Karinthy Frigyes
REND
Minden kommentár nélkül.
Barátom, akinek szerény vityillója van a főváros közelében, maga is nincstelen ember, talán azért van érzéke a nyomorultak és földönfutók sorsához. Estefelé lerongyolódott vándor állított be a konyhába. Alamizsnát akartak adni neki, ő nem fogadta el: munkát kért, akármilyent, hogy megszolgálja a vacsorát. Hát milyen munkát adjak magának, szerencsétlen, mondta neki a barátom, magamnak sincsen mostanság. A vándor a kert felé vetett egy pillantást, elmondta, hogy okleveles kertész, ő rendbe hozná az udvart és a veteményest. Ott tartották, két hétig dolgozott, rendbe hozta a ház táját, felaprította a fát, kicsinosította a kertet, főzeléket ültetett, csirkét nevelt. Nem kért érte mást, csak amit adhattak neki: ellátást és egy vackot a padláson. Két hét múlva, hogy a dolgát elvégezte, megköszönte a szívességet, és odébbállt, szerencsét próbálni. A harmadik héten behívták barátomat a községházára a "kertészük" ügyében. Már azt gondolta, állást akarnak adni neki. Nem erről volt szó. Kiderült, hogy barátom kihágást követett el, mert nem jelentette be a nála lakó kertészt, ötven pengő pénzbírságra ítélték.
Még nem fizette ki. Azt mondja, le fogja ülni. Megérdemli.
Az Est, 1933. július 21.
http://mek.oszk.hu/05800/05815/05815.htm#129
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése