A hét szentje
2009.08.12. Szerda
2005.01.15 - REMETE SZENT PÁL
Azt a keveset, amit az első, név szerint ismert remetéről tudunk, Szent Atanáznak és Szent Jeromosnak köszönhetjük.
Remete Szent Pál képe a magyar szent koronán
Remete Szent Pál gazdag thébai családból származott, 228 körül született. Kiváló képzésben részesült, jól ismerte a görög és egyiptomi irodalmat. A hagyomány szerint 16 évesen elvesztette szüleit, és egyedüli örökösként - nővére már férjnél volt - nagy vagyon birtokosa lett. 249-ben kitört a Decius-féle keresztényüldözés. Az ifjú Pál a vértanúk mellett olyan keresztényekkel is találkozott, akik - megtörve a kínzásoktól - megtagadták hitüket. Talán ő sem érezte magát elég érősnek a vértanúsághoz. Mivel félt sógorától, hogy feljelenti őt, vidéki házába húzódott. Nővére férje valóban feljelentette Pált a római hatóságoknál, ezért menekülnie kellett. Alsó-Théba pusztaságában egy barlangra talált, melynek bejárata rejtve volt. A barlang közelében datolyapálmák és egy tisztavizű forrás volt - eszményi rejtekhely. Isten pedig menekülésében megérintette a fiatal Pált: úgy döntött, hogy teljesen Istennek szenteli életét, és nem tér többé vissza a világba. A pálmafák leveleiből ruhát készített magának (innen ered ábrázolása: levelekből szőtt, zöldes ruhában). A Szent Jeromos által írt életrajzban Remete Szent Pálnak egy holló visz mindennap fél cipót. Egy barokk- kori festményen a hollót egy angyal vezeti selyemszalagon - az Isten gondviselő jóságára utalva ezzel. Ismerve a remeték életmódját, feltételezhetjük, hogy Remete Szent Pál körül kialakult egy laza közösség. Nem éltek közösségi életet, talán csak az istentiszteletre gyűltek össze - mégis: a pálosok "lelki elődei" lehetnek. Az egyiptomi pusztaságban, ahol a hagyomány szerint Remete Szent Pál élt, hatalmas monostor épült.
Egész életéből talán a legismertebb jelenet az, amikor Remete Szent Antal meglátogatta. Szent Antal égi szózatot hallott, amely figyelmeztette: nem ő a legidősebb, legszentebb remete, hanem Pál. A 90 éves Antal többnapi vándorlás után megtalálta a 113 éves Pál barlangját. Közösen dicsőítették Istent, elmélkedtek, beszélgettek. Beszélgetésük alatt megérkezett a holló, aki most nem fél, hanem egy egész cipót hozott. Hálát adtak Istennek, aki így gondoskodik szolgáiról.
Kettejük találkozása az egyházművészet kedvelt témája. Az Anjou legendáriumban megörökítik Remete Szent Pál életét 4 miniatúrában. Az egyik azt ábrázolja, amikor Remete Szent Pált Remete Szent Antal fölkeresi.
A két remete találkozása az Anjou legendárium miniatúráján
Az átimádkozott éjszaka után Pál kérte Antalt, hozza el Szent Atanáz püspök köpenyét. Antal sietve útra kelt, de amikor visszafelé tartott, érezte, hogy Pál meghalt. A legenda szerint látta Szent Pál lelkét, amint angyalok, próféták és szentek kísérik a mennybe. Sietve tette meg a hátralévő utat. Pált térdelve, ég felé emelt karokkal, holtan találta. Beburkolta testét a Szent Athanáztól kapott köpenybe, Pál pálmalevélből készített ruháját megtartotta (ettől kezdve a legnagyobb ünnepeken mindig azt hordta), majd a szent testét eltemette abba a mélyedésbe, amit két váratlanul megjelenő oroszlán kapart ki. Remete Szent Pál halálának éve 341.
Remete Szent Pál halálának ábrázolása a miniatúrán
Később Antal tanítványai, az első szerzetesek, kegyelettel zarándokoltak el a minden remeték Fejedelmének és Mesterének szent barlangjához, s egyben sírjához, hogy ott tegyenek engedelmességi fogadalmat. Ezzel megőrizték annak helyét. A sivatagi körülmények miatt Szent Pál teste gyorsan mumifikálódott.
A miniatúra
Remete Szent Pál életszentségének híre gyorsan terjedt. 494-ben Gelasius pápa szentté avatta. Romlatlan állapotban talált tetemét pedig 1169-ben Konstantinápolyba szállították. 1240-ben Szent Pál ereklyéje Velencébe került: „Az Úr megtestesülésének 1240-ik esztendejében, IX. Gergely pápasága és II. Frigyes római császár alatt egy bizonyos férfi, az előkelő Jacobus Lorenzo, velencei polgár Velence kikötőjéből Konstantinápolyba ment. Ott Péter testvérnél, az apátnál, és a Megcsodált Szűz Mária kolostor szerzeteseinél okleveles óvadék alatt, ékes stílussal, csodálatos mondatokkal, ügyes beszéddel, nem üres ígéretekkel, szerfelett óhajtott kívánságával elérte, hogy Szent Pál ereklyéit neki adják, amelyeket ujjongó örömmel vitt magával Velencébe, s a Szent Julián tiszteletére szentelt templomban nagy tisztelettel elhelyezte, ahol a nép is a neki kijáró tisztelettel vette körül.”
Szent Pál ereklyéi a pálos szerzetesek közreműködésével kerültek Magyarországra. A magyarországi pálos szerzetesrend alapítója Boldog Özséb kanonok, aki előkelő szülőktől származott, de remete szeretett volna lenni a pilisi hegyekben. Azonban Váncha István, az akkori esztergomi érsek, Özsébnek ezt a kérését nem fogadta el. Így Özséb még továbbra is Esztergomban marad, de tervérõl nem mond le végleg, mert néhány ismerõsét is megnyerte a remetei életeszménynek. 1241-ben megérkeztek a tatárok. A muhi csata után a tatárok Esztergomot is megostromolták, de a fellegvárat nem tudták elfoglalni. Minden bizonnyal Özséb is ott menekült meg. Ezután Özsébre még nagyobb szükség volt Esztergomban. Végül is 1246 táján érseke elengedte, és hat társával Szántó közelében a Pilisbe, a Hármas-barlangba ment. 1250-ben pedig hat társával és a nép segítségével egy kis kápolnát építenek a Szent kereszt tiszteletére, a Hármas-barlang közelében.
Némely források szerint, amikor Özséb Rómába ment, hogy a pápától rendje elismerését kérje, segítségére volt Aquinói Szent Tamás. IV. Orbán pápa meghallgatta ugyan Özséb kérését, de nem hagyta jóvá, hanem Pál veszprémi püspököt bízta meg a szerzetesrend kolostorainak megvizsgálásával. Ezt Pál elvégezte, és a pápa felhatalmazása alapján Özséb rendjének működését jóváhagyta: I. Remete Szent Pál Rendje néven. Természetesen a jelentést IV. Orbán pápának megküldte. Az 1256-os esztergomi egyházmegyei zsinaton, mint I. Remete Szent Pál Rendjének provinciálisa írta alá.
A pálosok nagyon vágytak rá, hogy ősatyjuk teste náluk pihenjen. Nagy Lajos, aki szerfölött kedvelte a pálosokat, fogadalmat tett: ha nyer a Velence elleni háborúban, megszerzi kedvelt Rendje számára az óhajtott ereklyét. Előbb a budai királyi kápolnában helyezték el az ereklyét, majd onnan a budaszentlőrinci monostorba, a Pálos Rend főmonostorába szállították át, fényes körmenettel, 1381. november 14-én.
A budaszentlőrinci pálos kolostor romjai
II. Lajos 1523-ban ígéretet kapott a cseh uraktól arra nézve, hogy a Karlstein várában féltve őrzött fej-ereklyét kiadják a magyaroknak. 1523. május 25-én illesztették össze a fejet és a testet Budaszentlőrincen. A pálosok, féltve az oly nagy becsben tartott kincset, Szent Pál atyánk ereklyéjét, a török elől elmenekítették előbb az elefánti kolostorba (Nyitra megye), majd onnan Trencsén várába, remélve, hogy ott nagyobb biztonságban lesz. De a török Budaszentlőrinc feldúlása és elpusztítása után 1527-ben eljutott Trencsénbe is, ahol a drága ereklye az ostrom alkalmával elégett.
A pálosok cimere
A Pálos Rend címerében a pálma ruhát és táplálékot nyújtott Szent Pálnak; a holló mindennap fél cipót hozott; a két oroszlán pedig a sírt ásta meg (és mint királyi állatok, jelenlétükkel jelzik Szent Pál nagyságát). Ezért szerepelnek ezek az elemek a pálos címerben - mindegyik Isten gondviselő szeretetéről tanúskodik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése