KÖLCSEY FERENC NAPLÓJA 1832-33.

KÖLCSEY FERENC NAPLÓJA 1832-33.

 

Pozsony, december 11-dikén 1832.

 

Köpcsényben szekerembe fogott a sváb, s nem a legjobb utón

döczögtetett Pozsony felé. Sűrű köd boritá a hóleptj vidéket, s

homályon keresztül busán emelkedék előttünk a királyi vár puszta

falaival; s akaratom ellen tolakodott a kérdés lelkembe : ha mindennek

, a mi az utczai por felett magasan áll, rommá kell-e Yálnia

? Nekem legalább ugy látszik: épület a mi lenn áll, és ember

a ki lenn mász, meglehetősen virágzik; de a fennemdkedöt sok

minden rongálja, de a fennemlkedöre sok minden görbén néz.

És nem méltán-e ? Hiszen már csak az, hogy reá alolról felfelé

nyakmeresztéssel lehet tekinteni: büntetést érdemlő helyezet.

Miért nem vonja magát üszve ? miért csinál a mindennapi termeteknek

alkalmatlanságot ?

Ez idvezséges gondolatokkal mulatkozám, midőn a dunaparti

lombtalan fák mellett szekerem a töltésre felkanyarodék. Kocsisom

megállott, s a kárpiton bizonyos szőke fej tolá be magát, s

németül kérdé nevemet. Vélitek talán, hogy megütköztem ? Kem,

édes barátim! Mikor életemben előszer magyar ruhát szabattam,

németül alkudtam a szabóval; mikor előszer magyar versecskét

nyomattam, németül írtt kötelezést íratott alá nyomtatóm; mikor

előszer magyar leányba szerelmes valék, németül kellett hozzá

édes szavakat firkálnom: s mind ezek után mi különös van benne,

ha a magyar vármegyei követ az országgyűlés küszöbén németül

kérdeztetik-ki ? És hogyan is volna okunk panaszra, hiszen az

emberek mindent tesznek, a mi városukat a magyar képviselői

testnek kedvessé tegye. Való, hogy a Quarterium diaetale czeduláján

minden nyelv van, csak magyar nincs; való, hogy utón

útfelén arcz, termet, és hang idegen országi; való, hogy magyarságod

Törökországból jött tüneménynek nézetik, s több efféle;

de még sem tagadhatod, hogy sváb forspontosod kék mentéje

egészen magyar, s a pozsonyi utczák nevei magyarul is írva vannak

; s nem elég haladás-e ez egy századra ? ~

 

December 12d. 1832.

 

Itt ülök magyar utczában, 495 szám alatt; s szobámból, hol

egy puszta ágy, egy fenyő asztal s két szalmaszék vártának reám,

nézem az utczán tolongó sváb népet. Imitt amott egy-egy követ

érkezik s komoran száll hideg szekeréből a még hidegebb szobába,

jégkeblű emberektől fogadtatva, s bár e sok hidegség, mellyhez

még minden bizonnyal több is fog járulni, ártalmas befolyással ne

legyen lelkére. Még köVettársaim közül nem láték mást, mint

Péchy Ferenczet Álmosdon, Böthy Ödönt Pesten, amazt Pest,

ezt Bihar vármegye követét; és még a zempléni párt Dókus Lászlót

, és Szirmay Antalt.

Elhagyatva érzem magamat. Mert valljátok meg: ha lehetséges-

e a költőnek, ki élete minden napjaiban részvétért, barátságért

és szeretetért epedett; ki lángolva és olvadozva fűzte magát

azon kevesekhez, kik öt értették; kinek minden pillanatban

ápoló kézre és meleg kebelre vala szüksége, hogy a mindennap

keménysége és hideg volta ellen őriztessék; kit lélekboru lepett

meg, valahányszor idegen szem közelített ahhoz, a mit 8 szentnek,

illethetetlennek hitt, s a miről a sokaság álmodni sem tudott; ha

lehetséges-e a költőnek illy messze a nékie kedvesektől, illy

messze mind azoktól, kik lelkébe pillantottak, kik lelkét ismerték

és értették, szorongás nélkül élnie ? Elválásom órájában háznépem

a tiszaparton forró könnyeket sírt érettem; barátim a duhánál

néma fájdalommal nézték távozásomat: $ íme kiért másutt

szivek dobognak, kinek pillantatit, kinek ajakmozdulatit figyelmes

részvétel kisérte; most itt áll, nem ismerve, nem keresve

senkitől.

De boldog az, kinek van valakije bár távolban is, hogy a

magány óráiban érte sóhajtson; hogy a messzeségbe hív emlér

kezettel kísérje ! El van ö távozva kedveseitől; de nem elszakadva.

0, az a láncz, melly lelkeket fűz együvé, csak akkor pattan

el, midőn szeretet, barátság és erény elsülyednek; s ezek

tiszta kebelben nem sülyednek el! Szerencse nektek, ha mondásimat

teljes mértékben mind érzitek, mind értitek; s ha nem értitek

, fordítsátok el e lapot, melly minden esetre kevéshez szól.

__________________________________________

FOLYTATÁS:

a teljes napló olvasható:

http://mek.oszk.hu/05200/05238/05238.pdf