Az öreg bölcshöz egy gazdag üzletember a következő ajánlattal állított be
megtanít az igazi bölcsességre. Szeretnék bölcs lenni, de több időm nincs
a bölcsesség megszerzésére." Az öreghez már sokféle ember érkezett
korábban, akik a legkülönbözőbb ügyekben kérték ki tanácsát, de ilyen
furcsa kéréssel még ő sem találkozott. A meglepődés vagy csodálkozás
legkisebb jelét sem mutatva az válaszolta, hogy ehhez bizony egyetlen nap
is elég, és még fizetni sem kell érte. Aztán még hozzátette, hogy akár
rögtön el is kezdhetik a tanulást. Az üzletember persze csodálkozott a
bölcs ajánlatán, de beleegyezett. Ekkor a bölcs felszólította, hogy vesse
le zakóját és nyakkendőjét, szabaduljon meg cipőjétől és zoknijától, aztán
álljon ki a zuhogó esőben a szabad ég alá és mindkét kezét tárja magasra
az ég felé, s maradjon így, amíg ő azt nem mondja, hogy elég. A gazdag
ember még jobban elcsodálkozott, de nem akarta elszalasztani a
lehetőséget, ezért engedelmeskedett. Kiállt az esőre, karját az ég felé
tárta, a bölcs öreg pedig elment. Percek alatt bőrig ázott, de nem bánta,
ha ez a bölcsesség ára. Így állt egész nap, amíg estefelé visszajött a
bölcs, s mondta neki, hogy most már beállhat a tető alá, majd megkérdezte
tőle, hogy min járt az esze egész nap? Az üzletember ezt válaszolta:
"Először a munkámra gondoltam, amit a mai napon nem tudok elvégezni, utána
meg a családomra, akikre kevés idő jut a munkám miatt. Aztán pedig arra
gondoltam a zuhogó esőben, hogy én is csak egy szegény ember vagyok. Végül
- miután itt álltam egéz nap a szakadó esőben - úgy éreztem magam, mint
aki teljesen megbolondult, mint egy igazi bolond". Nagyon jó - kiáltott
fel lelkesen a bölcs - az igazi bölcsesség egy ilyen felismeréssel
kezdődik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése