Levél és drótposta

Varró Dániel
EMAIL

Hát el vagyok egészen andalodva,
és gyönge szívem, ímé, reszketeg,
mióta éjjelente, hajnalonta
veled titokban ímélezgetek.

Nem kell megszólítás, se semmi cécó,
és az se baj, ha nincsen ékezet,
csak kebelembe vésődjék e négy szó,
hogy: Önnek új levele érkezett!

Az egész világ egy linkgyűjtemény,
az emberek, a tárgyak benne linkek,
bárhova kattintok, te tűnsz elém,
te vagy felvillanó websiteja mindnek.

Te dobogsz bennem, mint versben a metrum.
Föltettem háttérnek a képedet,
s míg körülöttünk szikrázik a chat room,
látlak, miközben vakon gépelek.

Hiába nem láttalak még, az embert,
ha minden betűd mégis eleven,
ha érezlek, mint kisujjam az entert…
Van nulladik látásra szerelem? 

*

Mért üres a postaláda mostanába?
http://www.youtube.com/watch?v=KRx8QAZrCY8

- részlet -

Nem tudom, hogy mostanába'
Miért üres a postaláda.
Megy az ember oskolába,
Belekukkant, belenéz:
Se képeslap, se levél.

Postás bácsi, mondja, drága,
Hol csatangol mostanába?

Új ficsúrok, asszonykák
Nekem, kérem, azt mondták,
Mostanában más a módi,
Nem divat már futni-lótni.

Én hallgattam az intelmekre,
Felköltöztem az internetre.

Untam is már lótni-futni,
Meg hát aztán, tetszik tudni,
Délutánra általában
Átkozottul fájt a lábam.

Mer' azelőtt minden háznál
Személyesen kint termettem - 
Mostan moccanom se köll, hogy
Itt lakok az internetben.

Azóta a levelek
Nem hevernek kupacban,
Levél helyett üzenet,
Bélyeg helyett @ van.

Lábom nem fáj, még ha fáj is,
Létezésem virtuális.

A nevem is más lett, rám a
Régi név már nem illett,
Nem hívnak már Gálnak, Pálnak,
Hanem hívnak Emilnek.

Emil bácsi, tiszteletem,
Jött-e ma is tíz levelem?
Jött, Varró úr, izengettek
Nem is tizen, tizenketten...

Írt Szösz néne (igen, ez ő),
Írt a Devizalevelező
Írt a Csálé és az Egyenes
(Egyik email, másik sms),
Elefánt úr s a többi állat,
Egyet én írtam magának...

Égbekiáltó társadalmi igazságtalanságok

Csokonai Vitéz Mihály

Az estve  

  A napnak hanyatlik tűndöklő hintaja,
Nyitva várja a szép enyészet ajtaja.
Haldokló súgári halavánnyá lésznek,
Pirúlt horizonunk alatt elenyésznek.
Az aranyos felhők tetején lefestve
Mosolyog a híves szárnyon járó estve;
Melynek új balzsammal bíztató harmatja
Cseppecskéit a nyílt rózsákba hullatja.
A madarkák meghűlt fészkeknek szélein
Szunnyadnak búcsúzó nótájok rendjein.
A kis filemile míg magát kisírta,
Szomorún hangicsált fészkén a pacsirta.
A vadak, farkasok űlnek szenderedve,
Barlangjában belől bömböl a mord medve. -
  Ah, ti csendes szellők fúvallati, jertek,
Jertek füleimbe, ti édes koncertek;
Mártsátok örömbe szomorú lelkemet;
A ti nyájasságtok minden bút eltemet.
Lengjetek, óh kellő zefirek, lengjetek,
Lankadt kebelembe életet öntsetek!
Mit érzek?...míg szólok, egy kis nyájas szellet
Rám gyengén mennyei illatot lehellett.
Suhogó szárnyával a fák árnyékinál
Egy fűszerszámozott theátromot csinál,
Melybe a gráciák örömmel repűlnek,
A gyönyörűségnek lágy karjain űlnek;
Hol a csendes berek barna rajzolatja
Magát a hold rezgő fényénél ingatja.
Egyszóval, e vídám melancholiának
Kies szállásai örömre nyílának.
  Késsél még, setét éj, komor óráiddal,
Ne fedd bé kedvemet hideg szárnyaiddal:
Úgyis e világba semmi részem nincsen,
Mely bágyadt lelkemre megnyugovást hintsen;
Mikor a világnak lármáját sokallom,
Kevélynek, fösvénynek csörtetését hallom,
Mikor az emberek körűltem zsibongnak,
S kényektől részegen egymásra tolongnak.
  Bódult emberi nem, hát szabad létedre
Mért vertél zárbékót tulajdon kezedre?
Tiéd volt ez a főld, tiéd volt egészen,
Melyből most a kevély s fösvény dézmát vészen.
Mért szabtál hát határt önfiaid között;
Ládd-é már egymástól mind megkülönözött.
Az enyim, a tied mennyi lármát szűle,
Miolta a miénk nevezet elűle.
Hajdan a termő főld, míg birtokká nem vált,
Per és lárma nélkűl annyi embert táplált,
S többet: mert még akkor a had és veszettség
Mérgétől nem veszett annyi sok nemzetség.
Nem volt még koldúsa akkor a törvénynek,
Nem született senki gazdagnak, szegénynek.
Az igazságtévő határkő és halom,
A másét bántani nem hagyó tilalom
Nem adott még okot annyi sok lármára,
Mert az elégség volt mindennek határa.
Nem állott volt még ki a kevély uraság,
Hogy törvényt hallgasson tőle a szolgaság;
S rozskenyérhéjból is karácsonyja legyen,
Hogy az úr tortátát s pástétomot egyen.
Nem bírt még a király húsz, harminc milliót,
Nem csikart ki tőlük dézmát és porciót,
Melyből boldogokká tudja őket tenni,
Azaz tonkin fészket legyen miből venni.
Nem bújt el a fösvény több embertársától,
Hogy ment legyen pénze a haramiától,
Akit tán tolvajjá a tolvaj világ tett,
Mert gonosz erkőlccsel senki sem született.
Nem is csuda, mert már a rétek árkolva,
És a mezők körűl vagynak barázdolva;
Az erdők tilalmas korlát közt állanak,
Hogy bennek az urak vadjai lakjanak;
A vizek a szegény emberekre nézve
Tőlök munkált fákkal el vagynak pécézve.
  Te vagy még egyedűl, óh arany holdvilág,
Melyet árendába nem ád még a világ.
Te vagy még, éltető levegő! amelyen
Indzsenéri duktus nem járt semmi helyen.
Téged még, óh legszebb hangú szimfónia,
Ingyen is hallgathat minden emberfia:
S titeket, óh édes erdei hangzások,
Hallhatnak a szegény pásztorok s munkások:
Mikor a mesterség gyáva hangjainál
A kényes nagyvilág fárasztó bált csinál.
  Óh, áldott természet! óh csak te vagy nékem
Az a tetőled nyert birtokom s vidékem,
Melynek én örökös főldesura lettem,
Mihelyt teáltalad embernek születtem.

EPERJES

Eperjes, Eperjes, te tünde, te régi

TARTALOM 




Tompa Mihály: Eperjes
Bocatius János: Azokra a költőkre, akik rosszindulatúan írnak a magyar népről
Tompa Mihály: András polgár
Kisfaludy Sándor: Caraffának emlékoszlopa
Eperjes magyarjai Dérynéhez
Sárosi Gyula: Egy külföldre távozott barátném Emlékkönyvébe
Kerényi Frigyes: Az erdei lak
Tompa Mihály: Az erdei lak
Petőfi Sándor: Az erdei lak
Petőfi Sándor: Magyarország
Kerényi Frigyes: Úti tárcámból
Kerényi Frigyes: Nemzeti zászló alatt
Dolinay Gyula: A branyiszkói győzelem
Kerényi Frigyes: Vidám valék ...
Tompa Mihály: Levél egy kibujdosott barátom után
Tompa Mihály: Barátim emlékezete
Sebesi Ernő: Elfekszem a dombon
Sebesi Ernő: Eperjes
Mécs László: Sáros, szeretlek!
Győry Dezső: Sárosi sirató
Ásgúthy Erzsébet: Krisztus, hol vagy?
Kelembéri Sándor: Magyarok a rádió előtt
Ásgúthy Erzsébet: Halottak napja volt ...
Ásgúthy Erzsébet: Add tovább a lángot!
Ásgúthy Erzsébet: Hiába űz idegen tájra
Ásgúthy Erzsébet: Városom
Ásgúthy Erzsébet: Tarca-part
Zalabai Zsigmond: Utószó helyett avagy Versre vezérlő kalau

http://mektukor.oszk.hu/01500/01555/index.phtml#

Tompa Mihály

Levél egy kibujdosott barátom után

Ki messze, messze vagy, kinek hajója már
A zúgó tengeren remélve, küzdve jár,
Vagy a boldog világ előtt horgonyt vetett:
Egy-két szót, jó barát, hadd szóljak még veled!
Nem is érlek be tán, mint madárt a haraszt,
Amelyet a szellő azon fáról szakaszt,
Hol vesztett fészke állt, kisded családja benn,
S a távozó után lebbenti csendesen.
Lelked mit érezett, hogy elhagyád e hont,
Midőn úgy hagytad el, hogy sose lásd viszont?
Nem állitott meg a határnál valami…?
Honszeretet, ha azt ki tudnók mondani!
Égnek fejed felett nagy fényes csillagok,
A gazdag föld ezer virágtól mosolyog;
Ah, de azok neked mind ösmeretlenek!
S nem ezek közt valál futkározó gyerek.
Mert a boldogságra kevés csak a jelen,
A multon épül az s az emlékezeten;
Örömeinkre színt s derűt titkon az ád,
Mint a gyök adja a virág szinét, szagát.
Szó nélkül távozál, – nem vádollak, hiszen
Hogy kínos lett volna bucsúznod, elhiszem!
A daru is búsan kiáltozik, pedig
Egész nemzetével útra kerekedik.
Mégis, mégis minek hagytál bennünket el?
Meglásd, ha itthon fájt, ott is fáj a kebel;
Bizony, ha lelked fáj, ha rajta seb vagyon,
Könnyebben begyógyul a honi hantokon.
S ha vígan lépted át a háznak küszöbét,
Honnan vidám zene s pohár csengett eléd:
Nincs lelked, hogy meleg részvéttel hágjad át,
Midőn nagy bú miatt gyászt öltött a család?
Ha aki fölnevelt, a kedves jó anya,
Betegen, rongyosan elédbe állana:
Karjába omlanál, ölelve melegen,
Azért, hogy rajta már nincs bársony és selyem.
Mégis szülőhonod, a legszentebb anyát,
Nehéz óráiban, rossz gyermek, elhagyád!
Mert úgy szeretted, hogy tovább nem nézhetéd
Sápadt arculatát és könnyező szemét.
Mert akit szeretünk, míg ajka mosolyog:
Búbánatában is legyünk osztályosok!
együk el a csapást, miképp a jó napot,
S egymást ne hagyjuk el, ha a sors elhagyott!
Nincs-e elég sebed, oh népem, ami fáj,
Hogy elszéledsz, mint a pásztor nélküli nyáj…?
Itthon még nemzet vagy, bár gyászba öltözött:
Koldus földönfutó más nemzetek között.
S te mit mivelsz? Mi sors kiséri életed?
Megadta a remény, mivel kecsegtetett?
Ha hallanád szavam, tudom mit érzenél:
Szivet cseréljen az, aki hazát cserél!
Hol annyiszor vigan barátkozál velünk:
A kerti hárs alatt ugy el-emlegetünk!
És a szokott helyen szemünk gyakran keres,
De széked örökre üres maradt… üres…!
S ha koccan a pohár – míg a meleg szavak
A bujdosók nevét éltetve hangzanak, –
Nem hangzik össze jól, – csengése oly siket…
Oh, hogyne volna az? – hiányzik a tied!
Mért is nem vagy köztünk, elbujdosott barát!?
Minden szó és emlék búsan utal reád…!
Bejárom a mezőt, a zúgó patakot,
Hol ábrándos lelked gyakorta múlatott.
Megnézem elhagyott kerted s szilvásodat,
Hol ápoló kezed nem nyes, nem oltogat;
Minden úgy elvadult, úgy elhagyatva van,
Csak a vad természet munkál szabálytalan.
Ledőlt gyeppamlagod befutta a szeder,
Virágos ágyaid mohar, gaz verte fel,
Öreg szüléd, szegény, mit sem gondol vele,
Te voltál szívének virága… öröme…!
Befordulék hozzá: már sokkal csendesebb,
Mélyen talált szivén beljebb vonult a seb;
Mint a láng elsőben felcsap, s ha ellobog:
Hamu fedi el az élő zsarátnakot.
Beszélgettünk,… ő is szólott, de keveset, –
Kiméltem fájdalmát, s nem emlitém neved;
S mellette a bánat keserűn meghatott,
Hogy úgy kell tartanunk, mint aki már halott!
Pedig te élsz. Élj is, barátom, boldogan!
Erős légy, ha mégis a bánat megrohan;
Mert hosszu hervadás emészti azt a fát,
Melyet nagy korában tesznek más földbe át.
S midőn hazánk felé a vándormadarak
Hazádnak partiról majd visszaszállanak,
Küldj tőlünk, amit mi neked nem küldhetünk,
Reményt, enyhűletet s örömtavaszt nekünk.
1851

KOMMENTÁR NÉLKÜL

Kedves Jenő!

A 2009. évi Diplomások Napja alkalmából augusztus 1-jén a KlubD Diplomás Estet rendez klubtagjai és meghívott diplomás vendégei részére a Budai Vár Karmelita Udvarában, melyre Koltai Róbert filmrendező-színművész, a 2009. évi Diplomások Napja fővédnöke és a magam nevében szeretettel meghívunk.

Időpont: 
Augusztus 1., szombat, 19.00 – 02.00-ig

Helyszín: 
Karmelita Udvar 
Rivalda Café & Restaurant; 1014 Budapest, Színház u. 5-9.,www.rivalda.net 
A Dísz tértől 50 méterre, a Várszínház mellett.

Program:
19.00 – 
A Karmelita Udvar megnyitja kapuit a diplomások részére.

20.00 – 22.00
Svédasztalos vacsora
Saláták
Panzanella Saláta 
Toszkánai kenyér és friss paradicsom saláta fetával és sült paprikával
Marinírozott hal rudak olajbogyóval és kapros dresszinggel
Padlizsán krém pitával

Meleg ételek
Fűszeres tarja fóliás burgonyával
Joghurtos pulykanyárs mandulás -mustáros mártással, zöldséges rizzsel
Parajos ricottás canneloni

Desszert
Vegyes rétesek, fahéj öntettel
Gyümölcssaláta

19.00 – 02.00
Zsindelyes prémium pálinka és koktél bemutató – www.zsindelyes.hu 
A Zsindelyes erre a különleges alkalomra nem csak pálinkáit hozza el, hanem bemutatja vendégeinknek egyedi koktéljait is, melyeket az Est folyamán korlátlanul kóstolgathatsz.

21.00
Koltai Róbert fővédnök köszönti a Diplomás Est vendégeit.

21.20 – 21.40 
Andrew Lloyd Webber: Az Operaház fantomja 
Duetteket előad Horváth Erika és Fekete Károly az Operaház művészei 

22.00– 22.20
Schwarz Dávid – az RTL Klub Fábry Karaoke Show-jának győztese – és Eszes Viktória pop/musical előadása

22.30
Tombola
A Budget Magyarország – www.budget.hu – felajánlásával kisorsolunk egy Peugeot 307CC coupe-cabriot, melyet a szerencsés nyertes egy teljes hétvégén keresztül használhat km korlátozás nélkül.
A sorsoláson az Est minden kedves vendége automatikusan részt vesz.

22.40– 23.00
Fignár Adrienne - a TV2 Popdaráló műsora énekese - és meglepetés vendégének pop-rock válogatása

23.00 – 02.00
Retro disco dj Fib-R-rel 

Részvételi díj: 

Az Est ALL INCLUSIVE: a részvételi díjak a menüben szereplő ételekből, a felszolgálásra kerülő üdítőkből, valamint a Zsindelyes pálinka és koktél kínálatából korlátlan fogyasztásra jogosítanak.

Asztalfoglalás estén:
7.000,- Ft – ha van 2009-es KlubD Kártyád.
8.000,- Ft – ha nincs 2009-es KlubD Kártyád.

Asztalfoglalás nélkül:
5.000,- Ft – ha van 2009-es KlubD Kártyád.
6.000,- Ft – ha nincs 2009-es KlubD Kártyád.

Mivel a Rivalda Étterem KlubD Kártya Elfogadóhely, az Est folyamán minden további fogyasztásból KlubD Kártyád 15% kedvezményre jogosít.

Regisztráció: rendezveny@klubd.com 

Kérjük, részvételi szándékodat és a veled érkezők számát a rendezveny@klubd.com címen vagy a 06 30 501 4054-es telefonszánon jelezd részünkre. 

Találkozunk augusztus 1-jén!

Baráti üdvözlettel:

Tomka Barnabás
alapító
Diplomások Klubja

memento mori

Tudod-e ....... ki hogyan hal meg?

A tu›zoltó elég gyorsan,
Az aratóért jön a kaszás,
A házmester beadja a kulcsot,
A molnárt felo›rli az élete,
A szabónak elszakad élete fonala,
A pék megeszi kenyere javát,
A kertész a paradicsomba kerül,
A postásnak megnyílik a mennyország kapuja,
Az órásnak üt az utolso órája,
A kalauz eléri a végállomást,
A prímásnak elszakad a húrja,
A matróz az örök nyugalom tengerére hajózik,
A pénztáros elszámol az élettel,
A búvár örök álomba merül,
A trombitásból kifogy a szusz,
A koldus jobblétre szenderu›l,
A dijbirkozót maga alá gyu›ri a halál,
A bérlo› örökös otthonra lel,
A boldogtalan megboldogul,
A léghajósnak elszáll a lelke,
A vegeteriánus fu›be harap,
A virágárus alulról szagolja az ibolyát,
A lovász elpatkol,
A papnak harangoznak,
A vadásznak lo›ttek,
A színésznek legördül a függöny,
A muzsikusnak elhúzzák az utolsó nótáját,
A szabót kinyírják,
A kis embereket elteszik láb alól,
A meteorológusnak befellegzett.



Milyen változatos is a nyelvünk...

SZÉKELY VICC

Székely bácsika Pestre utazik a rokonokhoz látogatóba,

és a fiára bízza a gazdaságot arra az ido›re, amíg távol lesz.

Ahogy visszatér, a fia már várja a lovaskocsival a vasútállomáson.
Elindulnak haza, és beszélgetni kezdenek.

Azt mondja az öreg:
-Minden rendben volt, fiam?
-Igen apám.
-Semmi baj nem történt?
-Semmi apám.
Az öreget nem hagyja nyugodni a dolog, és tovább faggatózik:
-De tényleg semmi baj sem történt?
-Hát... Eltört a villa nyele.
-Eltört a villa nyele? Hogyan tört el a villa nyele?
-Hát, mikor vittem a kutyát elásni...
-Miért, megdöglött a kutya?
-Igen.
-Hogy történt?
-Letaposták a lovak és a tehenek...
-Letaposták? Hogy-hogy letaposták?
-Megriadtak, amikor kigyulladt az istálló.
-Kigyulladt az istálló!? Mito›l gyulladt volna ki az istálló!?
-Hát apám, átfújta a szél a zsarátnokot a nagyházról...
-Hát az is leégett!?
-Igen, de a macska a hibás.
-Már hogy lenne a macska a hibás?
-Felborította a gyertyákat, amikor ravataloztuk a nagymamát.
-Meghalt a nagymama??! Dehát...
-Akkor ütötte meg a guta, Isten nyugosztalja, amikor édesanyám
megszökött a postással...........

-Megszökött a postással?! Hát akkor minden rendben van fiam.

-Hát ezt mondtam én is.