Bűn és szeretet

Bűn – szeretet 

A bűn becserkész, 
a szeretet befogad. 
a bűn bekebelez, 
a szeretet magába foglal. 
A bűn megköt, 
a szeretet megtart. 
A bűn száz annyit ígér, 
A szeretet száz annyit ad. 
A bűn elveszi az önismeretet, 
felmagasztal és magasba emel: 
csakhogy letaszíthasson. 
A szeretet helyes önismeretre tanít, 
Kiábrándít hamis ,,önmagadból'' és összetör: 
Csakhogy felemelhessen. 
A bűn hájjal keneget, 
hogy megrontson. 
A szeretet kíméletlenül pöröl, 
hogy megtisztítson. 
A bűn fröcsköl, 
a szeretet szétárad. 
A bűn éget és perzsel, 
A szeretet sugároz. 
A szeretet egyszerű, 
A bűn körmönfont. 
A szeretet ,,egy-ügyű'', 
A bűn agyafúrt. 
A szeretet nyíltan beszél, 
A bűn körülír. 
Míg a szeretet a mélység titkairól dadog, 
A bűn a felszín közhelyeiről fecserész. 
Míg a bűn hazudik, hogy ne kelljen 
megmondania az igazat, 
A szeretet kitérő választ ad, 
hogy ne kelljen hazudnia. 
A bűn kényszerít, 
A szeretet késztet. 
A bűn csábít, 
a szeretet vonz. 
A bűn érzéki, 
A szeretet érzékelő. 
A bűn forral, 
a szeretet hevít. 
A bűn űz és hajt, 
A szeretet lelkesít. 
A szeretet megkeresi a tisztátalant, 
hogy felemelje, 
A bűn ,,felhajtja'' magának a tisztátalant, 
Hogy kihasználja és a sárba tapossa. 
A szeretet az embert látja a cédában is, 
de a bűn csak riherongy kurvának tartja. 
A szeretet megjelöl, 
A bűn megpecsétel. 
A szeretet társakra lel, 
De a bűn csak hordákba ver. 
A szeretet kiteljesít, 
A bűn kiüresít. 
A szeretet mentséget keres, 
A bűn kifogást talál. 
A bűn bekerít és magadba zár, 
A szeretet kapukat nyit és 
másokhoz vezet. 
A bűn elfecsérli és pazarolja a másét, 
De a szeretet önmagát osztja szét. 

Simon András