Reményik Sándor

*

*

*

*

*

*

1.

Reményik Sándor 

Az Ige 

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek, 
És áhitattal ejtsétek a szót, 
A nyelv ma néktek végső menedéktek, 
A nyelv ma tündérvár és katakomba, 
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek! 
E drága nyelvet porrá ne törjétek, 
Ne nyúljon hozzá avatatlanul 
Senki: ne szaggassátok szirmait 
A rózsafának, mely hóban virul. 
Úgy beszéljen ki-ki magyarul, 
Mintha imádkozna, 
Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna!
És aki költő, az legyen király, 
És pap és próféta és soha más. 
Nem illik daróc főpapi talárhoz, 
S királyi nyelvhez koldus-dadogás.
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek, 
Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely, 
Ki borát issza: Élet borát issza, 
Előre néz s csak néha-néha vissza - 
S a kelyhet többé nem engedi el!

2.

Reményik Sándor

Vízválasztó

Ha kegyelmesen úgy tetszik Neked 
Sorsom, vagy Istenem,
Hogy e mostani megpróbáltatásom 
Vízválasztó legyen,
Amelynek kopár hegytaraján túl 
Eztáni életem
Új forrása ered: 
Legyen, kérlek, e forrás 
Mélyebbről fakadó, 
Nem magának-való 
Tisztultabb szeretet.
Legyen e tiszta nedv 
Felbuzgó munkakedv,
Önzetlenebb erő, 
Malmot hajtó patak, 
Szolgáló akarat, 
Sziklából feltörő. 

Ha kegyelmesen úgy tetszik Neked 
Sorsom, vagy Istenem,
Hogy e mostani megpróbáltatás 
Vízválasztóm legyen,
Amelyen túljutva 
Egészen más a táj -: 

Hadd mosolyogjak én 
Azon is, ami fáj 
Azon is, ami e 
Világban vaksötét, 
Fáklyavivő legyek, 
Míg tart e furcsa lét. 
Legyek összeszedett, 
Szelíden is kemény, 
S hogy ne ítéltessem, 
Mégse ítéljek én, 
Nevessek a világ 
Játékai felett,
De ez a nevetés 
Legyen egy ölelés, 
Amellyel mindenkit 
Magamhoz ölelek. 

Elmúlik a világ 
És játékai is, 
Még kívánsága is,
Szél szórja szét a színes szavakat, 
De sorsom lényegének,
De lelkem Istenének 
Beszéde megmarad. 

1934 szeptember 2