2009. április 17., péntek

Önéletrajz

 
Egy nagy szocialista vállalatnak voltam az igazgatója. A reggeli kávémat
egyszexi titkárnő készítette, munkába fekete kocsival jártam.
 Egyszer utánam jöttek, hogy adományozhatna a cégem 10-ezer forintot az
egyik
Központi Bizottsági tag temetésére. Azt mondtam, hogy ennyi pénzért
eltemetem az egész Központi Bizottságot! Ettől kezdve egy kis vállalatnak
lettem az igazgatója...
Napi kávémat egy idősebb titkárnő készítette, munkába egy kissé rozoga
vállalati autóval jártam. Egyszer szememre vetették, hogy nem voltam az
utolsó pártgyűlésen. Mondtam nekik, hogy ha azt tudtam volna, hogy ez az
utolsó biztosan elmentem volna rá, még transzparenset is vittem volna!
 Ekkortól kezve mesterként dolgoztam.
 Munkába saját autómon jártam, magam főztem meg a kávémat. A falon ott
lógott Kádár és Lollobrigida képe. Egyszer azt mondták nekem, hogy miért nem
 tüntetem el a falról azt a kurvát. Leakasztottam hát Kádár képét. Ezidőtől
árokásó munkásként dolgoztam.
Munkába kerékpáron mentem, kávét termoszban hordtam magammal. Egyszer,
amint éppen árkot ástam, jöttek utánam, hogy rejtsem el a kerékpáromat, mert
erre felé jön a szovjet küldöttség. Mondtam, hogy ne aggódjanak, mert a
kerékpár le van lakatolva és tolvajlás ellen is biztosítva van... ...ettől kezdve
 munkanélküli lettem...
 ... hosszú évekig munkanélküli voltam, mígnem jött a rendszerváltás...
 Rehabilitáltattam magam. Manapság politizálok. Kávémat mostmár szexi
 titkárnő készíti, munkába személyi sofőrom visz Audin. Befogom a szám és
ha kell, szavazásra emelem a kezem. Életszínvonalam és a költségtérítésem
 emelkedik. ..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése