SÍRJON A BANKIGAZGATÓ

Kabos Gyula :

A pénzemet én máma mind elmulatom 

Mulassunk délelőtt és délután,
Éjfél előtt, éjfél után.
Ma már csak okos ember él bután,
Hát juszt is víg a nótám.

A pénzemet én máma mind elmulatom, 
Kalapom-pom-pom, kalapom-pom-pom a szemembe borítom,
A Svábhegyet is a fülembe huzatom, 
Kalapom-pom-pom, kalapom-pom-pom a szemembe borítom! 
Minden gubát bankomból én kiveszek, ó, 
Mától tehát sírjon a bankigazgató, 
A pénzemet én máma mind elmulatom, 
Kalapom-pom-pom, kalapom-pom-pom a szemembe borítom! 

Már régen macerál a bankvezér, 
Hogy éljek jól a pénzemért - 
Ezennel megnyugtatom végleg õt: 
Most forgatom a pengõt! 

A pénzemet én máma mind elmulatom, 
Kalapom-pom-pom, kalapom-pom-pom a szemembe borítom,
A Svábhegyet is a fülembe huzatom, 
Kalapom-pom-pom, kalapom-pom-pom a szemembe borítom! 
Minden gubát bankomból én kiveszek, ó, 
Mától tehát sírjon a bankigazgató, 
A pénzemet én máma mind elmulatom, 
Kalapom-pom-pom, kalapom-pom-pom a szemembe borítom! 

Kötök a hajamba kis máslikat, 
mert mostan én, s nem más vigad, 
magamnak megveszem a Lánchidat 
antique zsebóraláncnak! 

A pénzemet én máma mind elmulatom, 
Kalapom-pom-pom, kalapom-pom-pom a szemembe borítom, 
A Svábhegyet is a fülembe huzatom, 
Kalapom-pom-pom, kalapom-pom-pom a szemembe borítom! 
Minden gubát bankomból én kiveszek, ó, 
mától tehát sírjon a bankigazgató, 
A pénzemet én máma mind elmulatom, 
Kalapom-pom-pom, kalapom-pom-pom a szemembe borítom!