2009. március 03. - 19. "Tudom, hogy minden szép ami természetes..."::
Imádtam gyermekként a patakban lenni, annyira csodáltam azt a világot ami folyton sodródott. Varázslatos volt mindent, különösen a víz csillogása, csobogása. Esténként, fülemben a patak dallamával feküdtem, reggel azzal ébredtem. Őszinte csodálattal tartottam markomban a kifogott apró halakat. Télen is a patakban voltam, baltámmal vágtam a lékeket, nehogy ne kapjanak levegőt a halacskáim... Azonban leginkább az volt szép, ha tiszta, átlátszó, vékony volt a jég a víz felszínén! Én könnyű kis testemmel azon elhasaltam, s kerestem izgatottan az életet alatta(m). Láttam már pár patakot, folyót... szép Székelyföldön...s határain, Erdélyben, Magyarországon, távolabb is... de nékem a legszebb mégis az a patak, amit úgy neveznek sokan otthon, hogy "Szováta vize"... ott fogtam ki az első halakat kézzel, bottal, hálóval... ott építettünk gátat, abból ittunk, az volt a szent kenete minden egyes napnak. Van is egy mondás, mely szerint az egy Isten előbb Székelyföldet teremté meg, s mikor látá, hogy az mennyire szép, akkor megteremté köré az egész világot. Egy ókori görög költő szerint (Anakreón) "az Istenek a nőknek fegyverül adták a szépséget"... a magyar lányokkal lehetett a legkegyesebb... mert az Ő szépségük máshoz nem igen fogható! Láttam már pár nemzet lányait, s nem firtatom egyiknek sem szépségét, hiszen mondják is... "minden szép ami természetes"... de a magyar lányok tényleg a legszebbek a világon! Úgy gondolom, a szépséget közvetlenül a környezetünk határozza meg amiben élünk... s hogy értsd -mire gondolok- azért a legszebbek a mi lányaink, mert a mi hazánk is a legszebb a világon. Lehet, elfogult vagyok... kicsit... talán nagyon is, de pár fokkal jobban szeretem az otthonit mindennél! Ha nem így lenne, nem akarnék hazamenni, megelégednék más patakokkal, más hegyekkel, más levegővel, s más lányokkal is... s más nyelven próbálnám dicsérni mások szépségét... ó nem, ez egy rossz álom lenne... nekem az otthoni kell, mert nekem annál semmi sem szebb a világon. Azok a szemek úgy csillognak, mint a patak, s a testek oly kacéran mozognak, mint az ügyes kis halak... ha be is hunyom szemeim, a te képed -te szépség- mégis bennem marad! Maradok továbbra is őszinte magamhoz, nemhiába dicsérem a napot ...
http://www.magyarosiarpad.hu/naplom.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése