A tiszteletre méltó
az erény megismerése a cél,
és arról kérdezősködött, hogy
mi az igazságosság, mi a bátorság
és az erény többi alkotórésze.
Ezt pedig megalapozottan tette,
mert úgy vélte,
minden erény tudás,
úgy, hogy
ha az ember például megismeri az igazságosságot,
hát egyidejűleg igazságossá is válik;
hiszen ha a geometriát és a házépítést megtanultuk,
akkor egyszersmind
építőmesterek és mértantudósok vagyunk.
Ezért ő azt vizsgálta, hogy
mi az erény,
nem pedig azt, hogy
hogyan keletkezik és melyek a forrásai.
De hát ez csak
az elméleti tudományokra érvényes.
Hiszen sem a csillagászatnak,
sem a természettudománynak,
sem a geometriának nincs más célja,
mint ama dolgok természetének
megismerése és szemlélése,
amelyek ezeknek a tudományoknak a tárgyai –
noha ez nem akadálya annak, hogy
számos konkrét esetben ezek a dolgok
járulékos módon a hasznunkra ne legyenek.
Ám a tudás ama fajtáinak,
amelyek valaminek a létrehozásával foglalkoznak,
más céljuk van,
mint a puszta tudás és megismerés.
Így az orvostudomány esetében a gyógyítás,
az államtudomány esetében a helyes törvény,
vagy más efféle.
Szép dolog ugyan,
ha az ember minden egyes szép dolgot megismer,
ám az erény esetében mégsem az a legbecsesebb,
ha azt tudjuk, hogy mi az erény,
hanem ha megismerjük, hogy
melyek a forrásai.
Hiszen nem tudni akarjuk, hogy
mi a bátorság,
hanem bátrak akarunk lenni,
és nem tudni akarjuk, hogy
mi az igazságosság,
hanem igazságosak akarunk lenni,
mint ahogyan inkább akarunk egészségesek lenni,
mint tudni, hogy mi az egészség,
és inkább akarjuk, hogy jó legyen a közérzetünk,
mint tudni, hogy mi a jó közérzet.
ARTISZTOTELÉSZ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése