az a lelkiállapot, amelyre teremtett bennünket. Az az ember érzése ilyenkor, hogy nincsen veszíteni valója, megérkezett. A jelen kitágul, furcsa derű lesz úrrá az emberen, és állapotszerűen éli meg a szeretetet. 

Isten kegyelmére várva 

– Egyszerűnek tűnik: a magyarságnak meg kell térnie! 
– Az alapvető változásokhoz katartikus eseménynek kell bekövetkeznie. A történelemben számos példa van rá, hogy egy nemzet talpra állt. Finnországban a nagy ébredést az indította el, hogy egy teológiát nem végzett parasztpróféta prédikálni kezdett. Lengyelországban a 20. század elején Pilsudsky, a hetvenes évek közepe táján Lech Walesa személyiségén keresztül indult el hasonló folyamat. Ha Magyarországot Isten megszánja, ad neki egy vezéregyéniséget, aki lehet fűszeres, katona, pap vagy szódás, nem lehet tudni. Annyi bizonyos, hogy nem az lesz a vezető, akit mindenki jó szónoknak és termetre és kinézetre is megfelelőnek tart. A Bibliában sok hasonló történet van. Isten megszólítja Gedeont: te szabadítod meg a népet fogságából. Attól kezdve nem azt csinálta, ami feltétlen logikus lett volna, hanem amit Isten mondott neki. Amikor a midjaniták 130 ezres sereggel megtámadták Izraelt, Gedeon 32 ezer embert szedett össze. A harc előtt azt mondta, aki fél, menjen haza! Maradt tízezer harcos. Azokat meghajtotta a sivatagon át, megszomjaztak. A folyóhoz értek, és megnézte, ki iszik fejét a vízbe hajtva, mohón, mint a kutya, és ki az, aki a vizet markába véve oltja szomját. A mohó embereket elküldte maga mellől. Csak háromszázan maradtak, de velük a túlerővel szemben is megnyerte a csatát. 

– Magyarán, hiába az összefogás, a sokak által sürgetett nagykoalíció, szakértői kormány egyebek, alázat és Istenbe vetett hit nélkül nem megy. Ebből a megközelítésből másként hat a közelmúltban megbukott Gyurcsány Ferenc mondata, amely szerint Szűz Mária levette kezét az országról, csak mi maradtunk. 
– Tudom, hogy van a baloldallal "haverkodás", de ez olyan, mintha a tyúkok meghívnák baráti beszélgetésre a rókát. Baloldalinak lenni az istentagadás fedőneve. Mindenki tudja, ott azt vallják: megoldjuk a dolgokat, Isten ehhez nem kell. Az ilyen ember, az ilyen közösség a sátán potenciális alanya. A hatalom igazi birtokosait nem ismerjük név szerint. Akik általunk láthatók, azok csak a helytartók, nekik annyi hatalmuk sincs, hogy egy legyet agyoncsapjanak. Mielőtt az ország élére ültették ezeket az embereket, rablási lehetőséget biztosítottak nekik, hogy utána legyen mivel zsarolni őket. Zsarolhatatlan személy nehezen tud bekerülni abba a közösségbe, ahol valóban lehet a nemzet ügyeire hatni. A zsarolhatatlanság ennek a körnek a szemében bűn, az alkalmatlanság jele. 

– A helytartók tisztában vannak vele, hogy ők helytartók? 
– Félrevezetettek. Megmagyarázták nekik, hogy a módszer, amelyet követniük kell, záloga annak, hogy a világban rend legyen. Ezek az emberek bizonyára hasznosnak tartják tevékenységüket. Nem állíthatjuk róluk, hogy ne lennének intelligensek, okosak. Ezek a képességek összeférnek a gonoszsággal, de a bölcsesség nem. Az utóbbi az Isten létéről való biztos tudást feltételezi. Az angliai vonatrablás megszervezője is okos volt. A kérdés az, hogy mire használta képességeit. A késsel lehet kenyeret szelni, de arra is lehet használni, amire Hasfelmetsző Jack. A Jelenések könyve szerint megalakul majd az Antikrisztus birodalma, amelyben egy pénz és egy kormány lesz. Most zajlik a kiválasztás, ki támogatja ezt, és ki nem. Akik a nemzettudat megtörésén munkálkodnak, kiszolgálói akarnak lenni ennek az erőnek. Sokkal könnyebb egy nemzet feletti uralmat megszerezni, ha a tudata nem működik, ha kiiktatják azokat a tényezőket, amelyek a nemzettudatot formálják, növelik. Az egészségügy és a sport leépítése, a pénz megvonása ezzel függ össze. A háttérben meghúzódó hatalom szándéka kiolvasható: a faji alapon elkülönült zsidó kisebbségben különös vágyódás él Magyarország iránt. Az Európa középpontjában élő magyarság rendelkezik valamilyen felkentséggel: az egy főre jutó Nobel-díjasok, a költők száma kiemelkedően magas. Tízszer annyi dallamgyökkel rendelkezünk, mint ebben a tekintetben mögöttünk lévő második leggazdagabb ország. A jó dallamot, és a verset nem az agy szüli, az ihlet felülről érkezik. A probléma az, hogy erről a többletállapotunkról ők sokkal többet tudnak mint mi. 


Pályakép 

Balczó András 1938-ban született Kondoroson, a tehetséges fiatal sportoló tizenhét éves korában került a fővárosba, és a Csepel SC öttusázója lett. Két évvel később már országos bajnok, 1959-ben világbajnoki második helyezett. Világbajnoki címet összesen tízszer nyert, 1963-ban, 1965-ben, 1966-ban, 1967-ben és 1969-ben egyéniben szerzett elsőséget. Első olimpiai aranyérmét 1960-ban nyerte Rómában, a magyar csapat tagjaként, ahogyan 1968-ban Mexikóban is. Az 1972-es müncheni olimpián egyéni bajnokságot nyert. Három alkalommal, 1966-ban, 1969-ben és 1970-ben az év sportolójának választották. Kiemelkedő vívótudását jellemzi, hogy az 1968-as olimpián bronzérmet szerzett párbajtőrben, a világ élvonalába tartozó magyar vívók mezőnyében pedig 1963-ban országos bajnokságot nyert. Aktív pályafutása után Balczó András részt vett volna a magyar öttusasportban, azonban a Kádár-rendszer sportvezetése nem tartott rá igényt. Kósa Ferenc Küldetés című portréfilmjét 1976-ban mutatták be a mozik, kemény rendszerellenes tartalma miatt, három hét után levetették a műsorról. Dávid Sándor Balczó, Kocsis L. Mihály pedig Szenvedésbe ágyazott gyönyörűség címmel írt könyvet az öttusázóról. 1983 óta szellemi szabadfoglalkozású, Magyaroszágon és külföldön tart előadásokat hazáról, Istenről. Balczó Andrást öt évvel ezelőtt a nemzet sportolójának választották. 


A család 

calczó András felesége Császár Mónika. 12 gyermekük van. Márton a BME áramlástani tanszéke tudományos segédmunkatársaként, Laura személyi asszisztensként, Anna biológusként dolgozik. Barna ügyvédjelölt, Bertalan környezetgazdálkodási agrármérnök, Nóra óvónő. Hat gyermek még tanul: Bálint és Sarolta egyetemi hallgatók, Gáspár érettségijére készül, Noémi és Virág középiskolások, Botond negyedik osztályos. 

Sándor Csilla

Szilágyi György Ballada a Fehér Ökör vendéglőről


Szilágyi György 


Ballada a Fehér Ökör vendéglőről

Lakótársaim!
Véreim!
Jó pestiek,
könnyûek
és nehéz
testiek!
Kikkel itt
Pesten
reggel
és esten,
fogyó szusszal,
együtt járok
egy rogyó
busszal,
mely Pestrõl
Budára
ballag át,
elmondok
nektek,
– ha ki nem
nevettek –
egy hipermodern
balladát.

Ó, tikkadt vándor,
ki Zugló felõl
egy hatvanhetessel
érkezel,
és inni vágyol,
vagy ott
étkezel
baráti körbe’
a Fehér Ökörbe’
porhanyós vesét,
pacalt és
tüdõt,
sok bájos mesét
hallhatsz,
míg töltöd
az üdõt.
És téged, idegen,
kit bécsi
gyors hoz,
vagy bukaresti,
hidegen hágy
e pesti resti?
Melyen, mint
égen a
felleget,
keresed a népi
jelleget,
és lelked örül,
mert a kép
megragad,
s a Keleti körül
máris
Párizsban érzed
enmagad!

Mert én,
ki gyakran vevén
ott szódát,
annyi ódát
hallok felõle,
hogy futok már
elõre
elõle…
A minap is
bementem
és menten
szép kép
tárult elém:
pont belém
botlott
egy kopott kokott,
ki épp ott
kotlott
kezében a
blokkal
és némi okkal,
míg borára várt,
tekintet nélkül
korára,
egy vak zenésszel
koketált.
És szemembe ötlött
sok bomba nõ,
kikben a
gyujtószerkezet
rég bedöglött,
s most rumbadõlve
kissé leverten
tünõdtek el
féldeci
keverten,
s úgy hevertek
roskatag
halomba,
mint sok
fel nem robbant
bomba.
S ki a bombáról
mordályra
tér át,
láthat több
dérütött
ledér hetérát,
kiket senki
nem néz
szende szûznek,
mert bizarr
foglalkozást
ûznek, (fûznek…)
és meglepõ
szorgalommal
birkóznak meg
a forgalommal.
De mivel nem volt rám hatással
a bájuk,
pikáns zsoltárt
mormolt
a szájuk,
s legtöbbjük
goromba
arccal bámult
boromba,
(nem, úgy, mint
ifjú
koromba’…)

S a pult mellett
dagasztottak
mellet
õsz vagányok,
kik a vágányok
tövén éjjel
kéjjel
siker palikat
fosztogatnak,
s közben
szalámit
osztogatnak,
hogy mire
felébred a mókus,
már befogadta õt
a Rókus,
és nem emlékszik
semmi másra,
csak a szépre:
a gyomormosásra.

S akit karjába
font az álom
e szeszfesztiválon,
s aludni
vágyott,
ledõlt a põre
kõre,
mert a járda
a csárda mellett
rendkívül
lágy ott.
S bár a hasonlat
kissé banális,
épp a kanális
rácsát
fogta, mint zenész
a brácsát,
s emlékeztetett
egy báróra,
kit ugyanitt ért
mindig a
záróra.

S e csábos csehóban
sírták vissza
borissza
undok vagabundok
a grundok
kiirtott bokrait,
hol egykor
csokrait
tépték le
milliom
liliomnak.

És gargarizáltak
rekedt pacsirták,
töményben
edzvén
öblös hangjukat,
mert sokukat
aznap táppénzbõl
kiírták,
s nem volt mi fûtse
kocsmarangjukat.
És rezes orrukat
borba dugták,
mint elefántok
szokták az
ormányt,
és szidták a
kormányt
magukból kikelve,
hogy nem kapni
rumot
OTP-hitelre!
De ne essék
félreértés
se sértés,
mert kellemes
vigasz
és igaz,
hogy e kirívó
ivóba
nemcsak
csélcsap
csellengõ
banyák
vernek tanyát,
de felkeresik,
ha süt,
ha esik,
vaskos kofák is,
bánatosak
és jópofák is,
meg munkások,
tisztes parasztok,
kik a csirke
árából vesznek
damasztot.
Sõt számos új
és régi
értelmiségi,
szóval, temérdeken!,
s nekem
nem érdekem,
hogy épp azok
kapjanak fricskát,
kik nem gazok!
Ám ha ennyi nép
idejár is,
e kép ekképp
nekik sem
ideális,
s eleve innák
inkább ott a
serlevet,
hol fehér asztal
marasztal
kupát és
serleget!

Fohász:
Magasságos
Belker!
Ki minden
nap,
ha felkel
a nap,
csodákra vagy
képes
és kétes
ivók helyén
mézesmackókat
létesítesz!
Kérünk az égre,
hozz végre
döntést:
(csinálj ürgeöntést)
szüntesd meg
a söntést!
Legyen ott büfé,
bisztró,
bármi,

csak ne kelljen
erre annyit
várni!
Ugye, megteszed?
És zokon nem
veszed,
ha kérem:
tedd meg akkor,
mielõtt utolér
az aggkor.
Te kis fohász!
Légy friss kovász,
mely lágyan
keleszti
vágyam.
S ha célját
elérte,
megérte!
S ez nem rossz
ómen,
ámen!

Elhangzott 1963-ban, a Magyar Rádió szilveszteri kabarémusorában. Megjelent in Szilágyi György: Nem viccelek. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1974, 27–37.

2009. augusztus 19., szerda

KAZÁROK, ZSIDÓK ÉS MAGYAROK


Jön a halálos ölelés vagy már itt van? 


A franciák nagy filozófusától, Voltaire, François-Marie Arouet-tól idézve: "Istenem,- ments meg a barátaimtól, az ellenségeimmel magam is elbírok!". 

Valamikor gyerekkoromban az "vicc járta", hogy a barátot magunk választjuk a testvért viszont csak hozzánk vágják. Bizony nekem olyan érzéseim vannak mostanában, hogy testvért fog kapni a magyarság rövidesen. Ne kérdezze senki, hogy honnan veszem ezt a képtelenséget inkább nézze meg azt a képet amely a Hit Gyülekezet csarnokában készült. 



Az ország egyik legnagyobb, kizárólag nemzeti tulajdonban és az állam kezelésében lévő cégének, a Szerencsejáték Rt-nek a vezérigazgatója a Hit gyülekezet ünnepségén, izraeli zászlóval a kezében az első sorban, virít csokonyakkendőben. Ráadásul egy olyan rendezvényen, ahol csak izraeli zászlókkal van a terem diszítve, magyar zászló még véletlenül sincs. Ez az ember még ma is a helyén van, nem lett elmozdítva, hiszen neki az izraeli fontos és nem a magyar. Ez az ember nem lehet más mint kazár, hiszen az álatala vezetett Rt épületében is úgy érezheti magát bárki, mintha Tel-Avivben járna. 

Állítólag, 1016-ban a kijevi Rusz eltüntette a történelem színpadáról a titokzatos türk népet, a judaista kazárokat. A kazárokról azt tanítják, hogy török eredetű nép, hatalmas birodalmat építettek föl, amelyben a magyarok ősei is velük éltek egy darabig. Mindez talán Levédiában történt, s a pajzsra emelés rítusa, valamint a Kündü (szellemi vezető) melletti (katonai vezető) Gyula tisztség és szavunk is - állítólag - éppen tőlük ered. Sőt, vannak olyan furcsa és bizonyíték nélküli elméletek is, hogy még az ősi rovásírásunk is kazár eredetű. Mindezek többnyire butaságok, de valamilyen oka csak van annak, hogy ezek a gondolatok megszületnek és lehetőséget is kapnak a megjelenésre ma, amikor a hatalom mindet ellenőriz és felügyel. Mindebből leginkább, arra lehetséges a következtetés, hogy az egyébként érezhetően internacionalista (magyarellenes) médiában azt szeretnék elhitetni velünk: a Kazárok valójában a magyarok ősei. 

Vajon milyen okai lehetnek ennek az új szemléletnek? Eddig ugyanis nagyon következetesen ragaszkodott a "magyar tudományosság" a Finn-ugor eredethez, ami már jó ideje megdőlt ugyan és az európai kutatók - sőt maguk a finnek is - rég óta folyamatosan megcáfolták ezt a teóriát, a "mieink" viszont ugyanolyan folyamatosan ragaszkodtak hozzá mostanáig. Mi lehet akkor az oka, a bulvár szinten erősödő váltásnak? A Kazárokkal kapcsolatban rengeteg feltételezés alakult ki, hiszen nagyon érdekes kérdés az, hogy miért vették fel a Kazár Birodalom vezetői a zsidó vallást akkor, amikor a kereszténység terjedése volt a legerősebb azon a tájon, abban az időszakban? Van olyan feltételezés, hogy ők a kelet-európai zsidóság ősei, s akkor és ott indult el a zsidó diaszpóra kialakulása Európának ezen a felén. Nem minden áthallás és politikai célzatosság nélkül íródott tehát Miloard Pavic szerb író által, a KAZÁR SZÓTÁR c. különleges trükkregény. Nekünk azonban, már a trükk szótól is kiütésünk keletkezik 2006 óta. Ráadásul a kazárok is csak valami óriási trükközés folytán lehetnének magyarok. Ám a mai kollaboráns politikai osztály még egy ilyen egetverő trükkre is hajlandó azért, hogy megtarthassa a hatalmát. Nekik ugyanis édesmindegy, hogy ők magyarok, kazárok, törökök vagy zsidók, nekik csak a hatalom, a kiszipolyozás és a felelősségre vonás nélküli gondtalan gazdagodás a lényeg. S, ha mindennek az az ára, hogy nekik "tudományosan is" kazárokká kell lenniük, akkor ők megteszik és kazárok lesznek! 

Gyurcsány óta tudjuk: ha cigányoznak, akkor ő cigány, ha zsidóznak, akkor ő zsidó, ha kazároznak, akkor ő kazár! Viszont azt érezti mindenki, hogy hiába magyarozott itt bárki, a politika egy szereplője sem vált magyarrá ennek hatására. Hát nem érdekes? 

A legjobb posztmodern szemlélet előbb-utóbb valószínűleg lecseréli nálunk is az államvallást, s a felsővezetés keresztre fogja feszítetni az országot, ők pedig éppenúgy mint a kazár előkelők felveszik a judaista hitet, velünk pedig elhitetik, hogy mi is kazárok vagyunk azaz belőlünk alakult ki a kelet-európai zsidóság, s így ők végre ránk találtak és rég nem látott testvérként ölelnek magukhoz. Milyen idilli a kép. Csakhogy ezt már a palesztinokkal eljátszották, s ők már rádöbbentek, hogy halálos a kazárok ölelése. 

Szeged. Dr. Bene Gábor S.

A NEVETŐ LÉNY


Pinokkió elmegy a dokihoz, mert a barátnője panaszkodik, hogy szálkás a

fütyije.
A doki azt tanácsolja, hogy néha dörzsölje meg smirgli papírral.
Két hét múlva találkozik a doki Pinokkióval:
- Na, panaszkodik még a barátnőd?
- Barátnő? Kinek kell ide barátnő? 

A főnök levelet diktál a szőke titkárnőjének.
- Írja rá, kérem, a borítékra: Kovács Jenő, Pápa.
- Jé, ilyen nevű pápáról még nem is hallottam!

Egy férfi meséli a barátjának:

- A múltkor, amikor hazamentem a munkából, a feleségem szexi fekete
fehérneműben fogadott, két fekete bársonypánttal a kezében, és azt mondta:
- Kötözz meg és azt tehetsz, amit csak akarsz!
- És? - kérdezi türelmetlenül a barát.
- Hát, megkötöztem és elmentem golfozni...

Brezsnyev elvtársat megkérdezik, mi a kedvenc hobbija.

- Rólam szóló vicceket gyüjtök - válaszol az agg pártfőtitkár.
- És sokat gyüjtött már össze?
- Hogyne! Három láger már tele van...

Nyuszika felhívja telefonon a hentest:

- Van disznófüled?
- Van.
- Hát marhanyelved?
- Van.
- Tyúkmelled?
- Van.
- És kacsalábad?
- Az is van.
- Hát, akkor te nagyon ocsmány lehetsz...

A Szovjet és Amerikai elnökök megegyeznek, hogy titkárnőt cserélnek

egy időre. Megtörténik a csere és egy hét múlva felhívja az Amerika
elnök a titkárnőjét:
- Hogy mennek a dolgok?
- Minden OK, a munkát el tudom látni.
- Akkor minden rendben?
- Hát, csak az a gond, hogy itt az oroszoknál nem divat a mini szoknya
és ezért minden nap rávarrnak a minimre 5-5 centit.
- Ezt el lehet viselni. Viszlát!
Az orosz elnök is felhívja a titkárnőjét:
- Hogy mennek a dolgok?
- Minden rendben, a munkát el tudom látni.
- Akkor minden rendben?
- Hát csak az a gond, hogy itt az amiknál nem divat a hosszú szoknya
és ezért minden nap levágnak a szoknyámból 5-5 centit.
- Ezt el lehet viselni.
- Ezt még igen, de 3 nap múlva ki fog látszani a fütyim és a géppisztoly
csöve!


Öt sebész vitatkozik, kik a legjobb paciensek.

Az első azt mondja, a legjobb betegek a könyvelők, bennük minden meg van
számozva.

A második sebész szerint a legjobb betegek a villanyszerelők, bennük minden
színkódolt.

A harmadik sebész azt mondja, hogy a legjobbak a könyvtárosok, bennük
minden betűrendben van.

A negyedik vitatkozik: a legjobb betegek a szerelők, megértik, ha a végén
néhány alkatrész megmarad, vagy ha a munka tovább tart a vártnál.

Az ötödik mindet letorkollja: a le gjobb betegek a politikusok, mert
zsigertelenek, szívtelenek, töketlenek, gerinctelenek, azon kívül a fejük
és a seggük szabadon felcserélhető.

2009. augusztus 18., kedd

HORVÁTH PÁL: PASCAL


Az MTA Filozófiai Kutatóintézetének 

 AKADÉMIAI-FILOZÓFIAI NYITOTT EGYETEME 
TEOLÓGIA SZAK 


  
  

PASCAL, Blaise (1623, Clermond-Ferrand - 1662, Paris): francia matematikus és fizikus laikus katolikus filozófus, lelkiségi író, a janzenizmus jelentős képviselője, ¤ A. Arnauld és ¤ P. Nicole harcostársa a ¤ C. Jansen hagyatéka körül kibontakozó teológiai és egyházpolitikai vitában. A kisgyermek korától rendkívüli képességekkel megáldott P. már igen fiatalon fontos geometriai és algebrai felismerésekre jutott, eredményeket ért el a valószínűségszámítás vagy a gázok nyomásviszonyainak elemzése, a légnyomás változásainak vizsgálata területén. A janzenista mozgalommal 1646-ban ismerkedett meg. Egy tartós lelki válságot és húgának a janzenizmus szellemi központjának számító, A. Arnauld szellemi hatása alatt álló Port-Royal-des-Champs-i kolostorba való bevonulását követően 1654-től Arnauld és Nocole bíztatására maga is ¤ Szent Ágoston műveinek tanulmányozásába fogott és egy misztikus élmény hatására szinte már csak vallási kérdésekkel, a kegyelemtan, az istenkép fogalmaival, a janzenista és jezsuita teológia közötti vitával foglalkozott. Ezt megelőzően, 1653-ban pápai bulla ítélte el Jansen nézeteit, amelyet a janzenisták nevében Arnauld határozottan visszautasított. A janzenizmus ellenfelei a pápa és a király támogatását élvezve támadásba lendültek: a párizsi egyetem pert kezdett Arnauld ellen, aki rövidesen az egyetem elhagyására, a Port-Royal-ba való visszavonulásra kényszerült. Ezek az események adtak módot arra, hogy P. - L. de Montalte álnéven, a kézirat elkészítésében P. Nicole közreműködésével - kiadja Vidéki levelek címet viselő szatírikus vitairatait. P. kiinduló állítása ezekben az írásokban az, hogy a janzenisták kegyelemtana nem ¤ Kálvintól, hanem Szent Ágostontól és az ortodox domonkos teológusoktól származik és hűen tükrözi az egyház tanítását, szemben az ellenfél jezsuiták tévedéseivel. P. ugyancsak a jezsuiták szemére veti, hogy morális felfogásukban laxizmust és túlzott, elvtelen morális engedékenységet tanítanak és alantas célok érdekében még elemi erkölcsi elveket is hajlandók a sutba dobni. A továbbiakban P. néhány kisebb írásában még világosabban megfogalmazta: a janzenisták számára a korábbi de auxiliis - vitában kifejtett nézetek közül a tomisták (¤ Banez) és nem a jezsuiták (¤ Molina) véleménye az elfogadható. A már betegeskedő P. élete utolsó éveiben a kereszténység apológiájának megírását tervezte; ennek kéziratos töredékeiből állt össze a "Gondolatok", a vallásbölcselő P. jegyzetlapokból, szakadozott töredékekből álló főműve. Gondolatmenetében P. az ember nagyságának és kicsinységének egyidejű tényéből indul ki, és abból, hogy azt embert a boldogság és az igazság iránti vágy élteti, bár önerejéből ezeket a célokat el nem érheti. A vallás vagy a filozófia is csupán egyoldalú támasz lehet az ember számára, eszünkre hagyatkozva pedig még azt sem dönthetjük el, hogy van-e Isten. P. szerint az igazi kereszténység az, amikor Krisztus személyén keresztül közeledve "fogadunk" Istenre. Ha Isten valóban van, nyereségünk az örök élet jutalma, ám ha nincs, a keresztény élet akkor is öröm forrása lehet egy morálisan megtisztuló földi életben. P. bizakodó hitével és "rejtőzködő Istenével" számos modern vallásbölcseleti irányzat előhirnöke napjainkig.

Fő művei: Lettres a un Provincial, Paris: 1656-57; Pensées, Paris:1844.; Oeuvres complétes 1-14., Librairie Hachette, Paris: 1904-14. Magyarul: Vidéki levelek, Tahitótfalu: 1928.; Gondolatok, Gondolat: Budapest: 1983. Irodalom: H. Gouhier: Blaise Pascal commentaries, Alcan, Paris: 1966.; A. Gazier: Histoire generale du mouvement janséniste 1-2., Plon, Paris: 1922.; L. Goldmann: A rejtőzködő Isten, Gondolat, Budapest: 1981.; L. Kolakowski: Isten nem adósunk semmivel. Néhány megjegyzés Pascal hitéről és a janzenizmusról, Európa, Budapest: 2000. (HP)


Blaise Pascal [szerkesztés]Megtekintett lap (+/-)


A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 

Blaise Pascal (Clermont-Ferrand, 1623. június 19. – Párizs, 1662. augusztus 19.) francia matematikus, fizikus, vallásfilozófus. A nyomás mértékegysége az ő munkásságának tiszteletére lett pascal.Tartalomjegyzék [elrejtés]
1 Általánosan a munkásságáról
2 Matematikai munkássága 
2.1 Pascal-háromszög
3 Fizikai munkássága 
3.1 Pascal törvénye
3.2 Horror vacui
4 Teológiai, filozófiai munkásság 
4.1 Gondolatok
5 Külső hivatkozások


Általánosan a munkásságáról [szerkesztés]

Blaise Pascal 1623-ban született Clermont-Ferrand-ban, édesanyját hároméves korában elveszítette. Apja adófelügyelő volt, de komoly érdeklődést tanúsított a tudományok iránt is. Pascal fontos alkotásokat hagyott hátra a fizika, a matematika, a teológia, a filozófia és az irodalom témakörében is. Hozzájárult a természettudományok fejlődéséhez többek között a mechanikus számológép szerkezetének kidolgozásával, a valószínűség matematikai elméletének kidolgozásával (másokkal közösen), tanulmányozta a folyadékokat és tisztázta a vákuum és a nyomás fogalmait.

Matematikai munkássága [szerkesztés]

Matematikai kutatásai és eredményei elismert tudóssá tették, bár egyéb munkásságainak sem kisebb az érdeme hírneve megszerzésében. Pascal nagy tehetségnek bizonyult, már 12 éves korára ,,felfedezte” Euklidész törvényeinek nagy részét. 1642 és 1644 között apja munkájának megkönnyítésére számológépet készít. Ez volt a világ első mechanikus számológépe.

Pascal-háromszög [szerkesztés]

 Bővebben: Pascal-háromszög



A Pascal-háromszög a binomiális együtthatók gyors és egyszerű kiszámolására használható. A háromszögben a szélső egyesek kivételével minden szám úgy áll elő, hogy a fölötte álló két számot összeadjuk.

