Arany János
TAMBURÁS ÖREG ÚR
Az öreg úrnak van egy tamburája,
S mikor az íhlet s unalom megszállja,
Veszi a rozzant, kopogó eszközt
S múlatja magát vele négy fala közt.
Nem figyel arra deli hallgatóság,
Nem olyan szerszám, divata is óság:
Az öreg úr, (fél-süket és fél-vak),
Maga számára és lopva zenél csak.
Ami dalt elnyűtt ez az emberöltő,
S mit összelopott mai zene-költő,
Öreg úrnak egyről sincs tudomása;
Neki új nem kell: amit ő ver, más a’.
Mind régi dalok, csuda hangmenettel:
Váltva kemény, lágy, - s magyar a némettel; -
Hegyes-éles jajja úti betyárnak,
Ki hallja szavát törvényfa-madárnak.
Nyers, vad riadás... mire a leglágyabb
Hangnembe a húr lebukik, lebágyad,
Ott zokog, ott csúsz kígyó-testtel...
Hol végzi, ki tudná? nincs az a mester.
Majd egyszerü dal, édesdeden ömlő
- Tiszta remekké magába’ szülemlő -
Pendűl, melyen a tánc tétova ringat,
Mint lombot a szél ha ütemre ingat.
Olykor egy-egy ének nyújt neki vígaszt;
A hitujítás kora szűlte még azt:
Benne a tört szív, bűnt-vallva, leverve,
Vagy erős hittel Istenhez emelve.
Mindezt öregúr, nem mintha kihozná
Kopogójábul - csak képzeli hozzá;
S ha nem sikerül kivitelben a dal:
A két öreg szerszám egymásra utal.
De azért nem tűri rajta meg a port;
Emlékezetes neki minden akkord;
Egy hang: s feledett régi dalra émed -
Szövege cikornyás, dallama német.
Az öreg úr így, dalai közt élve,
Emlékszik időre, helyre, személyre:
Kitől, mikor és hol tanulta, dalolta
Ezt is, amazt is, gyermekkora olta.
Néha egy új dalt terem önkint húrja,
S felejti legott, már ő le nem írja;
Később, ha megint eszébe ütődik:
Álmodta-e, vagy hallotta? - tünődik.
Sokra bizony már alig viszi dolgát:
Ő is „minden nap feled egy-egy nótát”;
Nem is a művész babérja hevíti,
Csak gémberedő ujját melegíti.
Gyakorold is, amit valaha tudtál,
Hasznát veheted, ha nyomorba jutnál;
Ha kiűlsz, öregem! vele útfélre,
Hull tán kalapodba egy-egy fillérke.
(1877. július 12.)
2009. április 30., csütörtök
2009. április 29., szerda
Magyar Királyi Csendőrség 1881 - 1945
Magyar Királyi Csendőrség
1881 - 1945
Bajtársi összejövetelre
Régi emlék, régi álom.
Tovaröppent ifjuságom
Az együttlét felidézi.
Erőnk ugyan nem a régi,
De a szivünk nem változott.
Bár sorsunk sok átkot hozott,
Ám jelszónknak nincsen párja:
„Az a legény, aki állja.”
És mi álltuk emelt fejjel
Hűséggel és becsülettel!
v. Domokos Sándor
csendőr főhadnagy
MAGYAR CSENDŐR
INDULÓ
Édes Hazám, magyar róna, magyar erdő, magyar vég, Téged járlak éjjel-nappal, télen-nyáron, nagyon rég. Népem biztonságát őrzöm megrendíthetetlenül, Érted élek, érted halok magyar népem egyedül, Érted élek, érted halok, híven, becsülettel, vitézül.
Száműzetés lett a sorsunk, idegen föld borul ránk, Ne felejtsd el hű fiaid: érted éltek, szép Hazánk. Kakastollunk nem leng többé, járőrbe már nem megyünk. Szeresd, őrizd kicsi népünk, amikor már nem leszünk, Helyettünk is védjed őket, erre kérünk Istenünk.
Első versszak: Fejér Károly - Második v.szak: v. Kiss Gábor
Búcsúzik
az
öreg csendőr
Csendőrként éltem és csendőrként halok,
Sorsommal megbékélt öreg csendőr vagyok.
Velem volt az
Isten,
mikor csendőr lettem,
Hazámat, népemet szivemből szerettem.
Szolgáltam egy eszmét, őriztem egy népet,
Gyakoroltam erényt, becsültem a
szépet.
Köszönöm életem
sok-sok boldog napját,
Amelyekről tudom, csak érdemlők kapják.
Rövid idő múlva az Úr előtt állok,
Földi életemtől örökre megválok.
Itéletem várom, de nem félek
tőle,
Hiszem, hogy Isten is
büszke a csendőrre.
v. Kiss Gábor
csendőr főhadnagy
Hűséggel és becsülettel!
„Az a legény, aki állja.”
És mi álltuk emelt fejjel
Hűséggel és becsülettel!
Adatforrás :http://www.csendor.com/magyar/index.html
2009. április 28., kedd
PSALMUS HUNGARICUS
PSALMUS HUNGARICUS
Mikoron Dávid nagy búsultában,
Baráti miatt volna bánatban,
Panaszolkodván nagy haragjában,
Ilyen könyörgést kezde õ magában.
Istenem Uram! kérlek tégedet,
Fordítsad reám szent szemeidet,
Nagy szükségemben ne hagyj engemet,
Mert megemészti nagy bánat szívemet.
Csak sívok, rívok nagy nyavalyámban,
Elfogyatkoztam gondolatimban,
Megkeseredtem nagy búsultomban,
Ellenségemre való haragomban.
Hogyha énnékem szárnyam lett volna,
Mint az galamb, elröpültem volna.
Hogyha az Isten engedte volna,
Innét én régen elfutottam volna.
Akarok inkább pusztában laknom,
Vadon erdõben széjjelbujdosnom;
Hogynem mint azok között lakoznom,
Kik igazságot nem hagynak szólanom.
Éjjel és nappal azon forgódnak,
Engem mi módon megfoghassanak,
Beszédem miatt vádolhassanak,
Hogy fogságomon õk vígadhassanak.
Egész ez város rakva haraggal,
Egymásra való nagy bosszúsággal,
Elhíresedett az gazdasággal,
Hozzá fogható nincsen álnoksággal.
Gyakorta köztük gyûlések vannak,
Özvegyek, árvák nagy bosszút vallnak,
Isten szavával õk nem gondolnak,
Mert jószágukban felfuvalkodtanak.
Keserûségem annyi nem volna,
Ha ellenségtül nyavalyám volna,
Bizony könnyebben szenvedtem volna,
Magamat attól megóhattam volna.
De barátomnak azkit vélek volt,
Nagy nyájasságom kivel együtt volt,
Jó hírem-nevem, tisztességem volt,
Fõ ellenségem, most látom, hogy az volt.
Keserû halál szálljon fejére,
Ellenségemnek ítéletére.
Álnokságának büntetésére,
Hitetlenségnek kijelentésére.
Én pedig, Uram, hozzád kiáltok,
Reggel és délben, este könyörgök,
Megszabadulást tetõled várok,
Az ellenségtõl mert én igen tartok.
Te azért lelkem, gondolatodat,
Istenben vessed bizodalmadat,
Rólad elvészi minden terhedet,
És meghallgatja te könyörgésedet.
Igaz vagy Uram, ítéletedben,
A vérszopókat õ idejökben,
Te meg nem áldod szerencséjökben,
Hosszú életök nem lészen a földön.
Az igazakat te mind megtartod,
A kegyeseket megoltalmazod.
A szegényeket felmagasztalod,
A kevélyeket aláhajigálod.
Ha egy kevéssé megkeseríted,
Az égõ tûzben elbétaszítod,
Nagy hamarsággal onnét kivonszod,
Nagy tisztességre ismét felemeled.
Szent Dávid írta az zsoltárkönyvben,
Ötvenötödik dícséretében,
Melybõl az hívek keserûségben,
Vígasztalásért szörzék így versekben.
Kecskeméti Vég Mihály
2009. április 27., hétfő
MAGYAROK SZÖVETSÉGE
A Magyarok Szövetségének céljai
(a Börzsönyi Nemzeti Tanács nyilatkozata alapján)
Mi, akik a Börzsönyben összegyűltünk, egyetértünk abban, hogy hazánk és társadalmunk súlyos megpróbáltatást él át, amely jövőjét veszélyezteti. Úgy döntöttünk, hogy megtesszük, amit tehetünk e veszély elhárítása érdekében, hogy élhető jövőt hagyjunk utódainkra. Elhatároztuk, hogy félre téve azokat a dolgokat, amelyek elválasztanak minket egymástól, azokra a tennivalókra összpontosítunk, amelyek összekötnek, és arra törekszünk, hogy sorsunk feltételeit magunk határozzuk meg abból kiindulva, hogy e létfeltételeknek a természettel és az isteni törvényekkel egyaránt összhangban kell lenniük. Ennek érdekében az alábbi közös célokban állapodtunk meg:
A történeti alkotmányra alapozott közjogi és államrendszer létrehozása.
Nemzetegyesítés. A magyar nemzetnek mindenki tagja, aki magyarnak vallja magát, függetlenül lakhelyétől, és részére a magyar állampolgárságot – később meghatározandó feltételek szerint – meg kell adni. Az elszakított nemzetrészek képviselőinek bevonása a nemzetet alapvetően érintő döntésekbe.
Kisebb, két kamarás parlament létrehozása. A választójogi és népszavazási eljárás reformja, a csalás lehetőségeinek kizárása. Meghatározott időre és programmal megválasztott képviselők láthassanak el csak népképviseletet, helyi és országos szinten egyaránt. A képviselők vállalják a felelősséget tetteikért, legyenek felelősségre vonhatók, visszahívhatók.
A nemzet hosszú távú céljait szolgáló nemzeti vagyonelemek közösségi tulajdonba vétele, közösségi tulajdonban tartása.
A nemzet érdekein alapuló önálló magyar külpolitika.
Helyi és közösségi pénz használata lehetőségének megteremtése, a Nemzeti Bank alárendelése a népképviseleti szerveknek.
Az államadósság összetevőinek felülvizsgálata, jogosságuk megállapítása, a megszüntetésükre, illetve átütemezésükre vonatkozó tárgyalások megkezdése.
A jogok és kötelezettségek arányának helyreállítása. Visszaélésszerű joggyakorlás tilalma, rendeltetésszerű joggyakorlás kötelezettsége.
Közös felelősségvállaláson alapuló magyar honvédelem megteremtése. A magyar katonák jöjjenek haza, a külföldiek pedig menjenek haza.
Átlátható közpénz-kezelési rendszer létrehozása, a visszaélések szigorú büntetése. A tisztességtelenül megszerzett vagyonok felülvizsgálata, és a kárpótlásokból, privatizációból kimaradtak anyagi-erkölcsi jóvátétele.
Az ésszerűtlen nagyberuházások felülvizsgálata.
A nemzeti tájékoztatás minőségi követelményeinek megfogalmazása és érvényesítse.
Az állam és az önkormányzatok közjogi és gazdasági egyensúlyának megteremtése, az önigazgatás lehetőségeinek növelése. Önkormányzati rendvédelmi szervek felállítása (vadőr, halőr, mezőőr, csendőr).
A népi hagyományokra is támaszkodó oktatási program az oktatás minden szintjén. A nemzeti jelképek és a hagyományok védelme. A léleképítő művészeti alkotások támogatási rendszerének kidolgozása. Az egyházak társadalmi súlyának helyreállítása.
A családok védelme, a közösségek újrateremtésének ösztönzése.
Nemzeti egészségügyi és nyugdíjrendszer kialakítása, segélyezési gyakorlat reformja.
A földdel teremtő munkát vállalók földhöz juttatása, közbirtokosságok visszaállítása
Programadás az állás nélküliek számára – a helyi erőforrásokra alapozott munkahelyek megteremtésével boldogulás helyben, térségi illetve kistérségi továbbképző központok felállítása (átképzések, pl. népi mesterségek, biogazdálkodás, stb.).
A találmányok, a kutatás, fejlesztés kiemelt támogatása, a gyakorlati megvalósítás segítése. A termelőüzemek magyar tulajdonba kerülésének ösztönzése.
A magyar termékek elsődlegessége, forgalmazásának segítése. A kereskedelem magyar kézbe vételének elősegítése.
Minden tevékenységben az élő környezettel való összhangra törekszünk.
A fenti célok másokkal kiegészülhetnek, de jelzik azokat a súlyponti kérdéseket, amelyekben elengedhetetlennek tartjuk a cselekvést. A fenti célok megvalósítása érdekében elhatároztuk, hogy Szervezői Testületet hozunk létre, amely véleményt nyilvánít képviseletünkben. Várjuk azon szervezetek, személyek jelentkezését, akik a fenti célokkal egyetértve, az ország újjáépítésében, az élhető Magyarország megteremtésében velünk összefogva, a fennálló hatalmi berendezkedéstől, politikai pártoktól függetlenül részt kívánnak vállalni.
Célunk, hogy felderítsük hazánk állapotát, meghatározzuk a nemzet jövője szempontjából legfontosabb lépéseket, munkacsoportokat hozzunk létre ezek kidolgozására, új alapokra helyezett népképviseleti és információs rendszert állítsunk fel, és a szükséges lépéseket megtéve 2009. augusztus 21-22-23-ra országos gyűlést hívhassunk össze, ahol rendelkezhetünk saját sorsunkról.
Budapest, 2009. február 1.
http://www.karpathaza.net/nyilatkozat
*
*
2009. április 25., szombat
MAGYAROSI ÁRPÁD NAPLÓJA
2009. március 03. - 19. "Tudom, hogy minden szép ami természetes..."::
Öt éve egy világ omlott össze Magyarosi Árpádban
Öt éve egy világ omlott össze Magyarosi Árpádban
2009. április 24. 07:54 Mészáros Géza
Magyarosi Ápád Fiúka. A szovátai fiatalembernek számos kötődése volt a megyeszékhelyhez. A riportban megszólalók helyére teszik a székely fiúról a bolíviai sajtóban megjelent képet: hogy miért vonzódott a hazájukat kereső emberekhez, hogy mitől imádták a gyermekek, hogy milyen volt a lelkivilága, s hogy miért is nem lehetett „terrorista”.
„Próbáld meg elképzelni, hogy meghaltam, hogy él benned minden szó, amit én mondtam. Most így utólag mindent elmondanák, csak az van, hogy én már sajnos meghaltam. Amire viszont én most megkérlek, az az, hogy értem ne hullajts majd könnyeket. Késő lesz majd akkor sírnod értem, késő lesz elmondani, mindent nékem... (www.magyarosiarpad.hu)” — barátai saját cd-jén (Mert élni jó) hallható egyik dalának szövegével emlékeztek meg a Bolíviában lemészárolt Magyarosi Árpádról.
A gyermekkora óta Fiúkának becézett fiatalembert — két társával — a dél-amerikai ország rendőrei lőtték le egy Santa Cruz-i szállodában. A bolíviai hatalom azzal az okkal támadta őket, hogy Evo Morales ellen készítettek elő merényletet. A mai napig felfegyverkezett terroristaként tartják számon a bal oldali erők Fiúkát is, kinek holtteste hazaszállítása érdekében szolnoki és debreceni fiatalok bankszámlát nyitottak (OTP; 11773119-00055268-00000000), s gyűjtenek adományokat.
Hogy Árpád mennyire nem volt terrorista, s másrészt, hogy eloszlassuk a tévhiteket az eddig róla kialakult képről, barátait, fellépőtársait, ismerőseit, hozzátartozóit kérdeztük meg róla, Fiúkáról. Mondhatni könnyű dolgunk volt, hiszen megyénkben számos alkalommal lépett színpadra. Kétpón, Kengyelen, Kőtelken, s legfőképpen Szolnokon vissza-visszatérő művésze volt az elsősorban nemzeti ünnepekre meghívott fellépőknek.
Vikidál Gyula a 2008-as Tiszavirág Fesztiválon énekelt együtt Magyarosival. A tapasztaltabb művész tőlünk hallott a székely-magyar fiatalember szerencsétlen haláláról.
— Most érkeztem Erdélyből, és bevallom, nem értesültem az esetről. És még most sem hiszem el, hogy róla van szó, hiszen, mint mondtad, a bolíviaiak terrorcselekmény megelőzése miatt lőtték le. Árpád soha nem volt erőszakos, soha nem ölt volna embert. Békés, de mégis nyughatatlan fickó volt, akit rendkívüli tehetséggel áldott meg a jó isten. Sajnálom, rendkívül sajnálom! — csuklott el a hangja Vikidálnak.
— Öt éve, december 5-én egy világ omlott össze benne — emlékezett vissza Árpádra egy, a megyében számos fellépését szervező férfi. — Szívfájdalma volt, hogy a magyarországi magyarok cserbenhagyták őt és nemzettársait a kettős állampolgárságáról szóló választáson. Így aztán úgy érezte, megmaradt annak, aminek szülőhazájában, Romániában csúfolták a románok: „bozgornak”, hontalannak. Nem is szeretett már oda visszajárni. Magyarországon tanult és dolgozott, s közben fellépésekre járt. Egy szál gitárral hódította meg hallgatósága szívét. Dalai a hazáját kereső hazafiról szólnak.
Cseh Tamás és Dinnyés József utódjának tartották, s olyan művészek is felvállalták vele a közös fellépést, mint Varga Miklós vagy Vikidál Gyula. Az viszont elképzelhetetlen most is, hogy bármilyen terrorakcióban kívánt volna részt venni. Nem ilyen volt a habitusa. Hogy is mondjam: talán öntudatosan volt rendkívül szerény, és csendesen szókimondó. Korát meghazudtolóan érett gondolkodású, sok ismerettel rendelkező emberke volt. Hiánya fájdalmas, személye pótolhatatlan — vélekedett a műsorszervező.
— Én együtt tanultam vele Debrecenben, majd később együtt tanítottunk gyakornokként a szolnoki Szandaszőlősi Általános Iskolában is — beszélt ismeretségükről egy huszonéves lány. — A diákok rajongásig szerették. Álmodozó volt, aki nem találta a helyét a világban. Akkortájt még nem volt nyelvismerete és nem volt fegyverismerete. Nem is tudom, mit keresett Bolíviában. Vagyis, tudom, hiszen sokat MSN-eztünk. A borzalmakat megelőző napon is írtunk egymásnak, és nekem aznap éjszaka, sőt másnap, amikor még név nélkül hallottuk a szörnyű híreket, már akkor rossz érzéseim, előérzeteim voltak.
Azt tudom, hogy nem szeretett hazamenni Erdélybe, mert nem érezte otthon jól magát. Nagyon óhajtotta a székelyföldi autonómiát, s valószínűleg hasonló gondolkodású és érzelmű, a világban a helyüket kereső emberekkel hozta össze a sors. Flores, hasonlóan Árpádhoz, saját hazájában, Bolíviában akarta az önállóságot kivívni, s talán ő verbuvált maga köré olyan embereket, kiknek egyfajta identitászavaruk van, s volt. Az is lehet, hogy épp Morales emberei húzták csőbe Floreséket, és e fiatalemberekből csináltak bűnöst, hogy kiiktatásukkal a rendkívüli állapot kihirdetéséhez okot találjanak. Pontosan persze nem lehet tudni, de annyit biztosan tudok, hogy Árpád nem szállt szembe senkivel, nem fogott fegyvert senkire.
Áldozat lett és most már talán hős — tette hozzá az egykori barátnő. A kishölgy azt is elmondta, hogy Magyarosi csupán brahiból vette fel az iszlám hitet. Fiúka szovátai unitárius volt, aki ez utóbbi vallását gyakorolta. Számára csupán poén volt a fejkendős-fegyveres fotó is, amit a haverok ugratására tett fel az ismert közösségi portálra.
A szolnoki Szandaszőlősi Általános Iskolában a tanári kar néhány tagjától azt tudtuk meg, hogy a náluk gyakorló tanítóként dolgozó Fiúkát rajongásig szerették a diákok. Imádták a lazaságát és a közösség összetartó erejét. Sokukkal nem csupán a tanítási időben találkozott, hanem azon túl is, hogy dalaival és világszemléletével az alma materen kívül is „kinyissa a szemét” a fiataloknak.
— Sodródott az árral — emlékezik vissza rá egy újabb barát. József állítja, Árpád, akit szerény állszőrzete okán kis-Petőfinek is neveztek, kalandvágyból ment ki februárban Bolíviába. — Nem akarta ő Moralest megölni, szerintem azt sem tudta ki ő. Az biztos, hogy Flores és Tóásó baráti köréhez tartozott, s talán a bolíviai-horvát származású férfi vette arra rá, hogy menjen ki vele „hazafinak” dél-Amerikába. Az biztos, hogy fegyvert nem fogott volna. Tollat és ecsetet inkább. Költő és festő volt, szabadúszó művészlélek. Bolívia nem! Ám ha Székelyföld szabadságáról lett volna szó, akkor viszont biztos lennék benne, hogy tűzzel-vassal harcolva, ott lett volna az élvonalban. Forogna a sírjában, ha az egy bolíviai köztemetőben lenne. De amíg Székelyföld nem önálló tartomány, annak sem örülne, ha ott helyeznék földbe. Ezt a gondolatát mi, a haverjai talán már jobban tudjuk, mint Erdélyben élő családtagjai... — vélekedett barátja.
2009. április 24. 07:54 Mészáros Géza
Magyarosi Ápád Fiúka. A szovátai fiatalembernek számos kötődése volt a megyeszékhelyhez. A riportban megszólalók helyére teszik a székely fiúról a bolíviai sajtóban megjelent képet: hogy miért vonzódott a hazájukat kereső emberekhez, hogy mitől imádták a gyermekek, hogy milyen volt a lelkivilága, s hogy miért is nem lehetett „terrorista”.
„Próbáld meg elképzelni, hogy meghaltam, hogy él benned minden szó, amit én mondtam. Most így utólag mindent elmondanák, csak az van, hogy én már sajnos meghaltam. Amire viszont én most megkérlek, az az, hogy értem ne hullajts majd könnyeket. Késő lesz majd akkor sírnod értem, késő lesz elmondani, mindent nékem... (www.magyarosiarpad.hu)” — barátai saját cd-jén (Mert élni jó) hallható egyik dalának szövegével emlékeztek meg a Bolíviában lemészárolt Magyarosi Árpádról.
A gyermekkora óta Fiúkának becézett fiatalembert — két társával — a dél-amerikai ország rendőrei lőtték le egy Santa Cruz-i szállodában. A bolíviai hatalom azzal az okkal támadta őket, hogy Evo Morales ellen készítettek elő merényletet. A mai napig felfegyverkezett terroristaként tartják számon a bal oldali erők Fiúkát is, kinek holtteste hazaszállítása érdekében szolnoki és debreceni fiatalok bankszámlát nyitottak (OTP; 11773119-00055268-00000000), s gyűjtenek adományokat.
Hogy Árpád mennyire nem volt terrorista, s másrészt, hogy eloszlassuk a tévhiteket az eddig róla kialakult képről, barátait, fellépőtársait, ismerőseit, hozzátartozóit kérdeztük meg róla, Fiúkáról. Mondhatni könnyű dolgunk volt, hiszen megyénkben számos alkalommal lépett színpadra. Kétpón, Kengyelen, Kőtelken, s legfőképpen Szolnokon vissza-visszatérő művésze volt az elsősorban nemzeti ünnepekre meghívott fellépőknek.
Vikidál Gyula a 2008-as Tiszavirág Fesztiválon énekelt együtt Magyarosival. A tapasztaltabb művész tőlünk hallott a székely-magyar fiatalember szerencsétlen haláláról.
— Most érkeztem Erdélyből, és bevallom, nem értesültem az esetről. És még most sem hiszem el, hogy róla van szó, hiszen, mint mondtad, a bolíviaiak terrorcselekmény megelőzése miatt lőtték le. Árpád soha nem volt erőszakos, soha nem ölt volna embert. Békés, de mégis nyughatatlan fickó volt, akit rendkívüli tehetséggel áldott meg a jó isten. Sajnálom, rendkívül sajnálom! — csuklott el a hangja Vikidálnak.
— Öt éve, december 5-én egy világ omlott össze benne — emlékezett vissza Árpádra egy, a megyében számos fellépését szervező férfi. — Szívfájdalma volt, hogy a magyarországi magyarok cserbenhagyták őt és nemzettársait a kettős állampolgárságáról szóló választáson. Így aztán úgy érezte, megmaradt annak, aminek szülőhazájában, Romániában csúfolták a románok: „bozgornak”, hontalannak. Nem is szeretett már oda visszajárni. Magyarországon tanult és dolgozott, s közben fellépésekre járt. Egy szál gitárral hódította meg hallgatósága szívét. Dalai a hazáját kereső hazafiról szólnak.
Cseh Tamás és Dinnyés József utódjának tartották, s olyan művészek is felvállalták vele a közös fellépést, mint Varga Miklós vagy Vikidál Gyula. Az viszont elképzelhetetlen most is, hogy bármilyen terrorakcióban kívánt volna részt venni. Nem ilyen volt a habitusa. Hogy is mondjam: talán öntudatosan volt rendkívül szerény, és csendesen szókimondó. Korát meghazudtolóan érett gondolkodású, sok ismerettel rendelkező emberke volt. Hiánya fájdalmas, személye pótolhatatlan — vélekedett a műsorszervező.
— Én együtt tanultam vele Debrecenben, majd később együtt tanítottunk gyakornokként a szolnoki Szandaszőlősi Általános Iskolában is — beszélt ismeretségükről egy huszonéves lány. — A diákok rajongásig szerették. Álmodozó volt, aki nem találta a helyét a világban. Akkortájt még nem volt nyelvismerete és nem volt fegyverismerete. Nem is tudom, mit keresett Bolíviában. Vagyis, tudom, hiszen sokat MSN-eztünk. A borzalmakat megelőző napon is írtunk egymásnak, és nekem aznap éjszaka, sőt másnap, amikor még név nélkül hallottuk a szörnyű híreket, már akkor rossz érzéseim, előérzeteim voltak.
Azt tudom, hogy nem szeretett hazamenni Erdélybe, mert nem érezte otthon jól magát. Nagyon óhajtotta a székelyföldi autonómiát, s valószínűleg hasonló gondolkodású és érzelmű, a világban a helyüket kereső emberekkel hozta össze a sors. Flores, hasonlóan Árpádhoz, saját hazájában, Bolíviában akarta az önállóságot kivívni, s talán ő verbuvált maga köré olyan embereket, kiknek egyfajta identitászavaruk van, s volt. Az is lehet, hogy épp Morales emberei húzták csőbe Floreséket, és e fiatalemberekből csináltak bűnöst, hogy kiiktatásukkal a rendkívüli állapot kihirdetéséhez okot találjanak. Pontosan persze nem lehet tudni, de annyit biztosan tudok, hogy Árpád nem szállt szembe senkivel, nem fogott fegyvert senkire.
Áldozat lett és most már talán hős — tette hozzá az egykori barátnő. A kishölgy azt is elmondta, hogy Magyarosi csupán brahiból vette fel az iszlám hitet. Fiúka szovátai unitárius volt, aki ez utóbbi vallását gyakorolta. Számára csupán poén volt a fejkendős-fegyveres fotó is, amit a haverok ugratására tett fel az ismert közösségi portálra.
A szolnoki Szandaszőlősi Általános Iskolában a tanári kar néhány tagjától azt tudtuk meg, hogy a náluk gyakorló tanítóként dolgozó Fiúkát rajongásig szerették a diákok. Imádták a lazaságát és a közösség összetartó erejét. Sokukkal nem csupán a tanítási időben találkozott, hanem azon túl is, hogy dalaival és világszemléletével az alma materen kívül is „kinyissa a szemét” a fiataloknak.
— Sodródott az árral — emlékezik vissza rá egy újabb barát. József állítja, Árpád, akit szerény állszőrzete okán kis-Petőfinek is neveztek, kalandvágyból ment ki februárban Bolíviába. — Nem akarta ő Moralest megölni, szerintem azt sem tudta ki ő. Az biztos, hogy Flores és Tóásó baráti köréhez tartozott, s talán a bolíviai-horvát származású férfi vette arra rá, hogy menjen ki vele „hazafinak” dél-Amerikába. Az biztos, hogy fegyvert nem fogott volna. Tollat és ecsetet inkább. Költő és festő volt, szabadúszó művészlélek. Bolívia nem! Ám ha Székelyföld szabadságáról lett volna szó, akkor viszont biztos lennék benne, hogy tűzzel-vassal harcolva, ott lett volna az élvonalban. Forogna a sírjában, ha az egy bolíviai köztemetőben lenne. De amíg Székelyföld nem önálló tartomány, annak sem örülne, ha ott helyeznék földbe. Ezt a gondolatát mi, a haverjai talán már jobban tudjuk, mint Erdélyben élő családtagjai... — vélekedett barátja.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)