Az MTA Filozófiai Kutatóintézetének
TEOLÓGIA SZAK
PASCAL, Blaise (1623, Clermond-Ferrand - 1662, Paris): francia matematikus és fizikus laikus katolikus filozófus, lelkiségi író, a janzenizmus jelentős képviselője, ¤ A. Arnauld és ¤ P. Nicole harcostársa a ¤ C. Jansen hagyatéka körül kibontakozó teológiai és egyházpolitikai vitában. A kisgyermek korától rendkívüli képességekkel megáldott P. már igen fiatalon fontos geometriai és algebrai felismerésekre jutott, eredményeket ért el a valószínűségszámítás vagy a gázok nyomásviszonyainak elemzése, a légnyomás változásainak vizsgálata területén. A janzenista mozgalommal 1646-ban ismerkedett meg. Egy tartós lelki válságot és húgának a janzenizmus szellemi központjának számító, A. Arnauld szellemi hatása alatt álló Port-Royal-des-Champs-i kolostorba való bevonulását követően 1654-től Arnauld és Nocole bíztatására maga is ¤ Szent Ágoston műveinek tanulmányozásába fogott és egy misztikus élmény hatására szinte már csak vallási kérdésekkel, a kegyelemtan, az istenkép fogalmaival, a janzenista és jezsuita teológia közötti vitával foglalkozott. Ezt megelőzően, 1653-ban pápai bulla ítélte el Jansen nézeteit, amelyet a janzenisták nevében Arnauld határozottan visszautasított. A janzenizmus ellenfelei a pápa és a király támogatását élvezve támadásba lendültek: a párizsi egyetem pert kezdett Arnauld ellen, aki rövidesen az egyetem elhagyására, a Port-Royal-ba való visszavonulásra kényszerült. Ezek az események adtak módot arra, hogy P. - L. de Montalte álnéven, a kézirat elkészítésében P. Nicole közreműködésével - kiadja Vidéki levelek címet viselő szatírikus vitairatait. P. kiinduló állítása ezekben az írásokban az, hogy a janzenisták kegyelemtana nem ¤ Kálvintól, hanem Szent Ágostontól és az ortodox domonkos teológusoktól származik és hűen tükrözi az egyház tanítását, szemben az ellenfél jezsuiták tévedéseivel. P. ugyancsak a jezsuiták szemére veti, hogy morális felfogásukban laxizmust és túlzott, elvtelen morális engedékenységet tanítanak és alantas célok érdekében még elemi erkölcsi elveket is hajlandók a sutba dobni. A továbbiakban P. néhány kisebb írásában még világosabban megfogalmazta: a janzenisták számára a korábbi de auxiliis - vitában kifejtett nézetek közül a tomisták (¤ Banez) és nem a jezsuiták (¤ Molina) véleménye az elfogadható. A már betegeskedő P. élete utolsó éveiben a kereszténység apológiájának megírását tervezte; ennek kéziratos töredékeiből állt össze a "Gondolatok", a vallásbölcselő P. jegyzetlapokból, szakadozott töredékekből álló főműve. Gondolatmenetében P. az ember nagyságának és kicsinységének egyidejű tényéből indul ki, és abból, hogy azt embert a boldogság és az igazság iránti vágy élteti, bár önerejéből ezeket a célokat el nem érheti. A vallás vagy a filozófia is csupán egyoldalú támasz lehet az ember számára, eszünkre hagyatkozva pedig még azt sem dönthetjük el, hogy van-e Isten. P. szerint az igazi kereszténység az, amikor Krisztus személyén keresztül közeledve "fogadunk" Istenre. Ha Isten valóban van, nyereségünk az örök élet jutalma, ám ha nincs, a keresztény élet akkor is öröm forrása lehet egy morálisan megtisztuló földi életben. P. bizakodó hitével és "rejtőzködő Istenével" számos modern vallásbölcseleti irányzat előhirnöke napjainkig.
Fő művei: Lettres a un Provincial, Paris: 1656-57; Pensées, Paris:1844.; Oeuvres complétes 1-14., Librairie Hachette, Paris: 1904-14. Magyarul: Vidéki levelek, Tahitótfalu: 1928.; Gondolatok, Gondolat: Budapest: 1983. Irodalom: H. Gouhier: Blaise Pascal commentaries, Alcan, Paris: 1966.; A. Gazier: Histoire generale du mouvement janséniste 1-2., Plon, Paris: 1922.; L. Goldmann: A rejtőzködő Isten, Gondolat, Budapest: 1981.; L. Kolakowski: Isten nem adósunk semmivel. Néhány megjegyzés Pascal hitéről és a janzenizmusról, Európa, Budapest: 2000. (HP)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése