test és lélek

VÖRÖSMARTY MIHÁLY:

PETIKE

Bús mogorván ül Petike,

  Ha ha ha!
Péter és bú! a mennykőbe,
  Mi baja?
Anyja kémli hű szemekkel –
  Jó öreg!
Azt gondolja, fiacskája
  Tán beteg.
„Kell galuska, Peti fiam,
  Eszel-e?”
„„Dehogy eszem, dehogy eszem,
  Ki vele.””
„Kell bor, édes szép fiacskám,
  Iszol-e?”
„„Dehogy iszom, dehogy iszom,
  El vele.””
„Kell-e sarkantyú csizmádra,
  Petikém!
Kalpagodra toll s mentédre
  Rókaprém?”
„„Mit nekem toll, mit nekem prém,
  Sarkantyú!
Ha szivemben, mint a róka,
  Rág a bú!””
„Kell-e könyv, a szomszéd könyve,
  Biblia?”
„„Mit nekem könyv, a beszéd mind
  Szó fia.
Egy barátom van nekem csak,
  A halál;
Az, tudom, hogy innen-onnan
  Lekaszál.””
„Az egekre! Peti fiam,
  Meg ne halj:
Annyi benned a sohajtás,
  Mint a raj.
Átidézzem tán Juliskát?
  Láthatnád?”
Szól mogorván Péter úrfi:
  „„Hol van hát?””

Ármány-adta Péterkéje!
Még mi nem volt a bibéje!
Sem kalapja, sem mentéje,
Sem a sarkantyú zenéje,
Nem kell neki róka málja,
Sem a szomszéd bibliája;
Nem kell neki bor, galuska,
De bezzeg kell a Juliska,
Bár negédes és hamiska,
De vidor, szép és piroska.
Sem ehetnék, sem ihatnék,
Csak Julcsával nyájaskodnék.

„Ej Petikém, szép fiam, hát
  Ez a baj!
Gondom lesz rá, hogy nagyot nőj
  S meg ne halj.
Most takarodj iskolába,
  Rosz fiú!
Meg ne lássam, hogy pityergesz.
  Félre bú!
Iskolában a Juliskát
  Elfeledd:
Isten éltet, tíz év mulva
  Elvehet'd.”



1841. január 19. elõtt