Pascal a projektív geometria és a valószínűség-számítás megalapozója. A Pascal-háromszöget is a valószínűség-számítás fejlesztéséhez használta.




Fizikai munkássága [szerkesztés]

Pascal beírta nevét a hidrodinamikába, amikor megalkotja a később róla elnevezett törvényt. Már egészen fiatalon eredményeket ér el a gázok nyomásviszonyait, a légnyomásváltozásokat vizsgálva. Híres barométeres kísérlete valójában távkísérlet volt, hiszen azt sógora, Périer végezte el.

Périer levele Pascalhoz (1648. szeptember 22.)

Aznap reggel nyolc órakor a Pères Minimes kertjében találkoztunk, amely a városnak csaknem legalacsonyabb pontja. Itt fogtunk hozzá a kísérlethez a következőképpen:


Először is tizenhat font higanyt öntöttem egy edénybe. A higanyt előtte három napig tisztítottam. Ezután két egyforma méretű, körülbelül négy láb hosszú üvegcsövet vettem. Az egyik végük hermetikusan zárt, a másik végük nyitott volt. Mindkettővel elvégeztem ugyanabban az edényben a szokásos kísérletet a vákuummal. Amikor a két csövet egymás közelébe vittem anélkül, hogy kiemeltem volna őket az edényből, kiderült, hogy a higany mindkettőben ugyanolyan szinten áll, az edényben levő higany felett huszonhat hüvelyk, három és fél vonásnyira [1 vonás=1/12 hüvelyk]. A kísérletet kétszer megismételtem ugyanazon a helyen, ugyanazokkal a csövekkel, ugyanazzal a higannyal és ugyanazzal az edénnyel, és mindig azt tapasztaltam, hogy a higany ugyanolyan magasra emelkedik a csövekben, mint az első alkalommal.

Amikor elkészültem, az egyik csövet – folyamatos megfigyelés céljából – az edényben hagytam: megjelöltem az üvegen a higany magasságát, és nem nyúltam többé hozzá. Ezután megkértem Chastin tiszteletest, a ház egyik lakóját, aki épp oly jámbor, mint amilyen eszes, és az efféle dolgokban nagyon világosan gondolkozik, hogy a nap folyamán időről időre fáradjon oda és figyelje meg, hogy történik-e valamilyen változás. A másik csővel és ugyanannak a higanynak egy részével felmentünk a Puy-de-Dome tetejére, amely körülbelül ötszáz öllel [toise-zal] magasabb a Minimes-nél [1 öl=1,949 m]. Itt ugyanazokat a kísérleteket ugyanúgy végeztem el, mint a Minimes-ben, és azt találtam, hogy a csőben csak huszonhárom hüvelyk, két vonásnyira emelkedik a higany, holott a Minimes-ben huszonhat hüvelyk, három és fél vonásnál állapodott meg ugyanabban a csőben.

Tehát a kísérletekben a higanymagasságok között három hüvelyk, másfél vonás különbség mutatkozott: ez az eredmény olyan csodálattal töltött el bennünket, és annyira meglepett, hogy saját magunk megnyugtatására meg kívántuk ismételni. Ezért még ötször megpróbáltam ugyanazt a dolgot, nagy pontossággal, öt különböző helyen, a hegy tetején, egyszer tető alatt, a hegyen levő kis kápolnában, egyszer a szabadban, egyszer fedezékben, egyszer szélben, egyszer szép időben, egyszer esőben és ködben, amely időnként fölénk húzódott, és mindezen próbálkozások alkalmával a higany magassága ugyanakkora volt, huszonhárom hüvelyk, két vonás, ami három hüvelyk, másfél vonással tér el a Minimes-ben tapasztalt huszonhat hüvelyk, három és fél vonástól. Az eredmény teljesen kielégített bennünket. [A levél ezután azokról a kísérletekről szól, amelyeket a hegyről lefelé jövet végeztek, és beszámol arról, hogy a nyugalomban hagyott csőben nem változott a higany magassága a nap folyamán. Azt is megemlíti, hogy a higany magasságát kissé alacsonyabbnak találták a clermont-i katedrális tetején.]

Pascal kommentárja

… Ez a beszámoló minden problémát tisztázott, és nem titkolom, hogy nagy örömömre szolgált. Mivel kiderült, hogy húsz öl magasság két vonás különbséget idéz elő a higany magasságában és hat-hét öl körülbelül fél vonásnyit, a vizsgálatot ebben a városban is könnyen el tudtam végezni; ezért a szokásos vákuumos kísérletet végrehajtottam a huszonnégy/huszonöt öl magas Saint-Jacques de-la-Boucherie torony tetején és alján. A higanymagasságok két vonásnál többel tértek el egymástól. Ezután egy kilencvenhat lépcsős lakóházban is megismételtem ugyanezt a kísérletet, és igen világosan mutatkozott egy fél vonásnyi különbség, ami tökéletesen egyezik Périer beszámolójával.

Pascal törvénye [szerkesztés]

A nyomás annál nagyobb, minél nagyobb a nyomóerő, és minél kisebb a nyomott felület.



Horror vacui [szerkesztés]

A horror vacui jelentése: az üres terektől való félelem. A természetfilozófiai kutatások egyik alapkérdése. Leukipposz és Démokritosz szerint a világ atomokból áll, és van légüres tér. Epikurosz és Lucretius elfogadja, Arisztotelész ellenzi ezt a nézetet. Galilei és tanítványa, Torricelli kísérleteket végeznek a vákuum létezésének bizonyítására. Hasonló kísérleteket hajt végre Pascal és Périer is két évvel később. Pascal tudományos értekezésben foglalkozik a horror vacuival.



Teológiai, filozófiai munkásság [szerkesztés]

A janzenista irányzat követője. 1654-ben látomása van, végleg megtér. Egy Párizs melletti kolostorban, Port-Royalban él, ez a janzenizmus központja. 1657-ben írja meg az irányzatot védő művét, a „Vidéki levelek”et, és mivel a katolikus egyház nem ismeri el a janzenizmust, bujkálnia kell. Élete utolsó éveiben egy új könyvhöz készít jegyzeteket, melyek halála után, 1670-ben jelennek meg Gondolatok címmel. Az eredeti cím A keresztény vallás apológiája lett volna. Műveiben a kegyelemtannal, az istenkép fogalmával foglalkozik. Hallatja szavát a janzenista és a jezsuita teológia közti vitában.

Gondolatok [szerkesztés]

Legmeghatározóbb munkáját, a Pensées-t (Gondolatok) soha nem fejezte be, de egy változata 1670-ben, 8 évvel halála után megjelent könyv formájában. A mű hamarosan a vallásos irodalom klasszikusává vált. A Gondolatok egyike a nyugati és keresztényi gondolkodás csúcsának, amit Pascal gyűjtött össze, mint a modern egzisztencialisták atyja.

Legfeljebb fél oldal terjedelmű rövid taglalatokkal alapjaiban tér el a tomisták és a rendszerező filozófusok jelentősebb írásaitól, az értelem filozófia 1600-as évekbeli krízisének gyümölcse, amikor lemondtak a nagy metafizikai elméletek felállításáról a skolasztika megrendülése után. Pascal és René Descartes a 17. századi filozófia két nagy alakja és pólusa mint az egyház és a tudomány képviselői.

Külső hivatkozások [szerkesztés]

A Wikimedia Commons tartalmaz Blaise Pascal témájú médiaállományokat.
Tillmann J. A.: "Felvilágosító vizsgálatok". Pascal Vidéki leveleiről

A korai keresztények összevetése a mai keresztényekkel - Magyar Elektronikus Könyvtár


MONDÁSOK

A csúszómászók sohasem esnek hasra.


A feleségem a legdrágább és legtürelmesebb és a legszebb nő a világon.
Fizetett politikai hirdetést hallottak.


A Vatikán ellenzi a béranyaságot. Szerencse, hogy ez az álláspont még
nem volt érvényben, amikor Jézus született.


Isten bizony ateista vagyok!

Rómában a papi nőtlenség apáról fiúra szállt.


Meg van zavarodva, mint Ádám anyák napján.


Nem szabad vizet inni, az nagyon erős ital.
Fenntartja azokat a nagy hajókat.


A mosoly olyan görbe, ami mindent kiegyenesít.


Az öregségnek 2 tünete van:
az egyik a memóriazavar,
a másikra nem emlékszem.


Tábornok úr, baj van!
Az ellenség körülvett minket.
Nagyszerű! Akkor bármilyen irányba támadhatunk.


A kenderkötéllel való akasztás függőséget okoz.


A halak versenyeznek. A tonhal ér be elsőnek, a remény hal meg utoljára.


Ha a pornó segít a szexuális problémákon, a szakácskönyv miért nem 
csillapítja az éhséget?


Még jó hogy ilyen lassan haladunk, mert lehet, hogy rossz irányba megyünk.


Neked mint kívülállónak mi a véleményed az intelligenciáról?


Két kéz és csak egy száj.
Ez a probléma az ivással!


Lennék én szerény, de nincs mire.


Egy nap 24 óra.
Egy ládában 24 üveg sör fér el.
- Ez nem lehet véletlen!


Ne egyél sokat, az az ivás rovására megy!


Az alkoholmentes sör az első lépés a guminő felé!


Mióta kikapcsolom a telefont lefekvés előtt, azóta utolérhetetlen vagyok az ágyban.


Egyik feleségemmel se volt szerencsém.
Az első elhagyott,
a második nem.