„A magyarok nyilaitól ments meg Uram !” 

/ A Brentai csata évfordulójára. / 

Ma, amikor Moháccsal és Trianonnal vannak tele tankönyveink, nem árt felidézni 
egy nagyszerű magyar győzelemmel végződő ütközetet, melynek szeptember 24-én 
van az 1110. évfordulója. 
Korábbi szövetségesük, a morva Szvatopluk halála után annak ellenfelével Arnulf 
keleti frank királlyal kötöttek szövetséget vezéreink, Kurszán és Árpád. 
Arnulf felkérésére egy kisebb, mintegy 5.000 fős egység Itáliába vonult hadjáratra, 
I. Berengár király ellen, a később Strata Hungarorumnak, „magyarok útjának”
nevezett Dráva-Száva menti útvonalon. 
A magyarok több kisebb egységre oszolva beszáguldozták Itália északi és középső
részeit, még Velencét is ostromolta egy kisebb csapat bőrtömlőkkel úsztatva, igaz 
sikertelenül. 
Berengár király elrendelte a teljes mozgósítást. A magyarok alkalmazva a nagy 
fegyelmet, szervezettséget igénylő sztyeppei harcmodort, meg-megtámadva egy-egy 
csapatot, majd menekülést színlelve maguk után csalogatták az időközben 15.000 
főre szaporodott ellenfelet. Közben követek útján szabad elvonulást kérve vert sereg 
látszatát keltették. 
Szeptember 24-én a Brenta folyónál a hatalmas túlerőben lévő de elbizakodott, s 
megpihenő ellenfelét a magyar had átkarolva, több oldalról támadva, a folyón is 
átúsztatva megtámadta és megsemmisítette. 
/A kortárs Liutprand cremónai püspök így ír az ütközetről: „három felől lesbe 
állítanak csapatokat, ők maguk meg a folyón átkelve, egyenesen az ellenség 
közepébe rontanak”. /
Őseink a nagyszerű győzelmet követően haza sem tértek, a Pó síkságon teleltek. 
I. Berengár király élete végéig rendszeres pénzjáradékkal váltotta meg a békét és 
időnként segítségül is hívott magyar csapatokat. 
A győztes magyar csapat a korábbi szövetséges, Arnulf király halála után, 
hazatérőben 900-ban már részt vett a Dunántúl, Pannónia megszállásában és a keleti 
frankok, bajorok elleni hadjáratokban. 
Honfoglaló őseink elfoglalták a Dunától északra és a Garamtól nyugatra lévő Morva 
fejedelemséget, valamint Bajorország keleti részeit az Enns folyóig, mintegy 100 
évre rögzítve a gyepű határait. 
Csak Szent István adta át az Ennstől keletre lévő gyepűt a németeknek. Page 2

/ Innen ered a magyar népmesékben: Ober Enns = túl az óperencián kifejezése./ 

Alig pár évvel a honfoglalást követően egy kisebb magyar hadtest sikeres hadjárata, 

valamint a morvák és a bajorok legyőzése talán azt a sokak által hangoztatott 
butaságot is a szemétkosárba dobja, hogy Árpád népe vert seregként érkezett a 
Kárpát medencébe, asszonyok és állatok nélkül. 
Érdekesség: a magyarok szerződéseiket egy-egy királlyal, fejedelemmel kötötték, s

mindig megtartották !

Horváth Ferenc