A NAGY RONDA MACSKA

Lakik az utcánkban egy nagy, ronda macska.
Görbén sárgállik farka.
Háta púpos, füle széle mint a szénrosta,
szétáll a fekete csombók rajta.

Pedig de szép is ő nekem, de szép!
Fényes, feketén illanó Fenség!
Méltóságosan ül a kerítésen,
mint nyugdíjazott őrszem a lőrésben.

Övé a kert, az utca, a világ.
Csak saját belátása szabhat határt.
Amerre puha talpacskái suhannak,
lépten-nyomon irigy ebek ugatnak.

Óh, de ő csak a nagy, ronda macska.
Még senki sem volt, aki mást mondott volna.
Mindenkinek fancsalodik szája,
ha feltűnik sárga-fekete pofája.

De nekem a színe is tetszik, olyan szépen sárga.
Sosem jutott eszembe róla az hogy "ronda".
Csak amíg a sok megrovó tekintet,
el nem hitette velem, hogy igazuk lehet